Égi kalendárium: 2012. február

Februári kalendáriumunk megjelenése pillanatában -10 fok van az óbudai Polaris Csillagvizsgáló teraszán, de vannak ennél jóval hidegebb helyek is Magyarországon. Hogy miként alakul a februári időjárás, többek között az Időképen is nyomon követhetjük. Ami biztos: öltözzünk fel jó melegen, ha hosszabban szeretnénk csillagászati megfigyeléseket végezni! Borult idő esetére bőven kínál olvasnivalót az MCSE, melynek különféle kiadványainak listája itt található. A Polaris TV Youtube-on található archívumában pedig több száz érdekes előadás anyaga tekinthető meg a hosszú, borult téli estéken.

Mikor szökik a szökőnap?

2012 szökőév, hossza 366 nap, amit hagyományosan egy szökőnap “betoldásával” oldunk meg. A szökőnap azonban nem február 29-ére, hanem 24-ére esik, aminek naptártörténeti okai vannak.

Február 24-e az a nap, amelyet a liturgikus naptárak, így A Magyar Naptárral Kiegészített Római Naptár szerint is szökőévben „kétszer kell mondani” – azaz írni, és amelyrõl a régi, a II. Vatikáni Zsinat előtti liturgikus naptárban Mátyás napját február 25-re tették („Mátyás ugrása”). Igaz ugyan, hogy a mai liturgikus naptárban már nincs ilyen, négyévenként megismétlődő eseti áttétel (translatio), a szökőnap tekintetében nincs változás, az továbbra is február 24., de már a Mátyás-nappal együtt, ezért az egyszerűbb egyházi naptárakban nem is jelzik. Talán éppen az a baj, hogy a zsinat itt egy „meggondolatlan” lépést tett: a „Mátyás ugrása” elhagyása azt a látszatot kelti, hogy a szökőnapnak nincs igazi jelentősége. Ha ugyanarra a napra esik a Mátyás-nap, úgy talán nem is ez szökőnap, hanem a közönséges évekhez képest egy nappal meghosszabbított február utolsó napja. Így kerülhet még az egyházi kiadású kalendáriumokba is szökőnapként február 29. A tévedés oka éppen ez a felfogás. A február szökőhónap jellege ugyanis nem egy toldaléknap egyszerű hozzáadását jelenti, nem így hosszabbodik meg a hónap, hanem a 24. nap megduplázásával, amivel a hónap következő napjai eggyel előre lépnek a hetinapok sorában. Ennek pedig a régi római naptárra visszavezethető naptártörténeti okai vannak, amelyet a zsinat előtti egyházi gyakorlattal együtt mi is örököltünk.

A témáról részletesebben Hírportálunk egyik korábbi cikkében olvashatunk.

A bolygók láthatósága

Merkúr: 7-én felső együttállásban van a Nappal. A hónap második felében már kereshető az esti délnyugati ég alján, láthatósága gyorsan javul. A hónap végén már másfél órával nyugszik a Nap után, idei legjobb esti láthatóságát adva.
Vénusz: Fényesen ragyog az esti délnyugati égen. A hónap elején három és fél, a végén négy órával nyugszik a Nap után. Fényessége -4,1m-ról -4,2m-ra, átmérője 15,2″-ről 18,4″-re nő, fázisa 0,74-ról 0,64-ra csökken.
Mars: Hátráló mozgást végez a Szűz, majd az Oroszlán csillagképben. Az esti órákban kel, majdnem egész éjszaka megfigyelhető. Fényessége -0,6m-ról -1,2m-ra, átmérője 11,9″-ről 13,8″-re nő. Láthatósága egyre kedvezőbb, amint március eleji oppozíciójához közeledik.
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Kos csillagképben. A késő esti délnyugati égen látható, feltűnő fényes égitestként, éjfél előtt nyugszik. Fényessége -2,3m, átmérője 38″.
Szaturnusz: Kezdetben hátráló, majd 8-ától előretartó mozgást végez a Szűz csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében látható. Fényessége 0,5m, átmérője 18″.
Uránusz: Sötétedés után kereshető a Halak csillagképben. Kora este nyugszik.
Neptunusz: A  Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 19-én együttállásban a Nappal.

A (433) Eros kisbolygó

A (433) Eros kisbolygót 1898-ban fedezte fel Carl Gustav Witt. A 34x11x11 km-es kisbolygó igen jelentős égitest a csillagászat történetében, hiszen viszonylag közel kerül Földünkhöz, ugyanakkor elegendően fényes, hogy pontos parallaxis-méréseket lehessen végezni segítségével. 1931-es földközelségekor például sikerült pontosítani a Föld-Nap távolság értékét (csillagászati egység). A 34x11x11 km-es, földimogyoróra emlékeztető égitest körül állt pályára 2000-ben a NEAR Shoemaker űrszonda, mely később leszállt az Eros felszínére.

A kisbolygó kerül keringő NEAR Shoemaker űrszonda felvétele (2000. március 7.)

Bár az Eros 2012. január 31-én volt földközelben, február első felében még megfigyelhető, igaz, egyre romló feltételek mellett. Február elején fényessége 8,5-9,0 magnitúdó körüli, és a kisbolygó szabálytalan alakja és gyors forgása miatt jelentős mértékben változhat is. Keresőtérkép a Sky and Telescope honlapján található.

Február 22.: 18 órás holdsarló

Február 22-én alkonyatkor tiszta láthatár esetén jó esély nyílik a 18 órás holdsarló megpillantására három bolygó társaságában. A Hold kb. 9 fokra lesz a Nap felett, kb. 50 perccel később nyugszik utána, s mintegy 6 fokra a Holdtól még a Merkúr is a horizont felett látható a Vízöntő csillagképben.  Jóval magasabban áll ekkor a ragyogó Vénusz (a Halak csillagképben) s még feljebb (a Cetben) pedig a Jupiter.  A megfigyelésre leginkább alkalmas időszak mintegy fél órával napnyugta után adódhat, ekkor a Hold 5 fok magasságban látható,  a Vénusz 35, a Jupiter pedig 49 fokon. 25-én alkonyat után a Hold a Vénusztól kb. 5 fokra lesz,  26-27-én pedig a Jupitert közelíti meg kb. 7 fokra a már „dagadó” égi kísérőnk.

Hajszálvékony, 23 óra 19 perc korú holdsarló 2007. május
17-én este. A felszakadozó felhőzet réseiben sokan pillantották meg a
rendkívül vékony, szakadozott ívet, melynek “kora” (vagyis az újhold
után eltelt “életkora”) 23 óra 19 perc volt. Megyes István felvétele Canon EOS 350D fényképezőgéppel és 300 mm-es teleobjektívvel
készült. 

Esti látványosság: az állatövi fény

Februárban alkonyat után a nyugati égbolton, a horizonttól a Fiastyúkig felnyúló ezüstös fénylést figyelhetünk meg — az ún. állatövi vagy zodiákus fényt. Ez a sejtelmes fény csak nagyon tiszta, páramentes, sötét égbolton, zavaró fényektől mentes helyszínekről, nagyvárosoktól távol figyelhető meg. De mi is okozza ezt a különös fénylést?

Ez a kúp alakú fénylés a Tejúthoz hasonló hasonló fényességű. De mi okozza? A kérdés megfogalmazódott már a 1600-as években, Cassini és Fiato korában, ők írták le ugyanis először az állatövi fényt. Érdekes dologra figyelhetünk fel, ha nyomon követjük ezt az égi ezüst szalagot: amint egyre lejjebb kerül a Nap, süllyed a horizont felé az állatövi fény is. Tehát van valami kapcsolata a Nappal, ez már bizonyos. De miért pont tavasz közeledtével ilyen feltűnő?

A szélességünkön tavasszal az ekliptika — a Nap éves látszó útja az égbolton — meredek szögben hajlik a horizonthoz, ez a jó láthatóság oka. Az egyenlítőhöz közeledve látványa sokkal feltűnőbb, mint a mérsékelt égövből: este és hajnalban is megfigyelhető a nyugati, illetve a keleti horizonton. Nálunk a tavaszi hónapokban az esti, az őszi hónapokban pedig a hajnali égen látható. A kapcsolat központi csillagunk és az égi jelenség között pedig a bolygóközi porfelhő. Ez egy lapult, ekliptikára szimmetrikus és a Nap körül forgásszimmetrikus porfelhő, amely a Jupiter pályájáig terjed. Sűrűsége mindössze néhány részecske köbkilométerenként, össztömege pedig csupán egy nagyobb üstököséhez mérhető.

Állatövi fény a Zselicből, 2008 februárjában, Kolláth Zoltán felvételén

A por utánpótlása üstökösökből, kisbolygókból származik. Ez a rendkívül ritka anyag mégis elég ahhoz, hogy a Nap fénye megcsillanjon a szemcséken. Ezt észleljük mi innen a Földről zodiákus fényként, és ez a magyarázat arra is, hogy miért bújik a Nap után a jelenség a látóhatár alá: minél inkább a horizont alatt van, a Nap úgy “húzza maga után” a fénylést.

A Napunkkal való kapcsolatát a színképelemzés is bizonyította: az állatövi fény színképe ugyanis egyezik életadó csillagunkéval. Infravörös tartományban is jól megfigyelhető a jelenség, ugyanis a porszemcsék a napfényt elnyelik, és egy részét később infravörös hullámhosszon kisugározzák.

• Kérjük, támogassák az MCSE-t tagdíjjal, az SZJA 1%-ával és önkéntes munkával!