A Hold megfigyelésére igen kedvezőek a tavaszi esték, mert ahogyan növekszik az újhold és első negyed fázisa között, úgy kerül egyre magasabbra az égen, ugyanis ebben az évszakban az ekliptika is még igen magasan van az esti órákban a látóhatár felett. Sőt, napnyugta után a látszó földpálya nagyon meredek szögben emelkedik a nyugati látóhatár fölé és az ennek közelében járó, a lenyugvásához közeli holdsarló az északi féltekéről nézve mint egy "égi csónak" látszik a kora esti órákban, vagyis a "hold-kifli" északi és déli pontjait ("szarvait") összekötő szakasz szinte páruzamos a horizonttal, csaknem vízszintes.

Az újhold utáni szinte "fekvő" holdsarló és a holdfelszíni részletek jól megfigyelhetők a tavaszi estéken, így a holdfelszín keleti peremének jellegzetes sötét medencéi és tengerei, mint például a Mare Crisium (Válságok Tengere) és különböző kráterei, mint a Petavius-, Langrenus-kráterek, illetve a különleges Rheita-völgy. Érdemes megfigyelni alacsony helyi napállásnál a Mare Crisiumhoz közeli Proclus-krátert, amely nagyon fényes és feltűnő lesz majd holdtölte körül, de a helyi napfelkelte, illetve napnyugta idején egy átlagos kis kráternek látszik csak.

A 2010-es év tavaszának estéin a lenyugváshoz közeledő téli állatövi csillagképek között mozgó Hold, illetve a nyugati égen látszó Merkúr és Vénusz látszó közelségei, valamint a Bikában a Fiastyúk és Hyadok, vagyis az égi "Aranykapu" csillagai látványos, nagylátószögű fotók készítésére adnak alkalmat. Március 20-án este például a Hold ismét megközelíti a Fiastyúkot, attól délre halad el közép-európai zónaidő szerint 23 óra körül, de a Hold ekkor már igen közel lesz a lenyugvásához. Természetesen néhány órával ezelőtt már szép asztrofotókat lehet készíteni egy néhány fokos, nagyobb látómezejű kamerával, teleobjektívvel vagy kis távcsővel, amelybe a Hold és a Plejádok együttesen belefér. Legutóbb 2010. február 21-én este volt tőlünk látható Hold-Plejádok együttállás.

Az égi útján továbbsétáló Hold ezután a Rák csillagképben a január végi földközelsége után még feltűnően fényes vörös bolygó, a Mars közelében halad el. Majd az egyre teltebb holdkorong az Oroszlán, Szextáns, Szűz csillagképekbe kerül, de ekkor már egyre alacsonyabban jár, miközben az idei tavasz másik uralkodó bolygója, a Szaturnusz közelében kúszik el. Egyébként a Hold csillagokkal, csillaghalmazokkal és bolygókkal történő aktuális együttállásainak adatait az MCSE 2010-es Meteor Csillagászati Évkönyve, a Meteor című folyóirata, valamint az MCSE aktuális égi jelenségeket ismertető, illetve égi jeleségnaptára honlapjai tartalmazzák.

Az újhold utáni esti holdsarló minél korábbi megfigyelhetősége is érdekes észlelési program lehet. Könnyebb megtalálni a keskeny holdsarlót a napnyugta utáni horizont közelében tavasszal, mint ősszel. A keresését megkísérelhetjük akár vizuálisan, binokulárral, kis távcsővel, illetve fotózással meg is örökíthetjük a látványát.

A tavaszi esti égen a Hold hamuszürke fényét is érdekes megfigyelni, annak erősségét, színét feljegyezni. A nagy fényvisszaverő-képességű kráterek, mint például a Tycho-kráter a hamuszürke fényben sejtelmesen kivehető lehet a Hold éjszakai oldalán, főleg amikor déli szélességi libráció van, akkor még kissé felénk is "billen" észak felé és ekkor jobban ráláthatunk. A legnagyobb mértékű déli szélességi libráció 2010. március-májusban a hónapok közepén körülbelül az újhold körüli napokban következik be és az újhold utáni napokban érdemes megkísérelni a Tycho-kráter észlelését a Hold éjszakai oldalán.

Ezen kívül az újhold - elsõ negyed, illetve utolsó negyed - újhold közötti egy-egy hét során megfelelő technikai felkészültséggel érdemes a Hold éjszakai oldalát legalább 15-20 cm-es távcsőre szerelt érzékeny gyors kamerával monitorozni az esetleges holdfelszíni meteorbecsapódások keltette felvillanások keresése céljából. Ugyanis a meteorok (raj vagy sporadikusak) könnyen elérik a légkör nélküli Hold felszínét és a rövid ideig tartó fényfelvillanások a Hold tőlünk látható éjszakai részén megfigyelhetők, rögzíthetők.

A Hold legnagyobb mértékű északi szélességi librációja ebben a tavaszi időszakban a hónapok fordulója közeli napokban, vagyis a hónapok utolsó, illetve első napjaiban következik be, amikor a holdgömb északi pólusvidéke "billen" felénk és így a Hold túlsó, egyébként tőlünk nem látható oldalának felszíni alakzataiból is láthatunk néhányat. Ekkor az Anaxagoras, Thales és Endymion kráterek, valamint a Humbold-medence is jól megfigyelhetővé válnak. Továbbá érdemes megfigyelni az északi pólusvidék sugárkrátereit és sugársávjait is. Ekkor holdtölte közelében lesz a Hold, ami kedvez a teljes északi pólusvidéke megfigyelésének, de alacsonyan jár.

Az újhold utáni Hold megfigyelése ősszel nehezebb lenne, mert akkor alacsonyan jár, így tehát érdemes most a tavaszi estéken megfigyelni a növekvő fázisú Holdat a derült és egyre melegebb időben. Minden távcsőméret alkalmas a Hold megfigyelésre a binokulártól a nagy távcsövekig. Akár vizuálisan is észlelhetjük vagy asztofotókon, illetve akár egy-egy szép rajzban is megörökíthetjük a holdfelszín megvilágítási és geometriai viszonyoktól függő és éppen ezért mindig változatos látványát.


Források:

• Meteor Csillagászati Évkönyv 2010 (MCSE, Budapest, 2009).
• Guillaume Cannat: Le Guide de Ciel 2009-2010. Amds Édition, 2009.
• Guillaume Cannat: Le Ciel en 2010. Amds, 2009.
• Astronomisches Jachrbuch 2010 (Sterne und Weltraum).
• The Astronomical Almanach for the year 2010 (US Naval Observatory).

Kapcsolódó internetes oldalak:

Csillagászati jelenségnaptár (MCSE)

• Aktuális égi események (MCSE)
• Észlelési ajánlat (MCSE)
• Észleljük a Hold északi pólusvidékének sugárkrátereit és sugársávjait!
• MCSE Meteor Csilagászati Évkönyv
• Meteor, az MCSE folyóirata
• MCSE Hold Szakcsoport
• Száz robbanás a Holdon három év alatt
• 2010. január - Szembenállásban a Mars (MCSE, Polaris Csillagvizsgáló)