Tesztkalandok egy 25 cm-es GSO Dobsonnal | MCSE

Tesztkalandok egy 25 cm-es GSO Dobsonnal

Némi iróniával úgy kellene fogalmaznom, hogy hosszú „menetelésem” volt egy tajvani gyártmányú 10”-es GSO Dobsonnal, legalábbis ami a távcső technikai megoldásait illeti. Ez a „menetelés” csak három hónapig tartott, de sokban emlékeztetett a történelemből ismert hosszúra sikeredett kínai menetelésre… Január 10-étől április 2-áig volt nálam az elég jó optikájúnak minősíthető, de nehezen jusztírozható és komoly mozgatási, műszaki problémákkal terhelt távcső.

A GSO 250/1250-es Dobson-távcsöve 

Mizser Attilával, aki a távcsövet egy doboznyi okulárral elhozta, úgy egyeztünk meg, hogy a tesztelést legjobb tudásom szerint, a cikket pedig a tapasztalataim alapján írom meg. Akkor még csak úgy 2–3 hétről volt szó. Az alábbiakban naplószerűen szeretném a lényegesebb történéseket felsorolni, hozzátéve még, hogy a tesztet nem bántam meg, bár a saját, 244/1195-ös (Dobson jellegű) távcsövemmel szerzett 23 évnyi tapasztalat könnyű feladatot sejtetett. Korábban a kicsit nagyobb kategóriájú Coulter 33, 4 cm-es  Odyssey–1 Dobsont is tesztelhettem, így a mostani felkérést örömmel vettem.

 

A jól sikerült okulárkihuzat és a 8×50-es keresőtávcső

Január 10. Megérkezett Berente Béla. A diffrakciós kép, majd a ráccsal végzett próba alapján egyértelmű, hogy az f/5-ös főtükör diffrakcióhatárolt leképzésű, talán kicsit alulkorrigált, de az akkor zenit tájon található BU 533 Per (1”-es) egyenlő párt simán réssel bontja 250x-esnél. Azonnal megállapítottuk, hogy a horizontális mozgatás nem megfelelő, mivel a gyártó cég pl. a Coulternél megszokott teflonpapucsokat a forgózsámoly alatt „alternatív” módon műanyag koronggal (3 mm-es görgőkkel) helyettesíti. A csapágyazás „túlságosan” is jóra sikerült, csak hozzá kell érni a csőhöz, és már el is tűnt a beállított objektum. Emellett a jusztírozás (a gyári jusztír) nem tökéletes.  Majd „állítok rajta” – legyintettem. A Crayford 1,25/2”-es okulárfoglalat kitűnő, a 8×50 kereső (szálkereszttel) kielégítő. A standard alapfelszereltséghez tartozó 25 mm-es Super Plössl jó, a többi okulár, amit a távcsővel kipróbáltam (10 mm-es (LF) tajvani Plössl, 7,5 mm japán Celestron, 5 mm  Celestron ortho), szintén. Utóbbiak nem tartoznak az alapfelszereléshez.

 

A GSO Dobson "tűgörgős" csapágyazása, melynek eredményeként túlságosan is könnyen fut a vízszintes mozgatás 

Január 13. Hidegfront után –1 fok, de igen jó átlátszóság, a január elején elhalványult SU Tau már nem látszik, de a 143-as összehasonlító igen. Az RR Tau ekkor kezdi meg hosszú mélyrepülését, 13-án 128, de az észleléséhez elég az 50x-es nagyítás is. A mély-ég objektumok a „tűgörgős” koronggal meglepően könnyűek, az R Mon (NGC 2261, Hubble változó köde) szintén, de még a V651 Mon halvány ködössége is 120x-osnál.
Január 16. Ismét a GSO-val észlelek, a távcső jusztírozását halogatom, végül felragaszom a tükörre a 6 mm-es ellenőrző gyűrűt. Még a felragasztás előtt azért észlelek vele: a GSO határmagnitúdója 14,3–14,4. Igaz, a kettősajánlat ( Ori környéki párok) nem biztat sikerrel, mert a saját távcsövem zenittükrös keresőjű, a GSO 8×50-es keresője pedig sima Kepler rendszerű. Az előbbihez hozzászoktam (mások nem szeretik, bizonyára igazuk van), így teljesen belezavarodok a halvány kettősökbe, s inkább az öreg 24,4 T-vel észlelek.

Január 19. Hozzányúltam a jusztírozáshoz. Egyedül, s ez nagy hiba volt. A három rugós szorító–állító csavarhoz három rögzítőcsavar tartozik. A saját távcsövemen az egyszerűbb központi rugós, három rögzítős rendszer van, mondanom sem kell, hogy azt kb. negyed-félóra alatt be tudom állítani, míg a GSO rendszerét 2–3 óra alatt sem sikerült jól. Az eredmény: asztigmatikus leképezés. Ami vigasztal, a hmg nem gyengült annyira, bár már csak éppen elég az inner sanctum teljesítményhez. A Machholz-üstökös azért kellemes látvány így is.

Február 4–9. A hőmérséklet gyakran    –8, –9 fokra esik, a párásodás az előtérbe visszahozott távcső fémcsövén pillanatok alatt jelentkezik, a hátulról részben nyitott főtükörtartóba keménypapírból betétet teszek, így a tükör nem párásodik. A tartórendszer öntöttvas, míg a cső ovális (!) a hajlítás miatt, és korcolt. Ekkor még nem tudom, hogy ennek jelentősége lesz a tükörkivételnél.

 

A feszítőrugó és "környéke" jól látható a függőleges csapágyazás két teflonpárnája  

Március 17–18. Kiszedem a főtükör-tartót, majd a tükröt is. Utóbbi valójában csak 248 mm átmérőjű, a tükör vastagsága 38 mm, súlya 4 kg, sajnos az öntöttvas tartó még ennél is nehezebb.

A tükrön halványrózsaszín védő kvarcréteg van, lemosást is csinálok Bausch & Lomb kontaktlencse tisztító folyadékkal, amit leányom leselejtezett (lejárt az ideje). Felkerül a jusztírozást segítő gyűrűcske. A hat rögzítőcsavar sehogy sem kerül a pontos helyére, sőt a tükörtartó szorul. Az összes sintoista szentet szidom (ha ugyan vannak ilyenek). Ehelyett illett volna észrevenni, hogy a főtükörtartó oldalán 2 mm mély, 18–20 mm-es ún. nút van. A gyártó cég tehát tudatosan vállalta az olcsóbb megoldást. Részemről kétheti, többszöri kísérletezés következett. A szokásos cérnaszál befűzés a csővégen lévő 6 csavarhelyre, maszk, középjelző lyukkal a cső végére, tükörre. Az eredmény jobb, de a kép asztigmatizmusa még nyomasztó.

Március 30. Ismét Berente Bélától kérek segítséget, de ekkorra már rájöttem a nút szerepére, így a tükörtartó 5 perc alatt visszarakható. Béla 30-án este csillagra is jusztíroz, az eredmény csodálatos, ismét 143–144-ig jó a hmg (az SS Aur összehasonlítói, illetve az RS UMa minimum tájon), igaz, a kapkodásban elfelejtjük a rögzítőcsavarokat utánaállítani. Ez március 31-ére derült ki.

Április 1–2: Újrajusztírozok, most már egyedül. Közben bejelentkezik e-mailen Mizser Attila és Kolláth Zoltán: Kunszentmártonból hazajövet elviszik a távcsövet. Este 21 óra után kipakolom az udvarra, majd gyors nézegetés, Zoli már indul Kaposvárra, Attila pedig bepakolja a távcsövet kocsi hátuljába. A horizontális mozgatás megoldására megfelelő szakembert kér fel – Rózsa Ferencet.

A hosszúra sikeredett távcsőteszt egy szempontból mégis tanulságos számomra. Egy gyári távcsövet csak akkor szabad szétszedni, ha azt előzőleg igen alaposan, minden szempontból átvizsgáljuk.  Ezt én nem tettem meg.  Nem csak a gyártó cég – mondjuk ki nyugodtan – kommersz, olcsó megoldásait kritizáltam, hanem magamat is, akárhány év távcsőhasználati és észlelési gyakorlat is van a hátam mögött.

A GSO 10”-es Dobsonja az ismert távcsőárak mellett még a jól használható, sőt észlelésekre is használható távcsövek közé tartozik. Mindenképp megoldandó azonban a forgózsámoly alatti teflonpapucsok felszerelése. A vertikális feszítőrugó olyan erős, hogy talán légpuskánál is fel lehetne használni, így a végére egy-egy kulcskarikát fűztem be, ami megkönnyíti a lehúzást. A két alapokulár (25, ill. 10 mm-es Super Plössl) mellé csak velük parafokális okulárt érdemes venni. A jusztírozást, ha szükséges, csak akkor szabad vállalni, ha bejelöljük (pl. filctollal, vagy szigetelőszalagból kivágott ékkel) a helyzetet, különben a vállalkozó hasonlóan jár, mint jómagam. Talán érdemes a keresőtávcsövet egy tetőélpriz-mával egyenes állásúvá alakítani, mivel a kezdő észlelők így könnyebben igazodnak el a csillagtérképen. De ugyanez igaz a kettősészlelőkre is, hiszen pl. az Uranometria, vagy az Égabrosz könnyebben használható így.

Végül megköszönöm Berente Béla közreműködését a tesztelésben és a jusztírozásban, Varga Jánosnak pedig a műszaki tanácsokat és szerelési segítségét.
 

A Meteor 2005/9. számában megjelent cikk internetes változata.

 



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close