Elhunyt Székács Vera | MCSE

Elhunyt Székács Vera

Életének 81. évében elhunyt Székács Vera, József Attila-díjas műfordító, szerkesztő, Gabriel García Márquez életművének magyar fordítója, a Magyar Csillagászati Egyesület tagja.

Székács Vera 1937. szeptember 9-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK olasz–spanyol szakán végezte el, Benyhe János tanítványa volt. 1962–1968 között a Kulturális Kapcsolatok Intézetének olasz, majd latin-amerikai referense. 1968–1993 között a Magvető Könyvkiadó irodalmi szerkesztője. Az 1978-ban elhunyt Réz Ádám műfordítóval 1974-ben kötött házasságot. Gabriel García Márquez regényei mellett többek között Borges és Cortázar több művét is Székács Vera fordította. 1998-ban József Attila-díjjal, 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Az eredetileg 1967-ben megjelent Száz év magány 1971-ben látott napvilágot magyarul. Ezt követte a Szerelem a kolera idején , A szerelemről és más démonokról, Bánatos kurváim emlékezete , Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Azért élek, hogy elmeséljem az életemet , Tizenkét vándor novella, Egy emberrablás története, Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak, legutóbb pedig az Utazás Kelet-Európában, mind-mind Székács Vera fordításában.

„Egy kubai költő barátom küldte el nekem postán a kötetet, Fayad Jamís, aki egyébként József Attila spanyol fordítója. Az 1967-es első kiadás után fél évvel kaptam meg – ez abban az időben meglehetősen gyorsnak számított. Az a kötet még mindig megvan a polcomon, bár oldalaira esett szét. A fordítás maga két és fél évig tartott, azután pedig még másfél évig volt a nyomdában. Így jelenhetett meg 1971-ben a magyar fordítás.” – mondta Székács Vera 2007-ben egy interjúban. „Ha bárki beleolvas, láthatja, hogy gazdag, burjánzó a szöveg, mondhatjuk, barokkos próza. Sokszor átírtam a szöveget a fordítás során, hiszen ez nem az a próza, amit rögtön le lehet fordítani. Szinte minden mondatnak több variációja született. Agyonkézimunkázott lett a piszkozat. (…) Egyszer találkoztam Márquezzel személyesen, nagyon rég történt ez, [a hetvenes évek végén], a mexikói házában látogattam meg.

Aracatacában viszont 2005 szeptemberében jártam. Irodalmi tanácsadóként vettem részt annak a filmnek a forgatásán, amelyet Gothár Péter a Magyar Televízió Nagy Könyv versenyéhez a Száz év magány-ról készített.” Székács Vera több fotósorozatot is készített García Márquez-regények színhelyein, például a karib-tengeri Cartagenában. Fotóiból Barcelonában 2002-ben, a Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig 2004-ben nyílt kiállítás. „Olyan idők jártak, amikor senki rá se hederített semmire, amíg hangosan nem ordítozták a tornácon, mert a kemény sütödei munka, a háborús viszontagságok és a gyereknevelés gondja közepette senki sem ért rá a mások boldogságával törődni.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány, ford. Székács Vera)

Székács Vera Trisultiban, a cisztercita kolostor napórájával (Olaszország).

Székács Vera részt vett Meteorral a világ körül “mozgalomban” is. Ezen a képen Trisultiban (Olaszország), a cisztercita kolostor napórájával láthatjuk, 2015-ben.

A csillagászat iránt is érdeklődő Székács Vera 2006-ban lépett be a Magyar Csillagászati Egyesületbe. Lelkesen látogatta a Polaris Csillagvizsgáló előadásait, távcsövet vásárolt – amatőrcsillagásszá vált. Az elmúlt 12 évben rendszeres résztvevője volt előadásainknak, előadás-sorozatainknak, bemutatóinknak. Maga is vállalt előadásokat tudománytörténeti témakörökben. Galilei római tartózkodásai, napészlelései, Fazekas Mihály csillagászata csak néhány példa, mennyi minden érdekelte a csillagászatból és a csillagászat történetéből. A Meteorba is írt kedves témáiról és “hőseiről”: Galileiről, Keplerről, Flammarionról, de Thomas Mann és Dante műveinek csillagászati vonatkozásairól is.

A Csillagászat Nemzetközi Évében a Mai Manó házban szervezett felolvasóestet Magyar költők és csillagok címmel. Kevesen tudják, hogy ő volt a nagysikerű Űrlenyomat című fotókiállítás ötletgazdája.

A Meteorban közel 20 cikke, és jó néhány költeménye jelent meg, különösen érdekesek a csillagászati haikuk; versei közül kiemelkedik a 2015-ben született A Hold tudta már című, amelyben Ponori Thewrewk Aurélnak állít emléket.

Külföldi útjaira mindenkor magával vitte lapunkat, a Meteort, ő is csatlakozott a “Meteorral a világ körül” mozgalomhoz. Az a kedves, mosolygós, kulturált hölgy, akit ezeken a képeken is láthatunk, nagyon hiányzik közösségünknek. Székács Vera nemcsak humán műveltségével varázsolt el bennünket, hanem arra is megtanított, hogy kicsit más szemmel nézzük a legszebb tudományágat, a csillagászatot.

 



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close