Égi kalendárium – 2014. február
Februárban tovább tündököl felettünk a bolygókirály, és az üstökösök szerelmesei sem maradnak látnivaló nélkül. A legnagyobb szenzációt mégis az M82 galaxisban robbant 10-11 magnitúdó körüli szupernóva jelenti.
Bolygók
Merkúr: A hónap elején még könnyen megtalálható napnyugta után az esti égen, ekkor több mint másfél órával nyugszik a Nap után. Láthatósága azonban gyorsan romlik, 15-én már alsó együttállásban van a Nappal. Pár nappal később már újra kereshető napkelte előtt a délkeleti horizont közelében, láthatósága fokozatosan javul. A hónap végén már egy órával kel a Nap előtt.
Vénusz: A hajnali keleti-délkeleti égbolt ragyogó fényű égitestje. A hónap folyamán több mint két órával kel a Nap előtt. Fényessége -4,8m, mely érték a hónap közepén néhány napra -4,9m-ra növekszik. Átmérője jelentős mértékben, 51,2″-ről 33,2″-re csökken, fázisa 0,13-ról 0,36-ra nő.
Mars: Előretartó, de fokozatosan lassuló mozgást végez a Szűz csillagképben. Éjfél előtt kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti-déli égen. Gyorsan fényesedik, fényessége 0,3m-ról -0,5 m-ra nő, látszó átmérője 8,9″-ről 11,6″-re hízik.
Jupiter: Folytatja hátráló mozgását az Ikrek csillagképben. Az éjszaka nagy részében látható magasan a déli-délnyugati égen, mint feltűnő fényes égitest. Hajnalban nyugszik. Fényessége -2,5m, átmérője 44″.
Szaturnusz: Előretartó mozgást végez a Mérleg csillagképben. Éjfélkor kel, az éjszaka második felében látható a délkeleti égen. Fényessége 0,5m, átmérője 17″.
Uránusz: Sötétedés után kereshető a Halak csillagképben. Késő este nyugszik.
Neptunusz: A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 23-án együttállásban a Nappal.
Üstökösök
C/2013 R1 (Lovejoy). A 2013-as év késő őszének, telének üstököséről már nagyon sokat írtunk, hiszen október ót folyamatosan nyomon követjük az égitestet. Ugyanakkor még februárban is kellemes, kedvező láthatóságú égitestként figyelhetjük meg a hajnali égbolton. A hónap elején még 25-30 fok magasságban találjuk az igencsak lelassult mozgású kométát a Kígyótartó csillagkép északkeleti részén, ráadásul február 9-én 1-2 fokra megközelíti a C/2012 X1 (LINEAR)-t. Lassú mozgása miatt láthatósága nem romlik, sőt, egy picit javul is, így a hónap utolsó napjaiban is 30 fokos magasságban láthatjuk hajnali 5 órakor a Kígyó csillagképben tartózkodó üstököst. Fényessége várhatóan 7,5-9 magnitúdó között fog csökkenni, így továbbra is a kistávcsöves, binokuláros kategóriában marad.
A C/2013 R1 (Lovejoy) keresőtérképe feb. 24-ig
C/2012 K1 (PANSTARRS). A Hercules délkeleti részén kereshetjük ezt az észak felé haladó, csökkenő nap- és földtávolsága miatt 12,5 és 11,5 magnitúdó között fényesedő üstököst. A kisbolygóöv távolságában járó kométa csillagszegény, mélyég-objektumokban nem bővelkedő égterületen tartózkodik, egyetlen látványosabb együttállása 27-én hajnalban lesz, amikor 50 ívperccel keletre láthatjuk a 12,3 magnitúdós NGC 6181 galaxistól.
C/2012 X1 (LINEAR). A hajnali égen, az Ophiuchus, a Serpens, majd az Aquila csillagképekben látszó üstökös 21-én éri el 1,599 CSE-s napközelpontját. Mivel földtávolsága folyamatosan 2 CSE körül lesz, 9-10 magnitúdó körüli fényessége stagnálni fog. A keleti irányba haladó égitest 4-én hajnalban 41 ívpercre északra látható az 5,7 magnitúdós 73 Ophiuchitól, 8-án 37 ívpercre délnyugatra kereshető a 4,9 magnitúdós 74 Ophiuchitól, 16-án pedig fél fokkal északra halad el az 5,0 magnitúdós 4 Serpentistől. Szép fotótémát kínál 26-ai együttállása, amikor 10 ívperccel délkeletre láthatjuk a 9 magnitúdós NGC 6760 gömbhalmaztól.
A C/2012 X1 (LINEAR) és a Lovejoy-üstökös randevúja feb. 9-én
169P/NEAT. Ezt az időszakos aktivitású, az augusztusi Alfa Capricornidák meteorraj szülőégitestjeként azonosított objektumot a Near-Earth Asteroid Tracking (NEAT) program keretében fedezték fel 2002. március 15-én. Az akkor teljesen csillagszerű, 20 magnitúdós objektumot 2002 EX12 jelölés alatt kisbolygóként katalogizálták. Az 1–2 km átmérőjű, 4,2 éves keringési idejű égitestet 2005 tavaszán fedezték fel újra, július végén, másfél hónappal napközelsége előtt pedig észrevették vékony porcsóváját. Aktivitásának köszönhetően 12 magnitúdóig fényesedett, amit 2009-ben is megismételt, bár akkor nagyon kevés megfigyelés készült róla. A vizsgálatok szerint csak a napközelsége előtt és után 2 hónappal mutat aktivitást, ekkor viszont 0,6 CSE körüli perihéliumtávolsága miatt általában nehezen észlelhető. Így lesz ez 2014-ben is, amikor február 15-ei napközelségét követően a hónap utolsó napjaiban feltűnik az alkonyati égen. Az alacsonyan látszó 12–13 magnitúdós üstököst a Cet északnyugati sarkában kereshetjük, 27-én este 50 ívperccel nyugatra látszik a 4,8 magnitúdós 20 Cetitől.
290P/Jäger. Az Auriga, majd a Gemini csillagképben déli irányba mozgó üstökös eléri nyugati stacionárius pontját, miközben egyre közelebb kerül az ekliptikához. Bár perihéliumát csak márciusban éri el, bolygónktól már távolodik, így 11 magnitúdó körüli fényessége nem emelkedik. A csillagokban gazdag, ám mélyég-objektumokban szegényes területen lassan haladó kométa a 8-a körüli napokban a 4,3 magnitúdós kappa Aurigae-től fél fokkal nyugatra kereshető. Érdemes vizuálisan a nyomába eredni, mert 2020-ban egy 0,523 CSE-s Szaturnusz-közelség miatt keringési ideje megváltozik, így 2029-es napközelsége nyárra tolódik, amikor kedvezőtlen helyzete miatt nem lesz megfigyelhető. Így aki most lemarad, annak 2045-ig várnia kell a Jäger-üstökös megpillantásával.
A 119 Tauri súroló fedése február 9-én
A 119 Tauri egy 4,3 magnitúdós vörös óriás Földünktől 1000-3000 fényév távolságban. A CE Tau-ként is ismert csillag félszabályos fényváltozása 5 tizedmagnitúdós, így vizuálisan érdektelen, korongja azonban meglepően nagy, 0,01 ívmásodperc (ami a Hold távolságában 21 méternek felel meg). Amikor a Hold egy csillagot súrolva fed el, a holdperem szabálytalanságai (kiemelkedések, mélyedések) miatt a kérdéses csillag többszöri el- és feltűnését regisztrálhatjuk. A február 9-én bekövetkező súroló fedés minden bizonnyal nagyon látványos lesz, hiszen a csillag vörös színe nagyon feltűnő, innen kapta a Rubincsillag elnevezést. A csillagfedés a Kerkakutas-Áporka-Nyírlugos vonalon lesz súroló, ettől északra rövid, de teljes eltűnést láthatunk, a vonaltól délre nem lesz észlelhető fedés. Az előre jelzett holdprofil nagyon mozgalmas képet mutat: összesen 7 km-es szintkülönbségek várhatóak, így a fedés középvonalától 3-4 kilométeres távolságban bárhová állhatunk, hasznos méréseket végezhetünk. Ha ugyanis megmérjük a csillag eltűnéseinek és megjelenéseinek időpontjait (legalább tizedmásodperces pontossággal), akkor kiszámítható a holdprofil keresztmetszete abban a sávban. A megfigyelést csoportosan érdemes végezni, a fedés sávjára merőlegesen, kb. 500 méterenként elhelyezkedő észlelők adataiból a valós profil kiszámítható. Bár az űrszondák részletesen feltérképezték égi kísérőnket, a pólusok vidékét messze nem ismerjük olyan jól, mint szeretnénk, így méréseinknek akár komoly tudományos haszna is lehet (az adatokat kérjük eljuttatni a Meteor szerkesztőségébe). A nyugati határszélen, a fedés kezdetekor még csak alig 9 fokkal lesz a Nap a horizont alatt, míg a keleti országrészben élők már a csillagászati szürkületben figyelhetik az eseményt. A fényes csillag távcsöves megpillantása ugyanakkor nyugaton sem lesz nehéz. A teljes fedés a nagyobb városok közül Győrben és Miskolcon lesz a leghosszabb, mintegy 20 perc körüli, Budapesten 15 perces, Székesfehérvárott pedig alig 8 perces totalitást láthatunk. A Hold mindvégig igen kedvező, 50 foknál nagyobb magasságban látható.
A119 Tau súroló fedése febr. 9-én
A lambda Geminorum súroló fedése február 11-én
A lambda Geminorum egyike azon fényes csillagoknak, amelyeket a Hold rendszeresen elfed égi útja során. A 3,6 magnitúdós égitest fedése (vagyis előbukkanása) igen látványos jelenségnek ígérkezik, ráadásul ez a fehér óriáscsillag kettős is, 11m-s társa alig 10”-re található tőle. A rendszer távolsága a Földtől 94 fényév. Ez a fedés súroló lesz, amelynek határa megközelítőleg a Dunakanyar-Szolnok-Nagyvárad vonalon húzódik. Ettől a vonaltól északra – az ország kisebbik részén – teljes, bár rövid időtartamú fedésre készülhetünk, hazánk többi táján azonban nem látunk fedést, csak a Hold és a csillag szoros közelségét. A számolt holdprofil nagyon izgalmas: a déli felföld takarja el a csillagot, amelynek átlagmagassága nagyobb a holdi alapszintnél, ezért az elméleti holdfelszín mentén mindenütt csak teljes fedés várható. Igazán érdekes fénymenetre a sávtól délre, kb. 4-5 km-es tartományban számíthatunk, itt egy nagyobb és több kisebb hegyvonulat okozta fedéseket észlelhetünk – mindenképp érdemes csoportosan nyomon követni az eseményt! A megfigyelés égi körülményeinél ideálisabbat keresni sem lehetne, a Hold magasan (58 fok) a horizont felett, nem sokkal delelése után fog tartózkodni, alig pár nappal telihold előtt. Erős fénye zavarni fogja a csillag megfigyelését, ám nagyobb nyílású távcsővel, megfelelő nagyítás mellett nem lesz probléma folyamatos nyomon követése.
A lambda Geminorum súroló fedése febr. 11-én
A fedés myomvonala
Szupernóva az M82-ben!
Január 21-én a London University diákjai mérési gyakorlat (!) közben egy szupernóvát fedeztek fel az M82 jelzésű galaxisban. Ez az égitest nagyon jól ismert minden amatőrcsillagász számára, hiszen fényes, könnyen megtalálható, és a távcsőben is izgalmas objektum. Mivel alig 12 millió fényév távolságra van tőlünk, a benne robbant Ia típusú szupernóva akár 10 magnitúdó fölé is fényesedhet, bár a galaxis porfelhői miatt ennél várhatóan kissé halványabbnak látjuk. Mindenesetre a felfedezéskor már 11,7m-s égitest az elmúlt napokban tovább fényesedett, maximumát várhatóan február első napjaiban, az újholdas időszakban éri el. Ezután fényessége csak lassan csökken, így jó esélyünk van rá, hogy a tavasz első felében nyomon követhessük a rendkívül kedvező helyzetben lévő, cirkumpoláris szupernóvát. Észlelési szempontból ez egy kiváló lehetőség, hiszen utoljára a 2011-es évben feltűnt SN 2011fe ért el valamivel 10 magnitúdó feletti fényességet. Előtte az M82 nagytestvérében, az M81-ben robbant SN 1993J volt hasonló, azaz 10,5 magnitúdó összfényességű.
Ne szalasszuk el a kedvező lehetőséget a fényes szupernóva megfigyelésére!
Az SN 2014J az M82 galaxisban (Horváth Attila Róbert felvétele)
Az SN 2014J keresőtérképe (kattintásra nagyobb méretben nyílik meg).
A hónap mélyég-objektuma: NGC 2859 GX LMi
A Kis Oroszlán (Leo Minor) nem épp legfényesebb, de azért nem is reménytelenül halvány mélyég-objektuma az NGC 2859. Ez a különleges, lentikuláris galaxis szép küllőt is tartalmaz, amely a végei felé szélesebbé és fényesebbé válik. A galaxis külső részén egy, a fő tömegtől élesen elkülönülő gyűrű található, amely az égitest fotografikus látványát nagyon izgalmassá teszi. A rendszer – a mélyég-rovatban bemutatott
NGC 660-hoz hasonlóan – kettő vagy több galaxis ütközéséből alakult ki, gázt már nem, port viszont annál többet tartalmaz. Csillagai nagyon idősek, emiatt a galaxis integrált színe vöröses. A fotósok eséllyel rögzíthetik a 83 millió fényév távol lévő galaxis részleteit. A vizuális észlelők sem kell, hogy lemondjanak róla, hiszen a galaxis 1 magnitúdós B-V színindexe miatt V tartományban 10,8-11 magnitúdó körüli összfényességgel rendelkezik. Fényének nagy része az alig 1,7-2’-es centrális tartományból származik, ezt övezi a halvány gyűrű, ami majdnem 4’-re növeli az átmérőt. Észleljük ezt a méltán különleges galaxist!
Az NGC 2859 az SDSS felvételén
