Fotózzuk az ISON-üstököst!

Alig egy héten belül, november 28-án áthalad napközelpontján a C/2012 S1 (ISON) üstökös, amely a remények szerint látványos égi tüneményként ragyoghat nemsokára. Érdemes kisebb-nagyobb távcsövek mellett vizuális megfigyelés, gyönyörködés mellett fotózással is megpróbálkozunk!

Hónapok óta számos cikk jelenik meg a közelgő C/2012 S1 (ISON) jelzésű, a Naprendszer belső régióiba első – és pályájából adódóan – utolsó alkalommal látogató kométáról. Az elmúlt hetekben fényességére és sorsára nézve a legkülönbözőbb előrejelzések voltak olvashatók – most azonban számoljunk a viszonylag optimista forgatókönyvekkel! November 28-i napközelsége után néhány nappal életünk remélhetőleg rendkívül emlékezetes, fényes üstököse jelenik majd meg, melyet természetesen minél többen szeretnénk megörökíteni saját készítésű fotókon. Egy fényes üstökös feltűnése ritka esemény, így fotózása kihívást jelenthet még a „gyakorló” amatőrcsillagászok számára is. Jelen cikkünkben a minél pompázatosabb felvételek elkészítéséhez kívánunk segítséget nyújtani, amelyeket természetesen várunk az mcse@mcse.hu címen is.

Mire lesz szükségünk?

Az asztrofotók készítése – látványos galaxisok, ködök fotózása – legtöbbször igen idő- és eszközigényes hobbi, de látványos, hatásos, szép fotók készíthetők sokkal egyszerűbb, gyakorlatilag mindenki számára elérhető eszközökkel is.

Landy-Gyebnár Mónika felvétele november 16-án hajnalban készült Nikon D5100-as fényképezőgéppel es 140mm-es fókuszra állított zoom-objektívvel (20-30 másodperces képek összege)

Landy-Gyebnár Mónika felvétele november 16-án hajnalban készült Nikon D5100-as fényképezőgéppel es 140mm-es fókuszra állított zoom-objektívvel (20-30 másodperces képek összege)

Halvány üstökösöket természetesen csak nagy méretű (nagy fénygyűjtőképességű) csillagászati távcsövekkel, érzékeny kamerákkal fotózhatunk. Ha azonban az ISON-üstökös szabad szemmel is fényes jelenségként lesz majd megfigyelhető, közönséges fényképezőgépek, kisebb-nagyobb teleobjektívek, vagy akár normál objektívek is kiválóan megfelelőek lehetnek. Sőt, megfelelő kompozícióval igen látványos, hangulatos felvételeket készíthetünk rövid fókuszú (kis nagyítást adó) objektívekkel is!

Görgei Zoltán hangulatos felvétele az év tavaszán feltűnt Panstarrs-üstökösről Nikon D90-es fényképezőgéppel és 50 mm-es fókusszal a Hármashatár-hegyről

Görgei Zoltán hangulatos felvétele az év tavaszán feltűnt Panstarrs-üstökösről Nikon D90-es fényképezőgéppel és 50 mm-es fókusszal a Hármashatár-hegyről

Fényképezőgép

Szükségünk lesz természetesen egy kamerára. Fényképezőgépeinket gyakorlatilag három nagy csoportba oszthatjuk: kompakt kamerák, bridge-kamerák és DSLR (digitális tükörreflexes) kamerák. Az egyszerűség kedvéért ez utóbbi csoportba értjük most az utóbbi időben elterjedésnek indult nem tükörreflexes, de cserélhető objektíves fényképezőgépeket.

Kompakt kamerák. Kompakt kamerát csak abban az esetben használhatunk, ha alján található szabványos állványmenet, illetve alkalmas manuális beállítások használatára – nem csak az érzékenység és az expozíciós idő tekintetében, hanem lehetőség van kézi élességállítás alkalmazására is. Ilyen lehetőség hiányában igen valószínű, hogy a gép nem lesz képes a meglehetősen diffúz megjelenésű objektumra fókuszálni.

Bridge kamerák. Ezen nem cserélhető objektívű kamerákkal nagyobb eséllyel indulhatunk a kométa nyomába. Szinte mindegyiken megtalálható a szabványos állványmenet, a manuális beállítások lehetősége, illetve legtöbbön elérhető a manuális élességállítás lehetősége is.

DSLR kamerák. A lehetőségek legszélesebb körét mindazonáltal a DSLR kamerák kínálják, hiszen a mindenre kiterjedő beállítási lehetőségek mellett – az igényeknek és lehetőségeknek megfelelően – különféle fókuszú és a fényerejű objektívek helyezhetők fel.

Állvány

Bármilyen fényes legyen is célpontunk, biztos, hogy az alkalmazandó – hétköznapi értelemben – igen hosszú, több másodperces expozíciós időkkel kézből nem készíthetünk éles képet. Ilyen hosszú idők esetén csak a legrégibb képstabilizáló eszköz felel meg: egy állvány. Állvány használatával kezünk remegését kiküszöböljük, de az exponálógomb lenyomása is rezgést, elmozdulást okozhat, ezért használjunk távkioldót. Ha nincs távkioldónk, állítsuk be az időzítőt a kamerán, így a gomb lenyomása után eltelt 2-10 másodpercben a rezgések lecsillapodnak, mire a kamera a felvételt elkészíti.

Kezünk remegésének kiküszöbölése után még két tényezőt kell figyelembe vennünk. Az egyik az a tény, hogy Földünk forog, így az égbolton levő objektumok folyamatosan, lassan elmozdulnak, mintha egy óriási, fölénk boruló gömbön helyezkednének el, amelynek forgástengelye a Sarkcsillag irányába mutat. Emiatt még a legstabilabb állvány esetén sem használhatunk tetszőlegesen hosszú expozíciós időket. Minél hosszabb időt alkalmazunk, minél nagyobb fókusztávolságú objektívvel dolgozunk, és minél közelebb helyezkedik el célpontunk az égi egyenlítőhöz (ez hazánkban a kelet-nyugati irányt összekötő, a déli horizont felett kb 43 fok magasan húzódó ív), annál inkább nyilvánvalóvá válik az égitestek elmozdulása, azaz a csillagok rövid csíkokká húzodnak szét. Ennek a technikának is megvan a maga szépsége, de ebben az esetben törekednünk kell ennek a hatásnak a minimalizálására. Mivel maga az üstökös égi helyzetén nem változtathatunk, marad a fókusztávolság csökkentése, a rövidebb expozíciós idők alkalmazása, illetve az érzékenység emelése.

Csillagászati fotók készítéséhez általában olyan állványokat alkalmazunk, amelyek tengelykeresztje oly módon helyezkedik el, hogy egyik tengelye – az óratengely – párhuzamos a Föld forgástengelyével, azaz a Sarkcsillagra mutat. Ilyen mechanikák esetén egy kis, óragépnek nevezett motor felszerelésével, különösen rövid fókusszal dolgozva akár több perces expozíciókat is készíthetünk.

Azonban a maga az üstökös is mozog a csillagos égbolthoz képest, így még ilyen, a Föld forgását követő mechanikával sem exponálhatunk tetszőlegesen hosszan az üstökösre. A legcélszerűbb, ha még bemozdulástól mentes felvételekből sorozatot (akár 20-50 darabot) készítünk, majd ezeket megfelelő szoftverekkel összegezzük. Igaz, ebben az esetben a csillagok szintén csíkokká húzodnak szét, de az üstökös minden képen ugyanoda esik, így halványabb, finomabb részletei is kivehetőek lesznek.

Kovács Attila november 16-i fotója egy másik, halványabb égi vándorról. Figyeljük meg, hogy a C/2013 R1 (Lovejoy) üstökös a sok rövid expozíció közben elmozdult a háttércsillagokhoz képest

Kovács Attila november 16-i fotója egy másik, halványabb égi vándorról. Figyeljük meg, hogy a C/2013 R1 (Lovejoy) üstökös a sok rövid expozíció közben elmozdult a háttércsillagokhoz képest

A legkülönfélébb kamerák, lencsék, alkalmazott érzékenység és más szempontok miatt pontos beállítási tanácsokat nem adhatunk, így érdemes néhány órányi kísérletezést elvégezni még az üstökös érkezése előtt, követve a pontokba szedett a tudnivalókat!

Gyakoroljunk!

1. Gyakoroljunk minél többet még az üstökös nélküli égen! Jó előre válasszuk ki észlelőhelyünket (a hajnali vagy esti láthatóságra koncentrálva más és más helyszínek nyújtanak megfelelő kilátást a horizonthoz közeli égterületre). Planetáriumprogramok segítségével meghatározhatjuk az üstökös adott időpontban érvényes helyzetét, így ellenőrizhetjük az égterület helyzetét, rálátásunkat a kiválasztott helyről. Kis utánajárással, megfelelő helyszínről akár helyi nevezetességet is belekomponálhatunk a képbe.

2. A gyakorlás során állítsuk fel állványunkat, helyezzük fel fényképezőgépünket. Készüljünk fel rá, hogy ezeket a lépéseket rossz megvilágításban, esetleg fogvacogtató hidegben is végre kell tudnunk hajtani. Indulás előtt ellenőrizzük az akkumulátorok töltöttségét, a memóriakártyán a helyet, illetve az egyéb kiegészítők meglétét.

3. Gyakoroljuk az élességállítást! Szemeljünk ki egy viszonylag fényes csillagot, állítsuk fényképezőgépünket manuális élességállítási módba. Alkalmazzunk magas érzékenységet (800-3200 ISO), és viszonylag hosszú záridőt (1-2 másodperc). Állítsuk a kiválasztott csillagot a látómezőbe, és a keresőn átnézve, vagy az élőképet figyelve (ahol jól jöhet a központi tartomány kinagyítása) igyekezzünk minél jobban élesre állni. Készítsünk egy próbafelvételt, majd a képbe teljesen belenagyítva, vizsgáljuk meg a csillag képét! Amennyiben ez nem pontszerű, széle láthatóan sötétedik, vagy akár egy nagy karikává v ált, az élesség nem jó. Finoman állítsunk az élességen, majd exponáljunk újra. A képek összehasonlításával eldönthetjük, hogy az élességállítás jó irányba halad-e, ennek megfelelően folytassuk a beállítást egészen addig, amíg elérjük a lehető legjobb élességet. Egyszerű, otthon is elkészíthető, és az élességállítást rendkívüli mértékben megkönnyítő eszköz a Bahtinov-maszk, ennek használata mindenképpen ajánlott!

4. A megfelelő élesség beállítása után kísérletezzünk az alkalmazható expozíciós időkkel. Állítsuk fényképezőgépünk érzékenységét kissé lejjebb a zaj elkerülése érdekében (200-800 ISO). Állítsuk a fényképezőgépet a kiválasztott égterületre. Ügyeljünk rá, hogy a már beállított élességet véletlenül el ne állítsuk mindeközben. Folyamatosan növekvő expozíciós időkkel (10-20-30-40 másodperc, stb) igyekezzünk megtalálni azt a leghosszabb időt, amivel a csillagok elmozdulása még nem feltűnő. Igyekezzünk megtalálni a kompromisszumot a fókusztávolság, a kamera érzékenysége és az expozíciós idő között. Az üstökös fotózásakor célszerűbb inkább kisebb nagyításra törekedni (rövidebb fókuszt alkalmazni), hiszen így sokat nyerünk expozíciós időben, azaz képünk bár kisebb méretben, de élesebben ábrázolja majd az égi vándort. Az egyes képek elkészítésekor vizsgáljuk meg a képen keletkező zajt is. Az előzőekben leírtaknak megfelelően több képet célszerű összegezni, mivel ez nem csak a kométa apró részleteinek előcsalogatásában segíthet, de az átlagolás eltüntetheti az egyedi képeken keletkező zajt is. Az expozíciós időt, valamint az érzékenységet úgy válasszuk meg, hogy az alkonyati-hajnali égi háttér semmiképpen se legyen teljesen fekete (alulexponált kép), de ne legyenek rajta beégett részek sem, vagy szokatlan színű, árnyalatú tartományok sem.

5. A gyakorlásképpen elkészített, remélhetőleg meglepően sok csillagnyomot (de még üstököst nem) mutató képsorozatunkat összegezzük megfelelő szoftverekben (pl. Gimp-ben több rétegbe betöltve, majd összeadva, összeátlagolva, fényesebb részeket meghagyva – bátran próbáljuk ki a különféle összeadási formák hatását!). Mivel a sorozat készítése közben jelentős idő telik el, az összeadott képen csillagíveket látunk, de tapasztaljuk, hogy az egyedi képeknél több, és kontrasztosabb csillagot fedezhetünk fel. Az átlagolás hatására pedig az égi háttér is egyenletesebbnek, „simábbnak” tűnik. Ha minden jól megy, pontosan ugyanezt fogjuk tenni majd az üstökös megjelenésekor is, azzal a különbséggel, hogy a használt szoftver segítségével az egyes felvételeken elmozduló üstökös magját fedésbe hozzuk az összegképen.

A jól sikerült üstökös-fotókat az MCSE Üstökös szakcsoportja is örömmel várja!

Linkajánló:

Ajánljuk...