Elhunyt Székács Vera | MCSE

Elhunyt Székács Vera

Életének 81. évében elhunyt Székács Vera, József Attila-díjas műfordító, szerkesztő, Gabriel García Márquez életművének magyar fordítója, a Magyar Csillagászati Egyesület tagja.

Székács Vera 1937. szeptember 9-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK olasz–spanyol szakán végezte el, Benyhe János tanítványa volt. 1962–1968 között a Kulturális Kapcsolatok Intézetének olasz, majd latin-amerikai referense. 1968–1993 között a Magvető Könyvkiadó irodalmi szerkesztője. Az 1978-ban elhunyt Réz Ádám műfordítóval 1974-ben kötött házasságot. Gabriel García Márquez regényei mellett többek között Borges és Cortázar több művét is Székács Vera fordította. 1998-ban József Attila-díjjal, 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Az eredetileg 1967-ben megjelent Száz év magány 1971-ben látott napvilágot magyarul. Ezt követte a Szerelem a kolera idején , A szerelemről és más démonokról, Bánatos kurváim emlékezete , Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, Azért élek, hogy elmeséljem az életemet , Tizenkét vándor novella, Egy emberrablás története, Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak, legutóbb pedig az Utazás Kelet-Európában, mind-mind Székács Vera fordításában.

„Egy kubai költő barátom küldte el nekem postán a kötetet, Fayad Jamís, aki egyébként József Attila spanyol fordítója. Az 1967-es első kiadás után fél évvel kaptam meg – ez abban az időben meglehetősen gyorsnak számított. Az a kötet még mindig megvan a polcomon, bár oldalaira esett szét. A fordítás maga két és fél évig tartott, azután pedig még másfél évig volt a nyomdában. Így jelenhetett meg 1971-ben a magyar fordítás.” – mondta Székács Vera 2007-ben egy interjúban. „Ha bárki beleolvas, láthatja, hogy gazdag, burjánzó a szöveg, mondhatjuk, barokkos próza. Sokszor átírtam a szöveget a fordítás során, hiszen ez nem az a próza, amit rögtön le lehet fordítani. Szinte minden mondatnak több variációja született. Agyonkézimunkázott lett a piszkozat. (…) Egyszer találkoztam Márquezzel személyesen, nagyon rég történt ez, [a hetvenes évek végén], a mexikói házában látogattam meg.

Aracatacában viszont 2005 szeptemberében jártam. Irodalmi tanácsadóként vettem részt annak a filmnek a forgatásán, amelyet Gothár Péter a Magyar Televízió Nagy Könyv versenyéhez a Száz év magány-ról készített.” Székács Vera több fotósorozatot is készített García Márquez-regények színhelyein, például a karib-tengeri Cartagenában. Fotóiból Barcelonában 2002-ben, a Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig 2004-ben nyílt kiállítás. „Olyan idők jártak, amikor senki rá se hederített semmire, amíg hangosan nem ordítozták a tornácon, mert a kemény sütödei munka, a háborús viszontagságok és a gyereknevelés gondja közepette senki sem ért rá a mások boldogságával törődni.” (Gabriel García Márquez: Száz év magány, ford. Székács Vera)

Székács Vera Trisultiban, a cisztercita kolostor napórájával (Olaszország).

Székács Vera részt vett Meteorral a világ körül “mozgalomban” is. Ezen a képen Trisultiban (Olaszország), a cisztercita kolostor napórájával láthatjuk, 2015-ben.

A csillagászat iránt is érdeklődő Székács Vera 2006-ban lépett be a Magyar Csillagászati Egyesületbe. Lelkesen látogatta a Polaris Csillagvizsgáló előadásait, távcsövet vásárolt – amatőrcsillagásszá vált. Az elmúlt 12 évben rendszeres résztvevője volt előadásainknak, előadás-sorozatainknak, bemutatóinknak. Maga is vállalt előadásokat tudománytörténeti témakörökben. Galilei római tartózkodásai, napészlelései, Fazekas Mihály csillagászata csak néhány példa, mennyi minden érdekelte a csillagászatból és a csillagászat történetéből. A Meteorba is írt kedves témáiról és “hőseiről”: Galileiről, Keplerről, Flammarionról, de Thomas Mann és Dante műveinek csillagászati vonatkozásairól is.

A Csillagászat Nemzetközi Évében a Mai Manó házban szervezett felolvasóestet Magyar költők és csillagok címmel. Kevesen tudják, hogy ő volt a nagysikerű Űrlenyomat című fotókiállítás ötletgazdája.

A Meteorban közel 20 cikke, és jó néhány költeménye jelent meg, különösen érdekesek a csillagászati haikuk; versei közül kiemelkedik a 2015-ben született A Hold tudta már című, amelyben Ponori Thewrewk Aurélnak állít emléket.

Külföldi útjaira mindenkor magával vitte lapunkat, a Meteort, ő is csatlakozott a “Meteorral a világ körül” mozgalomhoz. Az a kedves, mosolygós, kulturált hölgy, akit ezeken a képeken is láthatunk, nagyon hiányzik közösségünknek. Székács Vera nemcsak humán műveltségével varázsolt el bennünket, hanem arra is megtanított, hogy kicsit más szemmel nézzük a legszebb tudományágat, a csillagászatot.