Egyesületünk újjáalakulása idején az egyik legfontosabb csillagászati "közintézmény", a válságba került Csillagászati évkönyv megmentése is szerepelt célkitűzéseink között. A Gondolat Kiadó évtizedeken át adta ki a Csillagászati évkönyvet, azonban a 80-as évek végén anyagi megfontolásokból jelentősen csökkentette terjedelmét, majd 1990-ben megszüntette a kiadást.

A Csillagászati évkönyv 1952 óta jelent meg közismert formájában (első felében közhasznú táblázatok, a másodikban pedig cikkek, beszámolók voltak olvashatók). A hazai csillagászati évkönyvek kiadása azonban nem 1952-ben, hanem 1924-ben kezdődött. Ekkor jelent meg a Stella Csillagászati Egyesület 1925-re szóló Almanachja. Természetesen 1924 előtt is számos csillagászati, vagy csillagászati részt is tartalmazó évkönyv szerkesztésében működtek közre csillagászok (itt az Akadémia Névkönyveit kell kiemelnünk), a Stella Almanach megjelenésével azonban egy napjainkig folyamatosnak tekinthető sorozat indult útjára.

A szerkesztők – Tass Antal és Wodetzky József – előszavában azt olvashatjuk, hogy nem a francia vagy német, évszázados múltú, a szűk szakmának szóló évkönyvek lebegtek szemük előtt példaként, hanem a nagyközönség igényeit kívánják kielégíteni. A Stella Almanach szerkezete szinte ugyanolyan volt, mint a jól ismert Csillagászati évkönyveké. Az első részben találhatók a csillagászati táblázatok, a várható jelenségek előrejelzései, a második részben pedig többnyire magas szintű ismeretterjesztő cikkek olvashatók (és természetesen a Stella Csillagászati Egyesület tevékenységével kapcsolatos beszámolók). Sok külföldi évkönyvet jellemez még ma is ez a szerkezet, de vannak olyanok is, amelyek a színesebb, látványosabb megjelenés, a szórakoztatva tanítás útját választották.

A Stella Almanach 1932-ig jelent meg, ekkor a névadó egyesület beolvadt a Természettudományi Társulatba (TTT). Csillagászati, ill. csillagászatot is tartalmazó évkönyv azonban továbbra is megjelent, a Társulat kiadásában. A Természettudományi Társulat 1927-ben indította saját évkönyvét, kurta csillagászati táblázattal és a Társulat működésével kapcsolatos hírekkel. A táblázatos részt bővítették ki 1933-tól olyanná, hogy azt a csillagászat iránt komolyabban érdeklődők is használhassák. Ugyancsak ekkortól jelentek meg rendszeresen hosszabb csillagászati cikkek, jórészt Detre László és Balázs Júlia tollából. 1934–1944 között a „Stella Almanch" felirat szerepelt az évkönyv alcímében.

     

1945-re és 1946-ra – érthető okokból – nem jelent meg csillagászati évkönyv. A háború után a frissen alakult Magyar Csillagászati Egyesület jelentetett meg ilyen kiadványt, a Csillagok Világa első számaként. A Kulin György szerkesztette füzet csak a legfontosabb információkat tartalmazta. Még kétszer jelentethetett meg az MCSE évkönyvet a Csillagok Világa kibővített számaként. 1950-re újra a TTT adott ki egy évkönyvszerű, A/4 formátumú vékony füzetet, Csillagászati Értesítő címmel. Ez már két cikket is tartalmazott. A Csillagászati évkönyv ezzel a címmel 1950-ben jelent meg első ízben, ekkor azonban a formátum még A/4-es volt. Itt közöltek először intézményi beszámolókat, és néhány cikk is helyet kapott, melyek jórészt a szovjet csillagászat eredményeit hangsúlyozták. Az Évkönyvet 1952-től a Művelt Nép, 1956-tól pedig a Gondolat adta ki. A táblázatos részt az Uránia Csillagvizsgáló, majd az MTA Csillagászati Intézete állította össze.

A Csillagászati évkönyv szerkezete évtizedeken át nem változott: a táblázatok, előrejelzések után következtek az intézményi beszámolók, majd a hosszabb-rövidebb cikkek. Az évkönyv a Gondolat kiadásában egyre gazdagabb tartalommal és növekvő terjedelemben jelent meg. A 70-es évek végétől rendszeressé váltak a színes képmellékletek. Legnagyobb példányszámát 1979–80-ban érte el, ekkor tízezer példányban nyomtatták, ami ma hihetetlennek tűnik... Az Évkönyv ekkoriban alkalmanként nagyjából 300 oldalnyi terjedelemben jelent meg.

A Gondolat utolsó, hagyományos szerkezetű és komoly terjedelmű Évkönyve az 1986-ban megjelent Csillagászati évkönyv 1987 volt. 1988-ban, 1989-ben és 1990-ben egy sokkal kisebb terjedelmű, kemény fedeles évkönyv látott napvilágot, melyben csak a táblázatos rész és a Csillagászat legújabb eredményei c. hírgyűjtemény kapott helyet, terjedelme 120 oldal körüli volt. Ez a drasztikus leépítés természetesen komoly felzúdulást okozott a csillagászat iránt érdeklődők köreiben.

Az amatőrcsillagászok igényeihez igazodva a Meteor és az Uránia jelentetett meg egy vékony füzetet 1988-ban, Csillagászati adatok 1989-re címmel. A 36 oldalas füzetet tekinthetjük az MCSE első évkönyve előképének. A Meteor évkönyv 1990 „Csillagászati adatok 1990-re" alcímmel jelent meg 1989 végén. A 104 oldalas kötet táblázatokat, előrejelzéseket tartalmazott, elsődleges célja az amatőr észlelőmunka segítése volt. A ma is ismert Meteor csillagászati évkönyv először 1990 végén jelent meg, az 1991-re szóló kötet nyomdai minősége sok kívánnivalót hagyott maga után, azonban újra olvashattak az érdeklődők cikkeket és intézményi beszámolókat is, melyek a távoli jövőben a csillagászattörténet iránt érdeklődők számára is hasznos olvasmánynak számíthatnak. Az 1991-es kötet 160 oldalas volt, ára mindössze 98 Ft. 3000 nyomtatott példányban jelent meg, ma már nehéz hozzájutni.

A 90-es évek MCSE által kiadott évkönyvei 4000 példányban jelentek meg, és a könyvterjesztés nehézségei ellenére igen jól fogytak. Ez mindenekelőtt a jelentős taglétszámnak köszönhető, hiszen az MCSE-tagok illetményként kapták és kapják az Évkönyvet. Az, hogy még létezik csillagászati évkönyv, az MCSE tagságának köszönhető!

Az 1998-as évkönyv új tipográfiával jelentkezett, és hosszú idő után most először négy oldalas színes képmellékletet is találhatott a olvasó a kötet végén. A megújult évkönyv 284 oldalas volt, mai szemmel kimondottan olcsónak számított 728 forintos bolti ára. A 90-es évek végének siker-évkönyve az 1999-es kötet volt, melyből még utánnyomás is készült. A nagy siker titka egyetlen szóban összefoglalható: napfogyatkozás! A Meteor csillagászati évkönyv 1999 ugyanis bőséges terjedelemben foglalkozott a napfogyatkozásokkal.

A 2000-es évek évkönyveit a csillagászat iránt érdeklődők bizonyára jól ismerik. A kötetek első részét a hagyományos táblázatok töltik ki (egy-két alkalmi táblázattal színesítve), majd a cikkek és beszámolók következnek. Az évkönyv belső borítóján és a négy oldalas színes képmellékletben az elmúlt időszak érdekesebb és látványosabb felvételei, illetve az adott kötet cikkeihez kapcsolódó illusztrációk találhatók. Bár az Évkönyv kereskedelmi árát igyekszünk mérsékelt szinten tartani (a múlt évihez képest például nem emeltünk árat), az utóbbi években egyre nagyobb feladatot jelent a kiadvány terjesztése, ezért kis mértékben, de csökkentettük a példányszámot.

Nyolc évtizeddel a Stella Almanach indulása után egy csillagászati évkönyvnek ma sem lehet más szerepe, mint pontos alapadatokat megadva tájékoztatni az érdeklődőket a megfigyelhető jelenségekről, színvonalas cikkeket közölni a hazai szakemberek tollából és beszámolni csillagászati intézményeink tevékenységéről. Az évkönyvek összeállításakor azonban tekintettel kell lennünk arra az információs robbanásra is, amely az utóbbi éveket jellemezte. Az internet további terjedésével bizonyos, hogy másfajta szerepe lesz évkönyvünknek, bár ma még úgy tűnik, a hagyományos csillagászati évkönyvre továbbra is van igény a csillagászat iránt érdeklődők körében.
 

Linkajánló

A Meteor csillagászati évkönyv honlapja
Meteor csillagászati évkönyv 2007