Könyvajánló: Magyarok a Naprendszerben – és azon túl
Sárneczky Krisztián: Magyarok a Naprendszerben – és azon túl. Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 248 o., ára 1500 Ft. Kapható a Polaris Csillagvizsgálóban.
A Föld nevű bolygóval együtt több mint tízmilló magyar rója a köröket a Nap nevű csillag körül, továbbá – ahogy mondani szokás – magyarokat a „világ” bármely pontján lehet találni, azonban ez már nem igaz a Világegyetem bármely pontjára. A cím tehát kissé félrevezető lehet azok számára, akik a magyarság „kirajzására” kíváncsiak, azonban a csillagászok és csillagászkodók pontosan tudják, miről van szó. Ebben a könyvben azokról a magyarokról esik szó, akiknek legalább a neve felkerült az égre akár új égitestek felfedezőjeként, akár úgy, hogy a hálás utókor vagy a hálás kortársak egy-egy égitestet, bolygóformációt elneveztek róluk. Előadások, távcsöves bemutatások vissza-visszatérő témája az, hogy milyen módon lehet elnevezni égitesteket személyekről, kinek van erre joga, felhatalmazása – egyáltalán miként működik a csillagászatban ez égitest-elnevezések bonyolult rendszere. Ez a könyv többek között ennek megismeréséhez nyújt segítséget.
A kötet nagyobbik felében a magyar vonatkozású kisbolygók históriáját olvashatjuk: megismerkedhetünk a planetodiákkal kapcsolatos legfontosabb ismeretekkel, a hazai kisbolygókutatási programokkal, és természetesen nemzetközi kitekintést is kapunk. Amit eddig tudtunk, amiről eddig olvastunk itt-ott elszórva, azt most gondosan összeszedve, rendszerezve tárja elénk a szerző, aki maga is egyik hajtómotorja a jelenleg folyó hazai kisbolygókutató programnak. Jó újraolvasni, hogy olyan kisbolygókat, mint pl. a Bartók, a Liszt, a Teller stb. nem magyar felfedezők nevezték el, hanem más nációkhoz tartozó csillagászok, akik nagyra értékelték e jeles személyek tevékenységét. Alapos összefoglalót kapunk a magyar vonatkozású üstökösökről is – bár sajnos nincs annyi belőlük, mint a kisbolygókból. A Whipple–Bernasconi–Kulin jól ismert históriája mellett a „magyar bajnok”, Lovas Miklós kométáiról olvashatunk (mind az ötről), valamint olyan egzotikumokról, mint az 1618-as „magyar” üstökösről, vagy amatőrcsillagászaink független (bár sajnos megkésett) felfedezéseiről.
Szupernóvák terén zömmel Lovas Miklós felfedezéseit ismerhetjük meg, de az eddigi három független amatőr SN-felfedezésről is olvashatunk: gróf Dégenfeld Schomburg Berta (1885), Bakos Gáspár és Szitkay Gábor (1994), Berkó Ernő (1999). Független nóva-felfedezéseink listája sem túl hosszú: Komáromi-Kacz Endre (1918), Szabó Ernő (1920) és Keszthelyi Sándor (1975) észleléseinek krónikáját böngészhetjük.
Négy égitest visel magyar kráterneveket: a Hold, a Merkúr, a Vénusz és a Mars. A kráterlista lehetne hosszabb is… A kötet címlapját mindenesetre egy nagyon szép, magyar készítésű holdfotó díszíti: Éder Iván felvétele. A célkeresztet, akarom mondani a borítót Taracsák Gábor tervezte – hogy melyik kráter került a célkeresztbe, azt már olvasóinknak kell kinyomozniuk.
Csillagnévért vagy holdtelekért a világért ne adjunk ki pénzt, ez a kötet azonban sokszorosan megéri az 1500 Ft-os befektetést.
A Meteor 2005/7-8. számában megjelent ismertetés interentes változata.
