MCSE-galéria

Februárban ismét esti csillagnéző túrát tartottunk Budapesten. Ezúttal a MTA KTM Csillagászati Kutatóintézetbe látogattunk el, ahol Kolláth Zoltán vezetésével megnéztük a csillagvizsgálót. Utána tettünk egy kb. 5 km-es sétát a Normafa környékén. Az Anna-réten megnéztük a téli csillagképeket és a Marsot, megvizsgáltuk Budapest fényszennyezését.

Márciusban ismét esti csillagnéző túra volt Budapesten. Most a Hárs-hegyre látogattunk el. Sétánk ezúttal igen rövid volt, alig 4 km-t mentünk a Hárs-hegyi körúton. Megnéztük a Kishárs-hegyen a nemrég felújított érdekesen kettős csigavonalú kilátót. A felhők réseiben megmutattuk lézerrel a téli és a tavaszi csillagképeket meg a Marsot, megvizsgáltuk Budapest fényszennyezését. A galériában Kerényi Lilla, Dienes Péter, Pete Gábor és Schinagel Andras fotóiból válogattunk.

Ezúttal egy hosszabb sétát tettünk - a táv. kb. 10 km. A 10-es út mentén a Kövesbérci utcánál indul a kék jelzés, amelyen felmentünk a Kövesbércre, majd Pilisborosjenő szélét érintve megnéztük a Teve-sziklákat és az Egri várat. Ez tulajdonképpen az Egri csillagok c. film díszletéül épült, de még ma is áll. Az alkonyati égen megkerestük a Vénuszt, a Marsot, és a Szaturnuszt, majd a sötétség beálltával a tavaszi csillagképeket, és ismertettük a hozzájuk fűződő mondákat, mitológiai történeteket. Innen a zöld jelzés mentén a Házi-réti tóhoz túráztunk. A tótól már lakott területen indultunk vissza a Kövesbérci utcához.

Májusi éjszakai csillagnéző sétánk minden várakozásunkat felülmúlta. Az összes közül ez az évadzáró túra mondható a legsikeresebbnek. Ezt az égbolt szépségének köszönhetjük. Gyönyörű tiszta időnk volt, minden csillagképet meg tudtam mutatni, és elmeséltem a hozzájuk fűződő legendákat is. 17-en jöttek el. A holdfázis nem kedvezett számunkra, de a hegyek eltakarták a felkelő Holdat, így nem zavarta az észlelést. Még napsütésen indultunk el, de mire a libanoni cédrushoz értünk, már alkonyodott. Itt csillagászati kvíz-kérdésekkel szórakoztattam a túratársakat, elsősorban a gyerekeket. Beszélgettünk arról is, hogy miért és hogyan minősítették a Plútót törpebolygóvá. A hegytetőn ráláttunk a városra, itt tudtuk a fényszennyezést szemléltetni. Mátyás király vadaskertjének emlékművénél lézer-showt rendeztünk. Mire a Vitorlázórepülő-térre értünk, már besötétedett, a Vénusz gyönyörűen ragyogott a nyugati égbolton. Megkerestük a Szaturnuszt és a Marsot, majd a tavaszi csillagképeket. Még egyik esti túrámon sem volt ennyire szép egünk. De a séta sikeréhez nemcsak ez járult hozzá, hanem a jó társaság is. Nagyon örülök, hogy Dávid Gyula megtisztelt minket azzal, hogy velünk tartott. Menet közben érdekes fizikai dolgokról filozofálgattunk vele, ezen kívül sokat mesélt az általa szervezett túlélő túrákról is. Nagyon vidám volt a hangulat. Az este másik fénypontját Morvai József barátunknak köszönhettük, aki egy hatalmas távcsövet hozott, így megcsodálhattuk a Szaturnuszt gyűrűjével együtt, az M13 és M3 halmazt, az Albireo színes kettős csillagot, a Lyra gyűrűs ködöt. A Dumbell köd nem látszott szépen a fényszennyezett égen. Több túratársunk most nézett először csillagászati távcsőbe. A siker nem maradt el. Azzal búcsúztunk, hogy ősszel folytatjuk az esti csillagnéző túrákat. Találkozunk szeptemberben! A szervező: Kerényi Lilla Fotó: Kerényi Lilla, Porhanda Zsolt és Schinagel András

"A péntek esti kirándulás mégsem maradt el. Az eső 5 óra körül elállt. Mire fél 7 lett, már 10-en gyülekeztünk a találkozó helyen. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy Mizser Attila (az MCSE főtitkára) is eljött velünk. Csillagot ugyan nem láttunk, de nagyon jót sétáltunk ezen nyirkos estén. A túra elején találtunk 10 db őzláb gombát az alkonyatban. (Ezt a Polaris csillagvizsgálóban fogjuk megenni kirántott formában.) Azért volt egy kis csillagászati jellege a túrának, mert beszélgettünk a fényszennyezésről, vittem pár kvíz kérdést is. A gercsei templom még este is szépen látszott. (Nem volt sötét, mert a felhők visszaverték Budapest fényeit.)" Kerényi Lilla

Rekord létszámú volt a vasárnapi csillagnéző túránk. Több, mint 50 ember jött el! A találkozóhelytől egy rövid 1,5 km-es kellemes erdei sétával elmentünk a Budakeszi Vadasparkig. Az égbolt felhős volt, de oszlani látszott. Reménykedtünk, hogy amíg megnézzük az állatokat, talán derült idő lesz. Beszélgettünk arról, hogy melyik állatról neveztek el csillagképet. A Vadaspark medvéjét el is kereszteltük UMÁ-nak. Megsimogattuk az őzikét, megetettük makkal a vaddisznót. Jó hangulatban jártuk be a parkot. Énekeltünk,a kilátónál még táncoltunk is! Innen gyönyörűen látszott az egész környék. Az égbolt szépen derülgetett. A Vadaspark melletti elhagyott kőbányában csillagászati kvíz-kérdéseket tettem fel a társaságnak, elsősorban a gyerekeknek. Abban reménykedtünk, hogy amíg játszunk, kiderül az ég. De sajnos nem volt szerencsénk, pedig nálunk volt a Polaris Csillagvizsgáló távcsöve .Észlelni nem tudtunk vele, de megmutattuk a túratársaknak, mert szerintem látványnak sem rossz egy ekkora távcső. Mire vége lett a túrának, már látszott egy-két csillag. Nem voltunk elég türelmesek. 1óra múlva derült idő lett… Mikor hazaértünk már gyönyörűen látszott a Jupiter. Felállítottuk a távcsövet otthon, a Thököly út sarkán, és a csillagnéző túra lelkes résztvevői helyett az arra járó embereknek mutattuk meg a Jupiter sávjait és három holdját !

Túra a kétmilliárdszor kisebb Naprendszerben Novemberi csillagnéző sétánk rendkívül jól sikerült, bár előző nap még nem gondoltuk, hogy téli túránk lesz 10 centis hóban! Azzal kezdődött, hogy a benzinkútnál felpumpáltuk a Napot, amire egy 70 cm átmérőjű sárga labda szolgált. Vittük a bolygókat is, ezért jelentős mennyiségű „gömbkészletet” volt nálunk! Ugyanis ezen a rendhagyó csillagnéző túrán a „Naprendszerbe” hívtuk az érdeklődőket. A kirándulás közben felépítettük a Naprendszer kétmilliárdszor kisebb modelljét Csillebércen, a KFKI mellett, a sárga jelzés mentén haladva. 26 fő jött össze. A séta elején megmutattuk a „Napot”, az égbolton is láttunk egyet! Ezután elindultunk a havas úton, GPS-szel kimértük a bolygók távolságát a kiinduló pontunkhoz képest. Az ember nehezen tudja elképzelni a Naprendszer égitestjeinek méretét és a köztük lévő hatalmas távolságot. Talán valamelyest segítettünk ebben, amikor elővettük a kicsi csapágygolyókat. A Jupiternél azt a feladatot kapta a társaság, hogy gyúrjon egy akkora hógolyót, amekkorának ezt az óriásbolygót képzeli. A Szaturnusz volt a legérdekesebb, mivel azt egy teniszlabda jelenítette meg, és egy 45-ös bakelitlemez képezte a gyűrűjét. A bolygóközi térben találtunk egy hóembert. Nini, egy földönkívüli! Közben csodálatosan szép naplementét láttunk a fák havas ágai között. A Csacsi-réten volt az utolsó bolygó, vagyis a Neptunusz. Itt tartottunk egy rövid pihenőt. Kialakult egy szokásunk. Minden túra jellegzetes pontján eltáncoljuk az „Ördög útja” című moldvai táncot. Ez alkalommal még hangszórót is vittünk magunkkal, hogy fokozzuk a hangulatot. Hát nem volt könnyű hóban táncolni! A pihenő után még tovább mentünk. Elsétálunk egészen a „Plútó” törpebolygóig, amely a mi léptékünkben mintegy 3 km-re esett a „Naptól”. Megállapítottuk, hogy a fénysebesség közel kétszeresével száguldottunk, és a Proxima Centauri kb. Új-Zélandon lenne. Megszavaztuk, hogy odáig most nem megyünk el. Ekkor már beesteledett, és megpillantottuk a Jupitert „élőben” is. Visszafelé a piros jelzésen haladtunk, és néztük a fák között villódzó csillagokat. Makkosmáriánál a tisztáson lézer segítségével megmutattunk pár jellegzetes csillagképet. Alig volt 6 óra, így még a nyári háromszög is szépen látszott, és természetesen az őszi csillagképek is fényesen ragyogtak. Elhaladtunk a Végvári-szikla mellett, és hamarosan visszaérkeztünk a KFKI-hoz. Vittunk távcsövet is, így ez a túra a Jupiter bemutatásával végződött.

28 fő vett részt a januári csillagnéző túrán. Sajnos az ég felhős volt, de jól esett a séta az előző napoknál enyhébb téli levegőn. A fogaskerekű végállomásánál gyülekeztünk. Rövid sétával elértük az Ybl Miklós tervezte Széchenyi pihenőhelyet. Itt csoportkép is készült rólunk, amiről sajnos a fotós és a későn érkezők lemaradtak. Már erősen alkonyodott mikor elértük az erdő szélét. A Széchenyi-hegy tetején elterülő nagy füves rétről szép kilátás nyílott az esti fényekben pompázó Budapestre. De ezt a helyet nem gyönyörködésre szántuk, hanem beszéltünk a fényszennyezés káros hatásairól. Ezután folytattuk sétánkat az olvadó hóban az Úti Magdolna kápolna felé. Itt megpihentünk, mindenkinek osztottunk egy MCSE kártyanaptárt. A kápolna vendégkönyvébe bejegyeztük, hogy itt jártunk esti csillagnéző túrán. Ezután visszamentünk a Széchenyi-hegy füves fennsíkjára, ahol csillagászati KVÍZ kérdések következtek, amihez a Csillagvadász társasjáték kártyáit használtam fel. Külön kérdést kaptak a gyerekek, és külön a felnőttek. Reménykedtünk, hogy kitisztul az ég, de nem volt szerencsénk. Jó hangulatban búcsúztunk el egymástól, hazafelé már a februári túrát tervezgettük.

Fenyőgyöngye-Árpád kilátó-Hármashatár-hegy-Fenyőgyöngye Minden várakozásunkat felülmúlta vasárnapi csillagnéző túránk sikere. Egész nap gyönyörű verőfényes napsütés volt. Gondolom ennek köszönhető, hogy a hideg idő ellenére több mint 50 ember gyülekezett a Fenyőgyöngye étterem előtt. Első utunk az Árpád-kilátóhoz vezetett. Amíg pihentünk, készítettünk csoportképet, és csillagászati kvíz kérdéseket tettem fel külön a gyerekeknek és külön a felnőtteknek. Aki jól válaszolt, annak egy szem cukor volt a jutalma. Ezután gyönyörű naplementében sétáltunk tovább a Hármashatár-hegyre. Útközben sok érdekes csillagászati témáról beszélgettünk. Főleg a gyerekek érdeklődtek a fekete lyukakról és az univerzum sorsáról. Kis csapatunkat megtisztelte jelenlétével Dávid Gyula fizikus (ELTE) aki szívesen válaszolt a gyerekek lelkes kérdéseire. Mire felértünk a hegyre, beesteledett, előbújtak a csillagok. Dávid Gyula felhívta a figyelmünket, hogy pár perc múlva az Orion csillagkép irányában Iridium (66 aktív és 6 tartalék műholdból álló távközlési műholdrendszer) felvillanás lesz látható. Nagy örömünkre szolgált, hogy megnézhettük. Nem sokkal később nyugati irányban megpillanthattuk a Nemzetközi Űrállomást is az égen. D.Gy. mesélt nekünk arról, hogy milyen munkát végeznek ott fenn az űrhajósok. Amíg várakoztunk a különleges látnivalókra, lézer segítségével megmutattam a téli csillagképeket, és meséltem a hozzájuk fűződő legendákról is. Ezután átmentünk a hegy északi oldalán levő tisztásra. Lábaink előtt hevert az egész város. Itt állítottuk fel a Polaris Csillagvizsgáló távcsövét. Közben beszéltem a fényszennyezésről, a fény káros hatásairól. Még éppen elcsíptük a lenyugvó Jupitert, távcső végre került a Fiastyúk és az Orion-köd. Amíg sorra kerültünk az észlelésnél, hasznosan töltöttük az időt, elővettem kis hangszórómat, és zeneszóra eltáncoltuk az „Ördög útja” moldvai táncot, ami már lassan szokásunkká válik. A tánc segített az átmelegedésben, így addig roptuk, amíg bírta a hangszóróban az elem. Végezetül a betonúton lesétáltunk a Fenyőgyöngyéhez. A társaság fele betért egy tál dödölére az étterembe. Ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat. Kerényi Lilla túravezető

"Áprilisi csillagnéző túránkat összekapcsoltuk Gagarin űrutazásának 50. évfordulójával. Ebből az alkalomból ellátogattunk a KFKI-ba, a magyar űripar egyik főhadiszállására. Számos űrszondához fejlesztettek itt műszereket és egyéb részegységeket, és a KFKI-ban készült a Farkas Bertalan által kipróbált és a Nemzetközi Űrállomáson a mai napig rendszerben lévő Pille névre hallgató személyi sugárdózis-mérő készülék is. Az intézet munkatársai megismertettek bennünket a hazai űrkutatási fejlesztésekkel, az eddigi eredményekkel, és a jelenleg folyó munkába is bepillanthattunk. A csillagnéző sétánkat alkonyatkor kezdtük meg.28-an voltunk. A sárga kör jelzésen indultunk útnak. Megálltunk a Piktortégla-üregeknél, majd a Budai-hegység egyik legszebb részét kerestük fel, a Budaörsi Kopárokat. A Szekrényes-hegy tetejéről pazar kilátás nyílt Budaörsre és környékére. A Farkas-hegy tetején lévő repülős emlékművet elég megrongált állapotban találtuk. Beszélgettünk Gagarinról és az 50 évvel ezelőtti eseményekről. Közben leszállt az este, gyönyörű egünk volt. A délutáni szél szépen kisöpörte a párát. Így kedvünkre gyönyörködhettünk a tavaszi csillagképekben. Meséltünk a hozzájuk fűződő legendákról, és a magyar népi elnevezésekről. Ezután egy rövid sétával visszatértünk a KFKI-hoz, ahol távcsöves bemutatót tartottunk. Megnéztük a Hold krátereit, de sajnos felhők jöttek, így az észlelés rövidre sikeredett. Egyik túratársunk elhozta megmutatni azt az Esti Hírlapot, amelyet 50 évvel ezelőtt adtak ki Gagarin űrutazásának tiszteletére. Érdekes volt kézbe venni a megsárgult lapokat." Kerényi Lilla