Bojtár József emlékére | MCSE

Bojtár József emlékére

"Csaba útján, Hadak útján, egyszer régen, ahol csillagokba rúgott a büszke aranypatkó" eltávozott egy amatőr társunk. Ez sajnos már két éve történt. A megemlékezésen csak Holler Gusztáv barátom és jómagam vettünk részt az amatőr élet részéről. Mint utólag kiderült, a posta, vagy az iroda ördöge eltüntette a gyásztáviratot, mely hivatott volt értesíteni kollégákat, amatőrtársakat, barátokat. Pedig életútján számos olyan emberrel került kapcsolatba akik ma is meghatározó szereplői az amatőr és hivatásos csillagász életnek. A fellelhető dokumentumok alapján 1974-ben lépett be a Csillagászat Baráti Körébe. 1975-ben a Föld és Ég XI. évf. 2. száma a november 18-19-i. holdfogyatkozásról készült fotósorozatát közölte le egy oldal terjedelemben. Majd a következő szám a műszert is bemutatta, amellyel a fényképek készültek. Mi, akik kortársai voltunk, tudjuk milyen nagy értékű dolgok voltak ezek. Hiszen készen semmit nem lehetett vásárolni, mindent a magunk módján kellett elkészíteni. A mai amatőrök irigylésre méltó helyzetben vannak. De ez így jó, mert lényegesen több idő jut a Világmindenség csodáiba való bepillantásra. Jóska számtalan távcsövet készített, melyeknek jó részét volt alkalmam megtekinteni. Magukban hordozták az amatőrcsillagászok atyjának,  Kulin Györgynek útmutatásait. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatba való belépése után 1977-től 1984-ig műszereinek technológiai fejlettségén meglátszottak a jó kollégák, Róka Gedeon, Schalk Gyula és a kitűnő planetáriumi előadó Mátis Andrástól nyert tapasztalatok. Planetáriumi tevékenységét, ami gyakorlatilag az alapkőletételtől a megnyitóig tartott, az intézmény igazgatója egy emléklapon így köszönte meg: " Bojtár Józsefnek, akinek munkáját a Planetárium megnyitásakor nem tudom eléggé meghálálni. Sok szeretettel: Ponori Thewrewk Aurél 1977.08.17."

Utazásai során sok ország csillagvizsgálóját látogatta meg. Erről tanúskodnak a hagyatékában fellelhető prospektusok, dedikált dokumentumok. Németországi útján a méltán legendás Zeiss Műveket is meglátogatta, és találkozott Dieter B. Hermannal aki szorgalmazója és megvalósítója volt 1975-ben egy német nyelvű, Magyarország csillagásztörténetét bemutató anyagnak, amely a hazánkba látogató turisták tájékoztatását segítette volna elő. Személyesen találkozott a Magyarországon tartózkodó Dr.Sally Ride ürhajósnővel, Dr. Stewen A. Hawley és Frederick H, Hauck űrhajósókkal. Kézügyességére és kreativitására volt jellemző, hogy több találmánya, pl. ajtó leemelő szerkezet, valamint a víztakarékos vízöblítő még korabeli szaklapokban is megjelent. 1987-ben szintező szögmérő műszerét Formatervezési Nívódíjjal tüntették ki. A rendszerváltást követő években belevetette magát a nemzeti ügyekbe. Rendszeres látogatója, támogatója volt a Magyarok Házának. Őstörténetünk tisztelője és művelője volt. A csólyospálosi 56-os múzeum építésében, megvalósításában Pongrácz Gergely mellett tevékenykedett.  A Társas Kör tagjaként, támogatója, segítője volt az erdélyi magyarságnak. Rendezvények sorát szervezte és támogatta
A Magyar Csillagászati Egyesület megalakulása után visszatért az amatőr életbe és 2000-ben 2923-as sorszámmal tagságát megújította. Aktívan részt vett az Egyesület társadalmi munkáiban, amit Mizser Attila főtitkár éves összefoglalójában többször meg is köszönt. Az éves közgyűlések elmaradhatatlan résztvevőjeként a börze árusai közt mindig találkozhattunk vele. Jó kapcsolatot ápolt a kitűnő író-szakelőadóval Csaba György Gáborral és Gazda István tudománytörténésszel.

Egészsége megromlása után meglévő műszerparkjából eladta 200/1500-as Newtonját, majd amikor az orvosokra egyre több pénz kellett, megvált 80/1200-as Zeiss-refraktorától is, aminek tubusát maga készítette. Utolsó évében erejét felülmúlva hozzá kezdett A távcső világában leközölt 150/2078-as Makszutov-Cassegrein távcső megépítésének, amiről még maga Kulin György is így írt könyvében: "A rendszer elkészítése az amatőrtávcső készítés legszebb feladatai közé tartozik, s bizonyos, hogy a külföldiek nyomát a  hazai amatőrök is követik majd". Gyorsan romló egészségi állapota miatt már nem volt alkalma, az új műszerbe betekintve búcsút venni a csillagoktól, amiket annyira szeretett. Természetesen ez életút mögött egy megértő áldozatkész hű társ, felesége Bojtárné Tóth Margitka állt, aki az utolsó pillanatig ápolta, gondozta. Utolsó találkozásunkkor, amikor a daganat már felemésztette testét, e szavakkal búcsúzott: „Életemben nem sokat tudtam változtatni hazám sorsán, de majd meglátod odafentről segíteni fogok nemzetemnek és szeretteimnek.” Úgy legyen!  



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close