Bohémek tanyája: a Meteor | MCSE

Bohémek tanyája: a Meteor

Nem, nem a Meteor szerkesztőségéről van szó, minálunk nem történnek bohémságok. A Meteor 500. számának megjelenése kapcsán azonban látogassunk el az egykori Meteor Szállodába, ahol bizonyára mozgalmasabbak voltak a mindennapok, mint minálunk, a szerkesztőségben…

Az Erzsébet körút 6. szám alatti szálloda kávéháza az egyik legérdekesebb, legtarkább hely lehetett. Itt alakult meg például a Siketnémák Szövetsége.

Krúdy jól ismerte, hiszen lakott is a szállodában, s Ady is szívesen látogatta, bár „ambíciós fiatal ügyvédek, orvosok, tanárok is tisztelegtek néha a költőnél, és tiszteletükkel majdnem olyan terhére voltak, mint a plébánosnak a kezét csókolgató iskolásgyerekek.”

A Meteor Szálloda korabeli képeslapon (egykor.hu)

A Meteor Szálloda korabeli képeslapon (egykor.hu)

„Tágas, üvegtetős kávéház, amely a szálloda udvarát is elfoglalta. Napközben többnyire állás nélküli artisták lődörögtek benne, olyan végtelen unalommal, amint csak egy facér táncos vagy ekvilibrista unatkozni tud…

Itt szerkeszti az artistaújságot egy Sallai nevű fiatalember, aki a legtekintélyesebb embernek képzeli magát az éjjeli világban…
Ebben a kávéházban húzódott meg fészektelen verébként az a rekedt hangú újságárus fiú, bizonyos Bakti Gyula, aki némileg megháborodott attól, hogy újságjait mindig éjszakázó hírlapíróknak adogatta el, és megmételyezték azok a beszélgetések, amelyeket hírlapírók asztalai mellett suttyomban kihallgatott. Most még csak messziről, dagadt szemekkel nézi Adyt, de rövidesen felcsap maga is költőnek és pamflet-írónak, hogy aztán részegen támolyogva saját verseit gajdolja az éjszakai Pesten.
És éjféltájban sem lesz nóbelebb a társaság, amely a Meteor kávéházban a város különböző mulatóhelyeiről, varietéiből, kisszínpadjairól, énekes lebujaiból összeverődik, hogy itt megbeszélje az elmúlt este eseményeit.

Hát így van ez rendjén: a hírlapírók a maguk dolgait tartják oly jelentőségteljeseknek, hogy róluk asztalverdesés nélkül nem lehet beszélni; a szegény mulattatók, pojácák, táncosok, félbemaradt színészek, kikopott nagydobosok, elzüllött késnyelők, elhalványodott orfeumi csillagok, hangjukat vesztett énekesnők, elcsapott komikusok, kivénült dalénekesek viszont a maguk mondanivalóját vélik oly halálos komolyságúnak, hogy azért még fel kell áldozni az éjszakai nyugodalmukat is, ami bizony már ráfért volna egynémely éjjeli táncmesterre, aki most nappal keresi a kenyerét azzal, hogy „priváták”-nak, előkelő pesti úrnőknek ad táncleckéket otthon a szalonjukban, hogy az úrnők megtanulják az éjjeli nők táncait is…

És a Meteorba jöttek a város különböző részeiből a vak zongorások és vak hegedűsök is, ahol az élet igényteljes bajnoka [Ady] harci-kedvvel fogyasztá Glaser bácsi, a jóságos külsejű, öreg éjjeli kávés fröccseit…

Nyílik az ajtó. Ebben a kávéházban már az ajtónyíláson felismerhető az, hogy rendes, mindennapi vendég igyekszik-e a kávéházba bejuthatni, vagy pedig amolyan Sonntags-jéger, aki első pillanatban nem is tud eligazodni a Meteor hering- és parfümatmoszférájában…

Karcsú cilinderkalapban, városi bundában Hatvany úr érkezik meg, akiről nem tételezhető fel, hogy ne lenne lakása.”

(Megjelent a Meteor 2011/7-8. számában.)

A szerkesztő kiegészítése

A második világháború után az Erzsébet körút 6-os számú épületben működött az MDP VII. kerületi bizottsága – az 56-os harcok során a szomszédos 4-es számú ház és pártház is károkat szenvedett. A Nagykörút ezen szakasza ekkor már Lenin nevét viselte. A Lenin körút 6. földszinti üzlethelyiségében nyílt meg 1956 tavaszán az Uránia Ismeretterjesztő Bolt, amelynek csillagászati kínálata is volt: optikai elemeket, könyveket is árusítottak. A harcokat követően 1957 februárjában nyílt meg ismét a bolt, és 1958 nyaráig működött itt, ekkor költözött át a Lenin körút 96-ba.

Az Uránia Ismeretterjesztő Bolt 1958-as árjegyzéke (Soós fotó)

Az Uránia Ismeretterjesztő Bolt árjegyzéke 1958 februárjából (Soós fotó)

 

Források
Cházár András: Az Országos Siketnéma Otthon jelentései. Bp., 1910–14.;
Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Bp., 1989. 15. o. és 123–124. o.;
Saly Noémi: „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett”; Wikipédia (Erzsébet körút).