Igent mondtam, de nem is tehettem mást. Menet közben az is kiderült, hogy összeeresztenek
egy asztrológussal. A korábbi rossz tapasztalatok ellenére (lásd Nyitott száj)
muszáj volt elvállalni a dolgot, mert megfutamodásnak és nagyon jó érvnek tekintették
volna a csillagjósok – és valószínűleg a tévések is -, ha nem megyek bele.
Lelkesen
(?) készültem a megmérettetésre, amikor a forgatás napja előtt felhívtak, hogy
adjam meg a születési adataimat, hogy az asztrológusnő elkészíthesse személyre
szabott horoszkópomat. Természetesen megadtam, és főleg Csaba György Gábor
munkái
alapján pszichikailag készültem a felvételre. Nem ártott, mert a forgatás napjának
délelőttjén felhívott az asztrológus, hogy "kiegészítő" információkra
lenne szüksége. (Régi asztrológus-trükk, amire fel voltam készülve.) Kérdezett
egy csomó személyes dolgot, amire kitérő válaszokat adtam, tudván, hogy pontos
válaszaim után könnyű lesz elkészíteni a jellemzést, még a csillagok sem kellenek
hozzá. Ezt el is mondtam neki, illetve arra kértem, hogy ha biztos a "szakmájában",
akkor ne kérdezzen, ne feltételezzen, hanem állítson is valamit. Így például
borítékolta azt a kijelentését, hogy én egy magas, nyúlánk fiatalember vagyok.
(Aki ismer, az tudja, mennyi igaz belőle. Egy ismerősöm erre azt válaszolta,
hogy jól titkolom.) Az asztrológus arra is rájött, hogy édesanyám idősebb.
A
többi kérdése, feltételezése is átlagos emberi tulajdonságokból indult ki és
nekem kellett volna a feltételezését vagy igazolni vagy cáfolni. Szépen eldiskurálgattunk
a telefonban, én ráértem, munkaidőben voltam, a telefont pedig a tévé fizette.
A felvétel engem is érintő része két helyszínen folyt. Először egy parkban
el kellett mondanom a véleményemet az asztrológiáról, amely valahogy így szólt:
– Szerintem marhaság, ha diplomatikus akarok maradni, akkor azt mondom babona,
az újságokban megjelenő horoszkóp pedig üzlet. Elmentünk a hölgyhöz. Szemein
látszott, hogy nagyon hisz és "nagyon ragaszkodik" ahhoz, amit csinál.
Mint az várható volt, a születési idő bizonytalanságán lovagolt. Születési
évemről
elmondta, hogy sok nagy tehetségű ember született ebben az esztendőben. Nem
mintha nem lennék hiú az eszemre, a szépségemre, és különösen a szerénységemre,
de ezt a csapdát sikerült kikerülnöm, az én észérveimre viszont ő reagált mellébeszéléssel.
Ezek utána egy elég fárasztó és idegesítő huzavona kezdődött közöttünk. Ő azt
szerette volna, ha válaszolok a feltételezéseire, én ezt elutasítottam, illetve
mindannyiszor felhívtam a tévések és az asztrológus figyelmét, hogy ne tőlem
tudja meg, hanem olvassa ki a csillagokból. Ő ragaszkodott a nézeteihez, ami
nem is csoda, hiszen az egzisztenciáját féltette, én pedig nem hagyhattam rá
-egyrészt elvből, másrész a tévé ezt ki is használhatta volna, mondván, lám
a csillagászt is meggyőzték. Sajnáltam a stábot, de nem tehettem mást. Nem
sült
el túl jól ez a szembesítés, így nem csoda, hogy a műsorban nagyon keveset
tudtak mutatni ebből. Az más kérdés, hogy a Fókuszban belőlem két bővített
mondat maradt,
míg az adás többi részét a "másik oldal" kapta. Néhány nappal az
adás után felhívott egy úr Vecsésről. Először elküldött melegebb éghajlatra
az első
mondatom miatt, majd elmesélte, hogy elkészítette a horoszkópomat, bár korrigálta
a születés idejét több mint két órával. Persze így is általánosságokat tudott
mondani, illetve olyan következtetéseket vont le az adás láttán, amilyenre
egy
közepes pszichológus képes lett volna. Hitének fontos igazolásaként elmondta,
hogy ha a Neptunusz egy bizonyos pozícióban van az égen, akkor az ő arcán folt
jelenik meg. Amikor a Neptunusz arrébb megy a folt eltűnik, ha visszatér a
folt
is előjön. Vagy háromnegyed órát beszélgettünk – az ő számlájára délután három
és négy között.
Összességében nem vagyok túl büszke az alakításomra. Annyi bizonyos, hogy utólag
sok tanulságra rájön az ember. Mivel mások is kerülhetnek ehhez hasonló helyzetbe,
azt tanácsolnám, hogy ne hagyják magukat behúzni a csőbe és főleg ne fölpiszkálni.
Maradjanak nyugodtak – nekem nem mindig sikerült – és ragaszkodjanak álláspontjukhoz.
A szembesítésnek sok értelme nincs, ha lehet, kerüljük ki, ha pedig muszáj,
akkor nagyon ügyeljünk minden apró mozzanatra.

[a TELAPO c. újságban megjelent cikk másodközlése]