A TAL-75R kisrefraktor

Mielőtt belevágnék a részletek kifejtésébe, illendő leszögeznem, hogy van némi elfogultságom a lencsés műszerekkel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy hosszú éveken keresztül egy 152/750-es Soligor-Newton tulajdonosa voltam. A lencsés távcsövekhez való kötődésemet Kürti Imrének köszönhetem, aki fabrikált nekem egy 50/500-as vezetőt egy állítólagosan leselejtezett német lencséből. Imre átadta a csövet, én beledugtam egy 20-as Plösslt, és elkezdődött egy új korszakom. Fokozhatnám a hangulatot azzal, hogy lencsés távcső előtti és utáni életem, de most itt nem ez a cél. Kezdjük az elején. Hetekig, hónapokig tartó szörfözés a neten, szótárazás, hogy a külföldi fórumokat is olvasni tudjam, hogy melyiket is válasszam… Vagyok már annyira tapasztalt, hogy az igényeimet fel tudjam mérni, ezért nekem egy „könnyű, (kert)városi fényszennyezett égen is jól használható, de ha vidékre kerül, akkor ott is hozzon annyi minimumot, hogy legalább a Messier-objektumok domináns képviselőit láthassam” típusú műszerre van szükségem. Városlakó amatőrök biztosan ismerik ezt az érzést.

A refraktor doboza

Melyik is legyen az, ami olcsó, jó és használható? Kompromisszum, amit én nem szeretek. Lemondok egy 15 magnitúdós kvazár elfordított látással történő megpillantásáról, vagy minden derült estén hipp-hopp kirakom a műszert és észlelek 5–10 percet vagy órákat a kedvemtől függően, és utána hasonló könnyedséggel pakolom el a felszerelést? A műszerválasztás ezen szakaszát hamar átléptem, és az orosz TAL-75R mellett döntöttem. A csomagolása rendkívül ízléses, leginkább áruházi „műszerekre” jellemző, színes, mintás és a galaxisok spirálkarjaiban található csillagokat is részletesen bemutató képek díszítik, ami a gyermekek érdeklődését egészen biztosan felkelti, de egy ,,tapasztalt” profit inkább mosolyra fakaszt.
Szerintem a csomagolás is nagyon sokat számít, és a TAL kreatív csoportja dicséretesen jól dolgozott. Kezdem a kicsomagolást, lássuk, hogy a mérnökök is jól dolgoztak-e? A Crayford-kihuzat hibátlan, amit ki is pipálhatunk, de a kereső tartólába sajnos nagyon hanyag munka, nem értem, hogy miért nem érdemelt meg legalább egy kicsivel keményebb műanyagot? Maga a kereső megvilágítható szálkereszttel ellátott 4×18-as akromát, ami sajnos jelentősen terhelve van a lencsehibák jellegzetes negatívumaival.

A pontosan kivitelezett tubus

Én inkább lemondtam az asztali mechanikáról, és egy ,,hagyományos” TAL-t vettem. Ennyit a tapintható dolgokról. Lássunk is valamit. Onnan tudhatja az amatőr közösség, hogy valaki új távcsövet vett, hogy általában hetekre bezárja egy alacsony szintű felhőzet a kilátást, és reményt sem hagy arra, hogy kipróbáljuk a szerzeményünket (bárcsak ez egy gyenge poén lenne…). Velem valamilyen paranormális oknál fogva nem ez történt. Azért némi extremitásnak én is áldozata lettem, mert a 2006/07-es év leghidegebb és legszelesebb téli estéjét fogtam ki első tesztelésre, de töretlen lelkesedésem nem hagyott alább. Első észlelendő objektumom a Hold volt. Igen – gondoltam magamban –, ez egy f/8-as akromát. Enyhe kék derengés tagadhatatlan ténye árulkodik arról, hogy kihívásoknak nézek elébe. Remeg a kép, hideg van és fázom. Ha már látható, akkor az Orion-köd sem maradhat ki. Jaj, ez kicsit kedvrontó látvány volt.
A következő alkalmas éjszakára heteket kellett várni, a második élményem lényegesen jobbra sikerült, de illendő elismernem, hogy a sárga szűrő hasznos lehet fényes objektumok megfigyeléséhez, mert hihetetlenül sokat segít, és a kontraszt is javul a hatására. M35, 36, 37, 38: tökéletes, a Perseus-kettőshalmazt mintha ehhez a távcsőhöz találták volna ki, és a városi égről megfigyelhető M81–82 galaxispár azt sugalmazta, hogy ez a távcső egy mozgalmat is érdemelhetne. Tovább dramatizálhatnám a helyzetet azzal, hogy a TAL-75R nem más, mint egy lencsés Mizar, de az már illetlenség lenne a sokunk számára legendás 110/806-os Newtonnal kapcsolatban…

Mitévő legyen egy olyan amatőr, aki már minden látható és katalogizált égi tüneményt „észlelt” a neten, de mégsem elégíti ki az igényeit a szobacsillagászat? Vegyítse az élvezeteket! Nos, én ezen felfogásomnak lettem részben az áldozata, és azonnal elkezdtem a HTML kódok tanulmányozását, hogy a világ is részesülhessen a kis TAL által nyújtotta élvezetek ,,digitális” látványában. Nem számítottam hangos visszajelzésekre, de tagadhatatlan tény, hogy nagyon jól estek a lelkesítő szavak, még ha nem is mindenkitől csak az elismerést kaptam. Ha nincs a Tisztelt Olvasó háztartásában internet, és a kezében tartott Meteort az utcán is magánál hordja, akkor tévedjen be egy borús estén a közeli internet kávézóba, lapozza fel ezt az oldalt, és írja be egy böngészőbe, hogy http://tal75r.extra.hu, és máris világosabban látja majd azt, amiről ez az első kis cikkem szól.

A Meteor 2007/5. számában megjelent cikk internetes változata.

Ajánljuk...