Vénusz-átvonulás 2012. június 6-án | MCSE

Vénusz-átvonulás 2012. június 6-án

Az év csillagászati eseménye a június 6-án, szerdán zajló Vénusz-átvonulás. A látványosság napkeltekor már zajlik, és helyi idő szerint röviddel hét óra előtt ér véget, azaz kicsivel több, mint két órán át láthatjuk a Vénusz csöppnyi korongját a Nap fényes arca előtt. Amint azt a 2004-es esemény során már megtapasztalhattuk, szabad szemmel is látható lesz az apró foltocska – természetesen a Nap megfigyeléséhez kötelező védőeszközök használata mellett.

Az idei átvonulás során a Vénusz útja a Nap előtt 6 és fél órán át tart a belépéstől (amikor a Vénusz sötét korongja megjelenik a Nap keleti peremén) a kilépésig (amikor a másik oldalon elhagyja azt), de Magyarországról csak az utolsó órát és a kilépést lehet megfigyelni. A kilépés lesz számunkra a jelenség legérdekesebb része, mert ekkor különös fényjelenségeket figyelhetünk meg. A harmadik és negyedik kontaktus között 18 perc telik el, így viszonylag kényelmesen lehet észlelni, fotózni. A Vénusz a Nap északi részén halad át, átmérője 58,3", míg a Napé 1890", arányuk 1:32,4. A Vénusz majdnem egy ívperces korongja mindössze 0,001 magnitúdós fénycsökkenést fog okozni.

Nagyon fontos a megfelelő szűrők használata az átvonulás megfigyelésekor. Az 1999-es napfogyatkozásra vásárolt napfogyatkozás-néző szemüvegek közül a fémes felületűek továbbra is biztonságosan használhatóak a szabadszemes megfigyelésre, amennyiben a felületük mindenféle sérüléstől mentes. A csak fénycsökkentő hatású, sötét felületű változatok ennyi év után már nem biztos, hogy teljes védelmet nyújtanak a napfény káros sugarai ellen, ezek használata nem javasolt. Távcsöves megfigyelés esetén megfelelően gőzölt üveg- vagy fóliaszűrőt használjunk.

A jelenség "menetrendje" különböző magyarországi városokra


A Vénusz-átvonulás lefolyása

A tőlünk megfigyelhető kontaktusok és az ezek során megfigyelhető jelenségek a következők:

3. kontaktus: A Vénusz belülről érinti a napperemet, ezután a Vénusz-korong egyre kisebb darabja látható a napkorong szélén. A „fekete csepp” jelenség miatt várható, hogy röviddel a kontaktus előtt egy sötét híd köti össze a két égitestet, mintha a napperem már magához akarná „szippantani” a bolygót. A kontaktus időpontja az, amikor a két égitest alakjából arra következtetünk, hogy éppen érinti egymást a két körív, de jegyezzük fel a „fekete csepp” láthatóságát és idejét is. A Vénusz-korong nem lesz kontrasztos, a vastag légkör diffúzzá teszi a bolygó korongját.

4. kontaktus: A Vénusz korongja teljesen elhagyja a Napot, a két korong kívülről érintkezik egymással. A bolygó légköre miatt távcsővel néhány percig még követhető a Vénusz útja a Nap mellett.
Borult idő esetére tervezzünk „menekülési útvonalat”! Elképzelhető, hogy az országon belül is lehet derült területet találni, de lehet, hogy külföldre kell utazni, hogy ismét megláthassuk a Vénusz sötét sziluettjét a Nap előtt. „Esőnap” nincs! A következő átvonulásra 2125. december 8-ig kellene várni, de akkor is csak az eleje látható. (A 2117-es jelenség egyáltalán nem lesz Magyarországról látható.) 2247. június 11-én ugyan magas napállás mellett az egész átvonulás látható lesz tőlünk, de az már a távoli utódaink eseménye.
A Vénusz-átvonulások különlegességét a jelenség ritkasága adja. A távcső feltalálása óta összesen hét alkalommal volt ilyen jelenség, ebből hatot meg is figyeltek. Az 1631. december 7-i eseményt Nyugat-Európából próbálták néhányan megfigyelni, sikertelenül. Magyar megfigyelésről sem tudunk, pedig pl. Erdélyből majdnem háromnegyed órával napkelte után ért véget az átvonulás. 1639. december 4-én Angliából sikeresen észlelték napnyugta előtt a belépést, de ez Magyarországról nem volt látható. (1661 előtt távcső használatára sincsenek adatok hazánkban.)


A legérdekesebb esemény: a kilépés

1716-ban Edmond Halley felhívta a figyelmet, hogy a Vénusz-átvonulás alkalmas a Föld-Nap távolság (a csillagászati egység) meghatározására, különösen akkor, ha a Föld egymástól távoli pontjairól figyelik meg a jelenséget. Ezért 1761. június 6-án az átvonulást Európából sokan észlelték (ahol a belépés nem, de az átvonulás nagy része látható volt), de sokan utaztak el a Föld távoli pontjaira. Bécsben észlelt Hell Miksa, a bécsi egyetemi csillagda igazgatója is, Nagyszombatban pedig Weiss Ferenc. Eredményeikről különböző évkönyvekben be is számoltak. A megfigyelők itt említik először a „fekete csepp” jelenséget, illetve a Vénusz légkörét.

A következő Vénusz-átvonulásra, 1769. június 3-4-én még több expedíció készült, ez volt James Cook kapitány híres csendes-óceáni útjának egyik fő célja. Ez az átvonulás csak Európa legészakibb részén volt megfigyelhető, így a dán király felkérésére Vardø szigetére utazott Hell Miksa és Sajnovics János, hogy onnan végezzék el az észlelést. Ez majdnem meghiúsult, de szerencsére a felhők pontosan a négy kontaktus idejére elvonultak a Nap elől, biztosítva az expedíció teljes sikerét. Ezzel lehetővé vált, hogy a távoli expedíciók és a vardøi észlelés alapján Hell Miksa kiszámítsa a csillagászati egység értékét. Noha később bécsi irigyei kétségbe vonták számítása és mérése helyességét, utólag kiderült, hogy az ő számítása állt legközelebb a ma elfogadott értékhez.

Az 1874. december 9-én bekövetkezett átvonulás során készültek az első fényképfelvételek, de ez a technika még a kísérletezés szakaszában volt, ezért kevés sikerült közülük. Magyar megfigyelők is voltak. Weinek László egy német expedícióval a Kerguelen-szigetekről észlelt, mostoha körülmények között. Kolozsvárott az éppen levonuló korongot figyelték meg Konkoly Thege Miklósék.

1882. december 6-án Amerikából észlelték végig magyarok egy német expedíció keretében a Vénusz-átvonulást. Európából és így Magyarországról is a jelenség kezdete látszott csak. A Szombathely melletti Herényben Gothard Jenőék próbálkoztak fényképezéssel és kontaktusméréssel is. A felhők miatt nem tudtak kontaktust mérni, és az alacsonyan álló Nap gyenge fénye miatt a fényképek sem sikerültek.
2004. június 8-án az egész ország a Vénusz-átvonulás lázában égett, derült idő mellett figyelhettük meg a teljes jelenséget, magunk is megtapasztalhattuk a „fekete cseppet”, a Vénusz légköre okozta anomáliákat. A kontaktusok mérése ugyan nem volt tudományos értékű, de az Európai Déli Obszervatórium (ESO) tudósai fogadták a lelkes amatőr észlelők adatait, megkísérelve újra kiszámolni a csillagászati egység értékét. A sok mérési adat átlaga 149608708 ± 11835 km, ami csupán 10838 km-rel nagyobb a jelenlegi hivatalos értéknél.

De miért ilyen ritka a Vénusz-átvonulás? A fenti áttekintést megvizsgálva furcsa ciklikusságot vehetünk észre. Az egymást követő átvonulások között rendre 8 – 121,5 – 8 – 105,5 év telik el. A Föld június elején és december elején keresztezi a Vénusz keringési síkját, így csak akkor van átvonulás, ha ez utóbbi éppen alsó együttállásban van. Ha megnézzük a Föld és a Vénusz keringési idejét, látható, hogy 8 földi keringésre 13 Vénusz-keringés esik, 22,5 óra eltéréssel. Vagyis ha átvonulást láttunk, 8 év elteltével ismét átvonulás lesz látható. Újabb 8 év elteltével viszont – a 22,5 óra eltérésnek köszönhetően – a Vénusz már túl korán érkezik a csomópontra, nem látszik átvonulás. De ahogy telnek a 8 éves periódusok, 105,5 vagy 121,5 év elteltével ismét átvonulási szezon kezdődik – az ellentétes csomópontnál! Tovább vizsgálva a keringési időket, észrevehető, hogy 235 földi keringésre 382 vénuszi esik 12,9 óra különbséggel, illetve 243 földire 395 vénuszi 9,6 óra különbséggel. Ezek alapján az átvonulások is ciklusokba, családokba rendelhetők. Vagyis: 1761+8=1769; 1769+235=2004; 1769+243=2012, a júniusi átvonulások esetében. Hasonló ciklust találunk a decemberi eseményekre: 1874 és 1882, majd 2117 és 2125. A Vénusz-átvonulásoknak is megvan a maguk „Szárosz-ciklusa”, melyek szintén keletkeznek, fejlődnek, végül elmúlnak. Ilyen „elmúlás” miatt maradt ki pl. 1388-ban az átvonulás: a Vénusz túl korán érkezett a csomóponthoz…

Sokak észlelhették 2004-ben a Vénusz-átvonulást, és az akkori tapasztalatok alapján már jó előre eldönthették, milyen távcsővel, milyen felszereléssel és honnan szeretnének észlelni.


A jelenség láthatósága. Az ideális helyszín: a Távol-Kelet

Magyarország különböző pontjai között túl nagy eltérés nem lesz, bár a keleten élőknek kedvez a korábban kelő Nap. A napkelte időpontjában akár 25-30 perces eltérések is lehetnek köszönhetően a közelgő nyári napfordulónak. Magyarország északkeleti csücskében (a Nyírségben Tiszabecsnél) 2:30 UT-kor kel a Nap, míg délnyugaton 3:02 UT-kor. Érdemes lesz tehát keletebbre és északabbra utazni. A bolygófotózáshoz hasonlóan a jó kép eléréséhez válogassuk meg az észlelőhelyünket. Bár napkelte idején általában nyugodt a levegő, a júniusi magas napemelkedés során hamar felmelegedhet, ami a légköri nyugodtságot tönkreteszi. Erdős, füves vagy vízparti megfigyelőhely a legjobb választás, távol lakott területektől.

Helyszín. Ha külföldi megfigyelőhelyben gondolkodunk, a teljes jelenség magas napállásnál csak Alaszkából, Kelet Ausztráliából, Kelet-Kínából, Szibériából és a Mongóliától keletre eső ázsiai területekről lesz látható. Az 1769-es eseményhez hasonlóan Európa sarkkörön túli területein nem nyugszik le a Nap, így folyamatosan nyomon követhető az átvonulás. Finnország és Norvégia északi területein, valamint a Kola-félszigeten az éjféli Napnak és vele együtt a teljes jelenségnek örvendhetünk. Érdekesen alakul az átvonulás Izland szigetén, amely a jelenség közepének antitengelyén található. A rövid éjszaka miatt még napnyugta előtt belép a Vénusz a Nap elé (Reykjavíkban a belépés 22:03-22:21-ig, majd napnyugta 23:44-kor), majd lenyugszanak. Napkeltekor (3:11-kor) még előtte van, majd néhány órával később kilép a Vénusz (4:35-4:53). A be- és kilépésre itt 5 fok magasan fog sor kerülni.

Távcső: Hosszú fókuszú, nagy nagyítású távcső az ideális, ami teljesen le van zárva a külső fényektől (pl. a rácsos Dobson-távcsöveket le kell egy lepellel árnyékolni). Napszűrő fóliát, üveget is használhatunk, vagy Herschel-prizmát. A jelenség megfigyelésének további biztonságos módja a kivetítés. A megfelelő fénycsökkentésre és a balesetek elkerülésére ügyelni kell. Előzőleg teszteljük naptávcsövünket! Különösen érdekes lehet hidrogén-alfa naptávcsövekkel észlelni a jelenséget. Ezek a 2004-es eseménykor még nem voltak elterjedve. H-alfában a Nap pereme magasabban van, a kilépés 1-2 perccel később következik be, szerencsés esetben protuberanciákat is láthatunk/fotózhatunk a Vénusz-korong mellett.

A Vénusz közeledése a Naphoz: Az esti égen az átvonulás előtt napról napra lehet követni szabad szemmel és távcsővel egyaránt bolygószomszédunkat. Távcsővel látható, ahogy gyorsan nő az átmérője és vékonyodik a sarló. Az átvonulás előtti napokban a sarló szarvai meghosszabbodnak, akár körbe is érhetik a bolygót! Ez a Vénusz-légkör tüneménye. Nappali égen akár 1-2 nappal esemény előtti és utáni Vénuszt is megpillanthatjuk, de a Nap közelsége miatt vigyázni kell az észleléskor.

Napkelte: Jó horizontú észlelőhelyeken hálás fotótéma a kelő napkorong, rajta a Vénusz fekete korongjával. Fotók mellett videókat is készíthetünk a felejthetetlen és életünkben többször már nem ismétlődő jelenségről. Közeledve a napfoltmaximumhoz reménykedhetünk néhány nagyobb foltcsoportban. Ha eddig feketének láttuk a napfoltok umbráját, most meglepődhetünk, hogy a Vénusz sziluettje még sötétebb. Napkelte után a bolygó egyre gyorsulva fog közeledni a Nap pereméhez.

Kilépés: A megfigyelés leglényegesebb és leglátványosabb része. Sajnos az alacsony napállás miatt hullámzó napperemre számítunk, ami megnehezíti a pontos kontaktusmérést. A régiek által zavaróként feljegyzett fekete-csepp jelenséget 2004-ben szinte alig láttuk a mai modern, jó képalkotású távcsövekkel. Sokkal zavaróbb volt a legutóbb is megfigyelt „Lomonoszov-gyűrű”, amit a bolygó légköre okozott. Ez a két jelenség eléggé megnehezítheti a pontos időmérést, amikor a két égitest pereme érintkezik. A fekete korong körüli világos gyűrű nem feltétlenül lesz egyforma fényességű, lehet, hogy csak némely része látszik majd. Ma már az időmérésnek nincs szerepe a naptávolság meghatározásában, de a kontaktus-időpontokat feltétlenül jegyezzük fel.

Bemutatások: Mivel nyári időszámítás szerint a jelenségnek reggel 7 órára vége is van,  csekély lesz a lehetőség a 2004-eshez hasonló nagy országos kampányra. Akkor iskolák tucatjaiban folytak bemutatások, de a korán kelőket talán sikerül kicsalogatni a bemutatókra. További irodalom: A 2004-es Vénusz-átvonulás kapcsán nagyon sok irodalom látott napvilágot. Érdemes ezeket fellapozni. A Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány külön könyvet jelentetett meg Fekete Vénusz címmel. A 2004-es Meteor csillagászati évkönyv több cikkel jelentkezett, illetve a Meteor 2004-es számaiban is több előrejelzés, ill. észlelési feldolgozás jelent meg.