Nagy Sándor (1945-2011) | MCSE

Nagy Sándor (1945-2011)

Nagy Sándor 1945. november 20-án született Budapesten, Józsefvárosban. A budapesti Piarista Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait és itt érettségizett 1964-ben. 1964–1969-ig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karára járt. Fizikus-csillagász diplomát szerzett 1969-ben. Mindössze két munkahelye volt. Az első 1969-től 1972-ig a MTA Csillagvizsgáló Intézet Obszervatóriuma Baján, ahol a műholdakkal kapcsolatos elméleti és észlelési munkát végzett. A második 1973-tól a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) Kozmikus Geodéziai Obszervatórium (KGO) Pencen. A frissen létesített és felépített intézetbe kerülve dolgozott és kutatott egészen 2007-es nyugdíjba vonulásáig. Frey Sándor így emlékezik szakmai munkájára: „ahogy a kozmikus geodéziai mérési technika fejlődött, úgy kapcsolódott be ő is egyre újabb kutatási feladatokba: a fotografikus műholdmegfigyelések után a stelláris háromszögelésbe, majd a rádiós elven működő műholdas helymeghatározásba. Foglalkozott többek közt asztrometriával, a csillagászati időméréssel, a rádióhullámok légköri terjedésének elméletével, a Föld forgásával. Eközben gondozta az obszervatórium könyvtárát, szervezte az intézeti szemináriumokat.” Az oktatási intézményekkel nem szakadt meg a kapcsolata. 1982-ben egyetemi doktori címet szerzett „Fotografikus asztrometria” témában. 1996–2001-ig oktatott az ELTE Csillagászati Tanszékén és 1999–2006-ig a BME Felsőgeodézia Tanszékén. Dr. Nagy Sándor nyugdíjas csillagászati szaktanácsadóként még továbbra is kijárt Pencre volt munkahelyi kollégáit segíteni. Mindennek 2011. május 16-i váratlan halála vetett véget.

A csillagászati ismeretterjesztésben is részt vett az 1960-a évektől. A Csillagászat Baráti Köre mozgalomnak alapító tagja volt. 1972–1980-ig két ciklusban a vezetőségi tagok közé is választották. A CSBK találkozóin, rendezvényein szervezőként, előadóként vett részt. A Föld és Ég szerkesztőbizottságának tagja volt, egyúttal cikkeket és híreket is írt a lapba. A Nap, a meteorok, a műholdak mellett főként a változócsillagokkal kapcsolatosak írásai. Az 1975-ben és 1980-ban megjelent „A távcső világa” című híres amatőrcsillagászati kézikönyvnek egyik szakmai lektora volt. Belépett 1990-ben a Magyar Csillagászati Egyesületbe (az 541. számú tag lett).


Nagy Sándor a Bajai Obszervatóriumban, 2008 szeptemberében (Hegedüs Tibor felvétele)

Észlelő amatőrcsillagász is volt. Első változócsillag-észlelését 1963. július 23-án végezte a Nova Herculis 1963 (V533 Her) nóváról, valószínűleg ennek hatására lett aktív változóészlelő. NGY névkóddal 1963–1972-ig 1577 egyedi fénybecslést végzett a népszerű változókról, köztük volt a Nova Delphini 1967 (HR Del), a Nova Vulpeculae 1968 (LV Vul) és a Nova Cephei 1971 (IV Cep) is. A hazai amatőr változócsillag észlelések első központi adatgyűjtője volt, az 1960-as években általa kezdett és kezelt „Adat-bank” adatai a mai MCSE VCSSZ adatbázisnak is részét képezik. Több évig ő továbbította az AAVSO-nak a hazai megfigyeléseket. Levelekkel, tanácsokkal, térképekkel, cikkekkel segítette a változócsillagok amatőr megfigyelését. Változós cikkei (A béta Pegasi és mü Cephei változócsillagok.; Felhívás a gamma Cassiopeiae változócsillag észlelésére.; Miért figyeljük a változócsillagokat?; SS Cygni figyelése.; A téli égbolt változócsillagai.; Széncsillagok.; Visszatérő nóvák.; Az amatőr változóészlelő műszerei című sorozat) hatására sokan lettek változóészlelővé. 1972-ben egy AAVSO-térképekből álló gyűjteményt és észlelési útmutatót adott ki, ezzel segítve a megfigyelések pontosítását. Az 1971-ben indított Meteor folyóirat első éveiben több kisebb észlelése, híradása szerepelt. 1974-től a Meteor szerkesztőbizottságába is bekerült, és akkortól több terjedelmesebb cikket, cikksorozatot írt a lapba. 1983-ig volt a Meteor szerkesztőségének tagja.

1967 közepe óta vásároltam rendszeresen a Föld és Ég című folyóiratot. Az abban lévő sok érdekesség között az amatőrök által végezhető változócsillag-megfigyelés lehetősége ragadott meg leginkább. 1968 szeptemberében kaptam egy 45/300 mm-es akromatikus lencsét, ebből kiváló képet adó távcsövet barkácsoltam. A Pécstől keletre eső Vasas település határában a jó ég alatt könnyű volt 6 magnitúdóig látni. Bartha Lajos, Somogyi Klára és Nagy Sándor Föld és Égben olvasható, változócsillagokról szóló cikkeinek hatására 1968 végén határoztam el, hogy én is elkezdek változózni. Ez 1969. január 1-jén megtörtént. Az első, nagyrészt szabad szemmel végzett észleléseimet az akkori adatgyűjtőnek: Nagy Sándornak kellett elküldeni. Emlékszem a postacímre: Baja, Tóth Kálmán út 19., de oda kellett azt is írni még, hogy „Csillagvizsgáló”. Szüleim munkahelyeikről hoztak haza elegendő „kockás” vagy „franciakockás” spirálfüzetet, amelynek lapjaira töltőtollal szépen letisztáztam az adatsoraimat. Ezt borítékba rakva, havonta küldtem el Nagy Sándor címére.

Már 1969 tavaszán, és aztán minden hónapban kaptam tőle választ. Pár sorban nyugtázta adataim megérkezését és meg is köszönte azokat. Mindig fehér, akkoriban széles körben használt „postai levelezőlap” jött tőle, melyen apró betűs, de jól olvasható sorait láthattam. Néhányan észleltünk akkoriban változócsillagokat, és Nagy Sándor volt az, aki összegyűjtötte és egy „Adat-bank”-ba beírta (gyakorlatilag ez egy vastag, A4-es méretű vastag füzet volt). Bizonyos időközönként pedig az Amerikai Változócsillag-észlelők Szövetségébe (AAVSO) elküldte ezeket. Nagy Sándor, azaz NGY is észlelte a fényes és népszerű változókat. A névkódomat is tőle kaptam, vagy (ha az AAVSO is adta) bizonyosan Nagy Sándor értesített arról, hogy a nevem ezentúl KSZ (ejtsd: Köszö) lesz.

Az észlelések végzése, elküldése és azok visszaigazolása akkor is folyamatos volt, amikor 1970. szeptember 1-jétől 1971. július 31-ig 11 hónapos katonai szolgálatomat töltöttem Orosházán. Itt is jó egek voltak, különösen a laktanya kerítésénél vagy a tanyasi külső őrségekben. Így szabad szemmel nem volt nehéz változókat nézni. Számadataimat rendszeresen elküldtem levélben Nagy Sándornak. Így, bár a katonai szolgálat utolsó napjaiban egy körletszemlén felfedezték, elkobozták (és valószínűleg megsemmisítették) éber feletteseim az észlelőnaplómat – akkor a változócsillag-megfigyeléseim már régóta a hazai adatgyűjtő központban, sőt az AAVSO-ban, az „imperialista” Amerikai Egyesült Államokban voltak, és így fennmaradtak.

Nagy Sándorral az akkori csillagászati ismeretterjesztő mozgalom nagy rendezvényein többször találkoztam. Ott volt a Csillagászat Baráti Köre kétévenkénti országos találkozóin: 1970-ben Zalaegerszegen, 1972-ben Székesfehérváron, úgy emlékszem még később is. Több bentlakásos szakmai továbbképzésen, konferencián is találkozhattam vele résztvevőként, vagy előadóként az 1970-es évek végéig. Később Budapesten a Meteor szerkesztőségi ülésein is egy asztalnál ülhettem vele. Mindig nyugodtan és csendesen adott tájékoztatást. Segítőkész és barátságos volt minden kérdésben.

Az 1970-es évek elején és közepén a hazai amatőrcsillagászok nagyon intenzíven fordultak a változócsillagok megfigyelése felé. Jómagam, majd Mezősi Csaba, Szentmártoni Béla, Zajácz György, Szőke Balázs, Mizser Attila és aztán sokan mások munkálkodása, szervezése hozta azt, hogy sokkal többen, sokkal több objektumot figyelve, ezért sokkal több észlelést hozott össze a mozgalom havonta. Ebben Nagy Sándor már egyre kevésbé vett részt, de mindaz, ami akkor megteremtődött, az ő munkájának alapjain nyugodott.

Nagy Sándortól sok felvilágosítást és biztatást kaptam kezdőként. Sokat köszönhetek neki. Talán nem lettem volna ennyire lelkes amatőr sem, de a változócsillagok kedvelője bizonyosan nem – ha nem ő segíti kezdeti lépéseimet. A magyar változócsillagászati amatőrmozgalom egyik nagy öregje távozott most közülünk! Az ég legyen Veled!