Égi kalendárium: 2018. szeptember

Szeptemberben még mindig érdekes célpont a Mars, és egyre kedvezőbb helyzetbe kerül legkülső óriásbolygónk a Neptunusz. Üstökösök egész sorát észlelhetik a jól felszerelt amatőrcsillagászok. Ne feledjük: szeptember 28-án Kutatók Éjszakája!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap első felében kereshető napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. 1-én még másfél órával kel a Nap előtt, de láthatósága gyorsan romlik, szeptember 15-e után a Naphoz közeledve elvész annak fényében, és a hónap második felében már nem figyelhető meg.

Vénusz: Napnyugta után látható a délnyugati égen. A hónap elején még egy órával nyugszik a Nap után. Noha szeptember 25-én éri el legnagyobb fényességét, láthatósága nagyon romlik, ekkor bő fél órával a Nap után nyugszik le. Viszont ekkortájt lehet a nappali égen is sikerrel megtalálni. Fényessége -4,6^m-ról -4,8^m-ra nő, majd -4,7^m-ra változik. Átmérője 29,2″-ről 45,5″-re nő, fázisa 0,4-ről 0,18-ra csökken.

Mars: Előretartó mozgást végez, szeptember 1-jén a nap első felében a Nyilas, délutántól már ismét a Bak csillagképben. Az éjszaka nagy részében megfigyelhető, hajnalban nyugszik. Ahogy távolodik a Földtől, fényessége és látszó mérete gyorsan csökken, előbbi -2,1^m-ról -1,3^m-ra, utóbbi 20,9″-ről 15,9″-re változik.

Jupiter: Előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. Fényesen ragyog az esti nyugati égen. A késő esti órákban nyugszik. Fényessége -1,9^m, átmérője 34″.

Szaturnusz: Hátráló, majd 6-tól előretartó mozgást végez a Nyilas csillagképben. Éjfél körül nyugszik, az éjszaka első felében kereshető a délnyugati ég alján. Fényessége 0,4^m, átmérője 17″.

Uránusz: A késő esti órákban kel, az éjszaka nagyobb részében látható. Folytatja hátráló mozgását a Kos csillagképben.

Neptunusz: Egész éjszaka megfigyelhető, 7-én van szembenállásban a Nappal. Hátráló mozgást végez a Vízöntő csillagképben.

Perihéliumban a Mars

A Mars szeptember 16-án kerül napközelbe. A 18,3″-es és -1,7 magnitúdós bolygó késő esti delelésekor még kiválóan megfigyelhető (Ls=251º). A déli pólussapka maradéka igen intenzív zsugorodásban van, a Novus Mons apró és fényes. Ez az időszak a nagy, globális porviharok keletkezésének legvalószínűbb időpontja. A lokális és regionális porviharok fejlődése világos vörös szűrővel figyelhető meg a legjobban, ezekben a porviharok fényesen világítanak. Globális porvihar esetén a marslégkör átlátszóságát 0-tól 5-ig terjedő skálán becsülhetjük, ahol a 0 a teljesen átlátszatlan, 5-ös pedig a teljesen tiszta légkör.

Oppozícióban a Neptunusz

A legkülső bolygó szembenállása szeptember 7-én következik be. A Vízöntő keleti részén járó bolygó ekkor 2,4″-es átmérőt és 7,8 magnitúdós fényességet ér el. Deleléskor a Neptunusz 36º-kal emelkedik a horizont fölé, kedvező körülmények közt észlelhetjük. Kisebb távcsővel a bolygó színe, nagyobb műszerekkel a peremsötétedés és a koronglapultság is megfigyelhető. A bolygó déli pólusa 24º-kal billen a Föld felé, pólusvidéke így íves sapkaként látszik, egyenlítővel párhuzamos felhősávjai pedig íveltek. A Neptunusz aktív bolygó, egyre több amatőr felvételen sikerül viharkitöréseket, feltűnő fehér felhőket megörökíteni. A déli pólust gallérként övező, a mérsékelt öv déli részére is lenyúló terület egy világos felhőképződésre hajlamos régió, itt nagy felbontású felvételeken gyakran tűnnek fel a Déli Poláris Alakzat kisebb világos foltjai. Az egyenlítő környékén szintén nem ritkák a világos vagy sötétebb sávok. Nagy műszerrel, narancs vagy vörös szűrővel esélyünk lehet a világos felhőalakzatok megörökítésére.

Kollár Ernő 2017 októberében készített felvételeket a Neptunuszról és legnagyobb holdjáról. “A kedvező időjárási feltételek mellett 3 éjszakán keresztül követtem a Neptunuszt és a Triton holdját.
A körülbelül 2,5 ívmásodperc látszó átmérőjű bolygót 29-30 fok magasan közel a deleléshez csíptem el. 1 perces expozíciós idejű felvételeket készítettem, amelyeken ugyan a bolygó többszörösen túlexponálódott, de emellett láthatóvá tettem a körülötte keringő Tritont is. A csillagkövetés bizonytalansága és a légkör mozgása miatt a bolygó látszólagos átmérője közel tízszeresére nőtt. Ezért a fényképen a bolygó / hold átmérő arány valamint a keringési távolság / bolygó, hold átmérő arány erősen torzulva, bizarr formában mutatkozik meg.
Ami különösen megfogott az észlelésben az maga a bolygó-hold mozgás tisztaságának érzékelése. Míg a Jupiternél a felhőkre vagy a holdjaira, a Szaturnusznál a gyűrűjére vagy a holdjaira terelődik a figyelmem, itt tényleg egyszerre látom a Neptunusz mozgását és a holdja keringését.”

Üstökösök

Itt van a szeptember és remélhetőleg szép tiszta egű indiánnyarunk lesz. Üstökösökben nincs és nem is lesz hiány. Egyeseket kisebb távcsövekkel is meg lehet figyelni, de a többség megfigyeléséhez 20-30 cm átmérőjű, vagy még ennél is nagyobb, fotografikusan pedig 10-15 cm-es távcső szükséges.

Napnyugta után egy órával legelső célpontunk lehet egy kellemes őszi estén a C/2018 L2 (ATLAS) nevű üstökös. Az egész hónapban 15 magnitúdó fényesség körüli égitest ekkor még 15 fok magasan jár a horizont felett a Mérleg csillagképben így megpillantása nem egyszerű, de kellő kihívást jelent. Pont olyan sebességgel mozog kelet felé, hogy egész hónapban hasonló időpontban tudjuk észlelni. 4-én 5-én az NGC 5729 galaxis (fényesség: 12,6 magnitúdó; átmérő: 2,6×0,7 perc) mellett halad el.

Tovább halad a Herkules közepétől déli irányba a 14 magnitúdós C/2017 M4 (ATLAS) üstökös. A hónap végére már a csillagkép legdélebbi részén lesz megkereshető, így láthatóságának időtartama csökken, miközben közeledik a Naphoz, de távolodik a Földtől. 19-20 között az NGC 6113 jelű galaxis (fényesség: 14,1 magnitúdó; átmérő: 0,9×0,4 perc) mellett halad el.

Majdnem egész éjszaka megfigyelhető a 13,5 magnitúdó fényességgel bíró 48P/Johnson. Egész hónapban a Déli Halak csillagképben tartózkodik, alig mozdulva, de sajnos hibája, hogy alig 15 fok magasan delel a legkedvezőbb helyzetben is. Ennek ellenére szép látvány a perihéliumán alig egy hónapja túljutott kicsi, kompakt megjelenésű rövid, de határozott csóvával rendelkező üstökös. A hónap első hetében az NGC 7306 galaxis (fényesség: 13,4 magnitúdó; átmérő: 1,5×1,0 perc) mellett mozog lassan.

14,5 magnitúdó fényességgel indul a hónap elején a 7,2 év keringésidejű 78P/Gehrels-üstökös, amit a hónap végére 14 magnitúdó körülire várhatunk. Fotografikusan viszonylag könnyen elérhető már 8-15 cm átmérőjű műszerekkel. Szabad szemmel azonban már jóval nagyobb távcső kell a Vízöntőben mozgó üstökös megfigyeléséhez. Érdekessége még, hogy 16-ától fél foknál közelebb kerül 16 magnitúdó fényességűnek előre jelzett 137P/Shoemaker-Levy-üstököshöz. A két égitest 21-én lesz egymáshoz a legközelebb, amikor látszó távolságuk 17 perc körül alakul. Közepes távcsövekkel fotografikusan szép téma lehet.

Egész éjszaka megfigyelhető a rendszertelen időközönként kitörést produkáló 29P/Schwassmann-Wachmann-üstökös. Bár fényességét 15 magnitúdó körülinek várják, de a kitörések alkalmával akár 3-4 magnitúdós fényességnövekedéseket is tud produkálni. Érdemes 1-2 naponta felkeresni az üstököst miközben az a Halak csillagképben lassan mozog Nyugat felé.

Ugyancsak a Halak csillagképben mozog nyugat felé az egész éjszaka megfigyelhető 37P/Forbes-üstökös. Gyorsan távolodik a Naptól és a Földtől, így fényessége a hónap elejei 14 magnitúdóról csökken 14 magnitúdóra. Szeptember 6-16 között elhalad az NGC 7591 (galaxis, fényesség: 13,0 magnitúdó; átmérő: 1,9×0,8 perc), NGC 7557 (galaxis, fényesség: 14,0 magnitúdó; átmérő: 0,6×0,6 perc); NGC 7562 (galaxis, fényesség: 11,8 magnitúdó; átmérő: 2,2×1,5 perc) és az NGC 7518 (galaxis, fényesség: 13,4 magnitúdó; átmérő: 1,4×1,0 perc).

A Giacobini-Zinner-üstökös Szendrői Gábor felvételén. 2018.08.16. 21:40 (UT); 10x180s kép; 100/635 GPU apokromatikus refraktor; ISO 1600)

Várhatóan majdnem 2 magnitúdót fényesedik szeptember folyamán a 64P/Swift-Gehrels és ezzel az egész éjszaka kis-közepes távcsövekkel is megfigyelhető égitestek közé sorolódik, amint a Halak csillagképből az Andromédába halad. Különös körültekintéssel kell eljárni megfigyelésekor a szeptember 6-a környéki éjszakákon, ugyanis ekkor halad át egy NGC galaxisokkal teli égterületen, amikkel könnyen összekeverhető. Az üstökös keringésideje 9,5 év és majd novemberben kerül legközelebb a Naphoz. Addig fényessége fokozatosan növekszik.

Az idei ősz-téle várható kedvence az 46P/Wirtanen-üstökös megfigyelésére inkább éjfél után nyílik lehetőség. A kométa a hónap elején a Cet „hasa aljától” indulva halad Dél-Kelet felé és útját a hónap végén a Kemencében fejezi be miközben gyorsan közelít a Naphoz és a Földhöz is. Várhatóan legalább 2 magnitúdót fényesedik a két tényező együttes hatására és így már 14 magnitúdónál is fényesebb lehet a hónap végére, akár a 12 magnitúdót is elérheti. Felkeresésekor 21-24 között kell óvatosan eljárni és megvárni az üstökös elmozdulását a háttércsillagokhoz képest, mert ebben az időszakban közel jár az NGC 686 galaxishoz (fényesség: 12,5 magnitúdó; átmérő: 1,8×1,4 perc).

A téli csillagképek kedvelőinek éjfél után kell kelniük, de ha már kimentek észlelni, akkor ne felejtsék el felkeresni az Orion csillagképben Kelet felé gyorsan mozgó 38P/Stephan-Oterma-üstököst. A hónap elején még közepes, vagy nagyobb távcsövekkel érdemes próbálkozni a 13 magnitúdó körüli üstökös biztos megpillantása érdekében, de a hónap végére már akár a kisebb távcsövekkel is elérhető lesz a 10,5 magnitúdósnak várt égitest fényessége. Az üstökös utoljára 1981-ben járt itt, így aki most nem tekinti meg, lehet örökre lemarad róla. Ha ugyanolyan kompakt lesz, mint sok évvel ezelőtt, akkor megpillantása nem fog nehézséget okozni.

A szeptemberi hónap „sztárja” még mindig a 21P/Giacobini-Zinner lehet. Felkereséséhez azonban már éjfél után kell kelni. A hónap elején még a Szekeres csillagképben tartózkodik, de gyorsan halad dél felé. A hónap végén már az Egyszarvú csillagképben található. Megpillantásához már kis távcső is elegendő és az elmozdulása alapján könnyen azonosítható is. Hálás fotótéma is lehet 11-én, amikor elrobog az M 37 nyílthalmaz (fényesség: 5,6 magnitúdó; átmérő: 23 perc) mellett. Pár nappal később, 15-án hasonló szép kettőst alkot az M 35 nyílthalmazzal (fényesség: 5,1 magnitúdó; átmérő: 28 perc), majd 25-én az NGC 2261 – Hubble-köddel (fényesség: 9,5 magnitúdó; átmérő: 2,0×1,0 perc).

Egész éjjel látható a C/2016 R2 (PANSTARRS)-üstökös a Göncölnél, azonban felkeresése inkább a hajnali órákban ajánlott, amikor már magasabban van a horizont felett. A szebb napokat megjárt üstökös távolodik a Naptól is és a Földtől is, így fényessége az előrejelzések szerint kb 1 magnitúdót csökken a jelenlegi 12-13 magnitúdóról. A hónap során több galaxiscsoport mellett is lehalad. A leglátványosabb a 28-30-a között kerül sor, amikor az M 106 galaxis (fényesség: 8,7 magnitúdó; átmérő: 18,6×7,2 perc)és társai közelében tartózkodik.

Nmá