Sarki fény! Sarki fény!

Pedig ez az este úgy indult, mint egy átlagos hétköznap estéje. Csendes, enyhe, felhőtlen, holdtalan koraeste volt. Besötétedés után nem sokkal, több helyen laikusok, egyszerű járókelők és szerencsére amatőrcsillagászok is észrevették az ég északi részének fénylését. Utóbbiak felismervén a fényjáték „Aurora borealis” jellegét, azonnal riasztották a közeli és a távoli amatőrcsillagász társaikat. Mindenképpen megemlítendő az elsők egyike: Berkó Ernő, majd mindjárt utána Tepliczky István, Nagy Zoltán Antal, Tordai Tamás, Tuboly Vince, Csizmadia Szilárd, Kereszty Zsolt, Szabó Sándor, Dalos Endre, Horváth Tibor, Fritz Zoltán, Keszthelyi Sándor, stb. riasztásai. Napjaink legkorszerűbb technikájának (mobiltelefonok, Internetes levelezőlisták, órákkal később már a televízió) segítségével láncreakcióként terjedt a felhívás: „Sarki fény látható! Nézzed! Szólj másoknak is!”

„Koraeste egy olyan jelenség- és élménysorozat kezdődött, amelyre hosszú ideig emlékezni fogunk. Egy ragyogóan derült, enyhe nap után leszállt az este – de az ég alig sötétedett be, máris világosodni kezdett. És nem is akárhol, hanem északon! Majd hatalmas, lassú mozgású színes (kék, zöld és főleg piros) oszlopok, foltok kezdtek nőni az északi égen, fokozatosan változva, ide-oda vonulva, táncolva…” (Tepliczky István)

„Mondtam is neki a telefonba: Akkor mars ki az ég alá azonnal, mert óriási sarki fény látható, még a zenitben is reflektoroz néha. Nem is beszélve az izzó északi égboltról, a kialakuló zöldesszürke felhőfoszlányokról.” (Tuboly Vince)

„Mars észlelés közben hívott Novák Ricsi barátunk meglehetősen izgatott hangon és arra kért hogy forduljak észak felé. Az okliból felpillantva én is megdöbbentem, hatalmas kiterjedt fényes sarki fény látszott, zöld-sárga-rózsaszín-vörös színekben. Szálas és oszlopos szerkezetű, hihetetlenül gyorsan változó volt. Sok kép készült egy A70-es digitális géppel, ezen jól látszik a színe és a szerkezete. Fantasztikus látvány volt, feledhetetlen.” (Kelley István)

„Ekkor már negyed nyolc volt. Olyan helyre mentem az udvarba, hogy jól lássak észak felé és az utcai világítás se zavarjon. Észak felé fordultam és felnéztem az égre. A döbbenettől és a hihetetlen látványtól szinte szólni sem tudtam, csak – a szó szoros értelmében – szájtátva bámultam. Az egész Mecsek hosszan végig északkelettől északnyugatig, sőt részben nyugaton is, szinte lángolt a sarki fény különböző színeitől. Északkeleti irányba egy hatalmas vöröses sarló alakú ív terpeszkedett, az Auriga-Taurus határtól föl a Perseusba, s bizonytalan ugyan, de lehet hogy még kissé azon túl is. Észak és északnyugat irányokba kb. 30 fok magasságig sárgásfehér fényben úszott minden. A fény intenzitása az északnyugati részeken erősebb volt, mint másutt. Nyugat-északnyugat felé egy kúp alakú vöröses fényt lehetett látni, majd néha, változó intenzitással vörösre, narancsosra váltott az ég Polaris alatti területe is.” (Illés Elek)

„Őrületesen tombol, elnyomja meg a ködöt is. A Hattyú (sőt félig a Sas is), a fél Pegazuson keresztül, a teljes Andromeda, meg a Bika is benne fürdik a fényben. A kékesfehér fénylés uralja a fél égboltot, ezt szegélyezi a nyugati oldalon a vörös fénylés. A legszebb most a Bikában volt, kissé elkülönülve a többi résztől. A vörös szegély átfut a Zeniten, ott egy percekig erősebb csomót alkotva. Közben a horizonttól masszív fénypászmák törik át a ködöt. Aki tudja, nézze!!! Meg értesítsen, akit elér. Telefonbeszélgetések alapján városok belső területéről, laikusok is látják, csak nem mindenki értelmezi sarki fénynek.” (Berkó Ernő)

„Megdöbbentő látvány fogadott. Az egész északi égbolt, nyugatról keletre a felkelő Szatyorig fehéres-kékes fényben izzott. Olyan volt, mintha kelne a Nap. Még a taszári reptér fényeit is elmosta. Egy-egy erősebb pillanatában állítom, hogy árnyékot vetett volna, ha még sötétebb helyen vagyok. Elfotóztam a gépben lévő 10 kockát, majd irány haza az újabb filmért (reméltem van még otthon egy). … Be a filmet, irány újra ki. Most a mellékútról fotóztam (bár már az előző akció során nyakig sáros lettem én is és az állvány is). Döbbenet volt. Szavakkal nem lehet leírni a látványt. … Közben eszméletlen fényorgia játszódott le az égbolton. Hol a Pleiádokig nyúlt a vöröses fénypászma, hol a zenitben levő Pegazusig. Király volt, ahogy a Cygnus mögött a Tejútban sorban gyúlnak fel az autóreflektor szerű, legyezőszerűen szétterülő fénycsíkok. Színük határozottan zöldes volt, néha sárgás beütéssel. Előtte az észak-nyugati horizont felett megjelent egy kb. 30 fok széles és 50 fok magas vörös színű enyhén trapéz alakú fény, és abból indultak ki ezek a zöldes fénypászmák. Több percig látszódtak. Hol eltűnt néhány, hol újabb csatlakozott hozzájuk. Érdekes volt az egész fénykupola is. Alul hol a horizontig ért a kékes derengés, hol feljebb jött. A derengés felett, vagy néha benne megjelent időközönként egy-egy erősen vörös-barna színű, a derengés teljes hosszában végighúzódó ív, mely hol vastagabb lett, hol eltűnt, hol erősebb lett, hol elhalványult. Kicsit félelmetes is volt az egész, ahogy néha átment majdnem feketébe és közben alig látszanak alatta a csillagok. (Gyarmati László)

A jó vidéki ég alá kilépők, rögtön a saját szemükkel láthatták a sarki fény fény-és színjátékát, és boldogan szaladtak vissza a számítógéphez: értesíteni pár sorral a világháló olvasóit, hogy ki, hol, mit lát. Avagy újabb telefonokkal bombázták csillagászat iránt érdeklődő ismerőseiket, barátaikat, rokonaikat. A fényszennyezett városokban élő többségnek nehezebben jutott az élményhez, de igyekeztek mielőbb vidékre vagy kevésbé fényes városperemekre jutni. Közben adták és kapták a híreket: a sarki fény változatlanul látszik, fénylik, változik, pompázik.

„Mivel az értesítésemkor éppen Budapest belvárosában, kocsiban ültem, ráléptem a gázra, hogy minél előbb kiérjek. Kocsiból a városban csak sötétebb utcákon haladva sejthető volt a Ny-i, magasba feltörő fényoszlop. Tepit hívtam, hogy amit látni sejtek, az-e aminek sejtem? Ő csak lelkendezett, hogy nyomjam neki, mert irtózatos a látvány. Szó szerint: olvasni lehet!!! (mármint a fényénél)” (Juracskó András)

„Bár a család a kocsi hátsó ablakán kinézve útközben szinte folyamatosan kiabált lelkesen, nem mertem hátranézni, szememet a 160-170-es sebességmérőn tartottam, szolidan félrelökdösve az előző sávon előttem haladókat. … Közben Nyözö kezelte a telefonomon egyre sokasodó hívásokat, illetve diktáltam sorban neki, kiket értesítsem a 20 perces utazás alatt. Inárcson kiszállva első látványként épp a “mennyország egy véres kardja” lebegett előttünk északnyugaton. Ámuldozó sóhajok, hüledező kiáltozások valamennyiünk részéről!… Felállítottuk a fényképezőgépet, amelyet főleg Nyözö kezelt, a telefont pedig én vettem át.” (Tepliczky István)

„Kiszállva az autóból fantasztikus látvány tárult elénk, olyan, amit elsőre szinte nem is tud befogadni az ember. Én életemben most először láttam sarki fényt. Halvány, zöldes lepel vonta be az égboltot a horizontmenti felhők fölött a Pajzstól egészen az Ikrekig, vagy még annál is tovább. Kb. nyolcra érhettünk ki, az Orion éppen kelőben volt, fent ragyogott a Fiastyúk s szépen látszott az Ikrekben a Szaturnusz is. A Tejutat alig-alig lehetett kivenni. Elnyomta fényét a zöldes derengés … Ez a sarki fény!… Először nem bírtam feldolgozni a látványt.” (Somosvári Béla)

Felülről nézvést egy megbolydult hangyaboly látványa volt ez. A városok fénybúrái alóli fejvesztett kimeneküléskor sok minden otthon maradt, amely a precíz megfigyeléshez kellett volna. Viszont mindenképpen csodás élményhez jutottak és puszta szemmel is sokat gyönyörködhettek, akik fénymentes, jó északi horizontot adó helyre, ködmentes síkságra, hegy-vagy dombtetőkre jutottak. A jelenség az egész ország területén látszott, a legdélebbi helyeken is feltűnő látványt mutatott.

Maga a sarki fény jelenség hihetetlenül változatosnak bizonyult. Változott a horizont feletti magassága, északhoz viszonyított helyzete. Változott alakja, fényének erőssége, színei. Időben is változott: néha percekre kitörésszerűen felfénylett, néha elgyengülten pislákolt. Ezen égi fényhatások eseményeit kevesen dokumentálták (papírra vetve, vagy diktafonra mondva) higgadt szakszerűséggel. A teljesség igénye nélkül megemlíthető Asztalos Tibor, Csizmadia Szilárd, Kész László, Kósa-Kiss Attila, Prohászka Szaniszló, Somosvári Béla részletes (és pontos időpontokat is közlő) beszámolói. A nagy többség csak gyönyörködött, kiáltozott, telefonozott, fényképezett. Az utólag leírt élménybeszámolókból így is nagyon sok érkezett be. Lelkesen, túlfűtött érzelmekkel, szubjektíven írják le az eseményeket. Ami érthető. Rengeteg hosszabb-rövidebb közlés összegezte nagy égi élményét, a fények sokszori visszatérését, pompázatos játékát.

„Kb. 19:10-kor épp haza akartam indulni, amikor elszabadulta “pokol”! Az Aur alatt megjelent egy türkizes folt – pont benne a Szaturnusz! – amely felerősödött, körülölelte a lenti derengést, s mellesleg erős vörös fénylés jelent meg a Tau fejénél, fel a Per-ig! Innentől nem tudom leírni a történteket, csak pár jellemző: – narancsos fényoszlopok az UMa rúdja felett a Dra derekáig – vörös fényoszlopok a Tau-ban, fel a Per ikerhalmazig – fehéres-kékes fényoszlopok a Sarkcsillag felől át az ikerhalmazon, a Cyg szárnya alól a Peg mellső lábáig (!), – tömzsi fényoszlopok a zenitben (!!!) a Cas-Cep környékén – felerősödő-gyengülő vörös és türkizes fényfoltok mindenfelé, az egész keletről nyugatra mozgott. Hihetetlen volt! Én még nem hallottam ekkora sarki fényről kis hazánkban! Elfoglalta a fél eget! A látóhatár felé látszó fényoszlopok jól láthatóan ferdék voltak, mutatván a Föld mágneses terének szerkezetét.” (Kaposvári Zoltán)

„Kerítettem egy autót és kimentem a város határába, a szokásos észlelőhelyemre. Velem tartott a riasztott Kecskeméti Péter is. 20:00 óra környékén értünk ki, de ekkor már tombolt a sarki fény! Az Aldebarantól a Altairig, fel egészen a Cassiopeia-ig sarki fény. Egyszerűen álltunk és néztük. Egymás szavába vágtunk: Ezt nézd!!, A CYGNUS-ban!!, BALRA!, A TAU-ban!, AZ UMA-ban!!, JOBBRA!! Csak kiabáltunk és néztük. Mindenütt, mindenütt valami érdekesség zajlott. Hol vöröses fénylések jelentek meg az ég valamely részé, hol egy 10-15 fokos gyöngyházfényű folt jelent meg másodpercek alatt, majd másodpercek alatt el is tűnt! Sugársávok többedmagukban hirtelen feltűntek, kettészelve a tejutat!” (Szöllősi Attila)

„A sarki fény pompájába beleesett a Perseus, Lyra; Andromeda; Cassiopeia. Alig mertünk hinni a szemünknek. Olyan érzésünk volt mintha legalább a sarkkörön lennénk, hogy ilyen látványt nyújt eme égi tünemény. Sávok tűntek fel a zenitben. Egy zöldes-fehér sávba beleesett a Rák-köd és tovább haladt átszelve az M45-öt. Tovább erősödött a zöld fénylés, a horizont felett úgy 30 fokig. Közösen arra a megállapításra jutottunk, hogy árnyékot is vet a sarki fény. A kezünket a zöld fény felé fordítottuk és neon-zöld színűnek látszott. Olyan erős volt hogy a Tejút már nem látszott, míg kezdetben szépen látszott. Az egész eget uralni kezdte a sarki fény!!!” (Prohászka Szaniszló)

A jelenség teljes ideje alatt fénylett a horizont felett az északi égbolt alsó sávja. Az északabbra levők 20, a legdélebbiek is 5-15 fokos magasságig látták (ha jó északi kilátásuk volt). Meglepően kiterjedt volt: északnyugattól északkeletig húzódott 120-160 fok hosszan! Néha gyengén, néha olyan erősen világított, hogy egyesek (Berkó Ernő, Gyarmati László, Kovács T. Mihály, Prohászka Szaniszló, Rózsa Ferenc, Tepliczky István) árnyékhatásról számoltak be! Olyan volt, mint a pirkadatkori égalj napkelte előtt. Különös fehér neonos színe kékes vagy zöldes árnyalatúnak tűnt szemmel. A fényképek százainak tanúsága szerint az alapfény határozott zöld színű volt.

Leglátványosabbak az alsó fénylésre merőlegesen felfelé irányuló oszlopok, sávok, sugarak, fénynyalábok voltak. Időszakosan jelentek meg, hol északnyugat, hol északkelet felé. Néha magányos sávként, néha párosával, néha 8-10 sáv egymással párhuzamosan. Néha olyan sok helyen, hogy már a puszta szem sem tudta áttekinteni. A Lyra, a Cygnus, Sagitta, Aquila, Pegasus csillagképeket nyaldosták a sugarak, ugyanakkor olyan téli csillagképekbe, mint az Auriga, Gemini, Orion (!), Taurus (még a Fiastyúkig is) belenyúltak egyszerre, vagy 1-2 perc eltéréssel, hiszen a sávok helyzete szinte folyamatosan elmozdult, kialakult, elhalványodott és kissé más helyre tevődött át. Leginkább igénybevett égterületek: Ursa Maior, Ursa Minor, Draco, Cepheus, Cassiopeia. A sarki fény bőven a sarkcsillag fölé nyomult, sok helyen számolnak be zenitig feljövő, vagy még a déli égre is átcsapó fényekről! A függőleges oszlopok nagyrészt vörös volt, különféle fehéres, rózsaszín, sárga, narancs, bíbor, lila árnyalattal változva. Sokan Skandináviában érezték magukat, az északi sarkkörön túl.

„20:30 Most a Szaturnusztól balra lenn láttam fénypamacsot. A Gem felöl egy szál indult el felfelé a béta Tau felé, majd azon túlra. Erősödött, erősödött tovább. Tőle balra kialakult egy párhuzamos szál, amely a Capella balján ment fel, célba vette az alfa Per-t. Ezek a szálak is voltak vagy 45 fokosok. 20:31. Már 5 szál futott párhuzamosan északra! A legfényesebb a béta Taurit vette középre, egy másik a Mirfakot célozta, egy harmadik belerontott a Cas-ba. Az egész Gem fényben úszik! 20:32 A Gem felöl egy szál indult el felfelé a béta Tauri felé, majd azon túlra a Per térségébe. Ettől a területtől balra 10 fokra pirosodó fény volt, színe olyan, mint a Hold maradéka holdfogyatkozás idején.” (Asztalos Tibor)

„Ipolyszögről is látszott az óriási sarki fény. Az egész északi égbolt kékeszöld fényben úszott. Volt, hogy 50 fok magasságban is láttunk fénycsíkokat – a déli égbolton. … Az északi, horizonthoz közeli rész kékeszöld volt, délebbi része gyönyörű cseresznyepiros. Voltak olyan erős fénygömbök, melyeknek látványa a finnországi fotókéhoz volt hasonlítható. … Sok kettős csík, különböző (szürke, kék, zöld, vörös) színekben, a zenitig felnyúlva, volt hogy valami elképesztő kontrasztban voltak a vörös és a zöldes területek. Egyszer egy része az északi fénynek olyan volt, mintha egy 50 fok hosszú, vörös csóvájú üstökös óriási kékeszöld maggal végződne a horizontnál. Elképesztő.” (Szeleczki Gábor)

„ÉK-en egy hatalmas vörös oszlop éktelenkedett ami majd 40 fok magasan felnyúlt. Az ÉNy-i égen hatalmas vörös diffúz paca, majd kisvártatva Ny-on is megjelent egy. Azt sem tudtuk melyiket nézzük. Aztán később a Tejutat valaki fehér sávokkal keresztben több helyen is áthúzta. Ezek a csíkok először elég diffúznak látszottak, majd hirtelen kontúrosak lettek és eltűntek. Aztán az égbolt különféle helyein fehér foltok jelentek meg, mint amikor valaki párás időben hátulról egy spot lámpával megvilágítja a felhőket. 21:30 körül jött az első korona a látványra. “Zenitben” megjelent 6-7 fénycsík, mintha az égi diszkós bekapcsolta volna a fényágyúit. Mozdulatlanok voltak, aztán egyszer csak táncba kezdtek, mint a mikor a szellő mozgatja a feleségünk által szépen elrendezett függönyt. Hatalmas ováció kísérte. Aztán mintha elcsendesedett volna a vihar. De 22:30 körül minden eddiginél vörösebb és erősebb fényű oszlop és paca jelent meg É-ÉK-en. Szerintem ez volt a második korona. És még sorolhatnám, de aki részese volt ennek a fény orgiának, annak nem kell mondani.” (Perkó Zsolt)

„Az egész jelenség félelmetes látvány volt. Ahogyan a vörös fények erősödtek-gyengültek, azok a sárgás csíkok, függönyök másodpercek alatt megjelentek-eltűntek, sokáig emlékezetes marad.” (Puskás Ferenc)

A jelenség legintenzívebb, kitörésekkel induló szakaszaiban (például: 18:00, 19:15, 19:28, 19:33, 19:44, 20:05, 20:11, 20:16, 20:24, 20:30, 20:44, 20:59, 21:50, 21:58, 22:09, 22:15, 22:22 KözEI körül kezdve) a sávok vörösesen izzó foltokká, fénymezőkké folytak össze, melyek néha 5-10 percig is kárpitként egy helyen maradtak, elhalványítva annak a csillagképnek halvány csillagait, vagy a Tejútat. Többször összefüggő vörös fénymező alakult ki az alsó kékeszöld mező felett. A jelenség leginkább fotogén részei voltak a narancsvörös üstököscsóva-szerű fénysugarak, ám sok fénykép beégett, vagy a teljes látómező vöröslő fényárban úszik (hiszen a képek hosszabb időtartam fényeit összegezték).

22:09-kor nagyon fényes, égővörös fénytábla bontakozott ki 70×30 fok méretben, ami az UMA egészét elborította. A fénytáblát a hosszanti tengelyére merőleges sugarak jellemezték. 22:14-kor e tábla bal széléből három fényes, keskeny, zöldesszürke, egymással párhuzamos csík szaladt föl a CAS-ig. Az előző fénytábla viszonylag gyorsan elhalványodott. 22:18-kor az UMA keleti felében szabálytalan alakú (bal oldala terjedelmes, jobb oldala keskeny), narancsvörös színű, erős fény jelent meg rövid időre, függőleges sugarakra tagolódva. 22:22-kor a Cyg jobb oldalán tojásra emlékeztető, 20×30 fok méretű, nagyon fényes, égővörös fényalakzat jelent meg, benne függőleges csíkokkal.” (Kósa-Kiss Attila)

„Kb. 22.30-kor gyanús jelekre újra kirohantam fotózni. A kezdeti vörös sejtelmek hirtelen egy gigantikus fényívvé álltak össze, a K-i horizonttól az UMa-n keresztül a Lyr alatt ÉNy-on végződött. Folyamatosan mintegy 15 fok széles volt. Az ív jó 5 percig tartotta magát, majd ÉK-i és ÉNy-i centrumban koncentrálódott. Az ÉNy-i a Dra táján óriási és egyre intenzívebb vérpiros folttá fejlődött, majd további 2 perc után É-ról a Cass-ig terjedő 2 majd 3 fehér “reflektorfény” tekergett. A fényessége olyan volt, hogy eltűnt sok 2-3 mg-s csillag is /!/. A parádé kb. 22.38-kor elhalványult, majd beállt a “sima”, már megszokott világoskék alapfény.” (Kiss Gyula)

„Nem sokkal ez után (nagyjából éjjel 11 és negyed 12 között) következett a legbrutálisabb szakasz. Az ég szinte lángolt, több helyütt zöld és fehér sugarak tarkították a mélyvörös, néhány helyen ibolyaszínű alap fátylat. A Cygnusban lévő, a horizonthoz már közelítő hatalmas vörös fénylést Viktor a VIII. kerületből is látta. Én viszont láttam mellette a lángszerű mélyvörös sávokat, és néha, néhány tíz másodperces időszakra a már kissé nagyobb kiterjedésű foltban két-három jól kivehető, zöldes-fehéres színű sugarat. Ezek kevéssel később összefolytak és elmozdultak nagyjából északkeleti irányba, közelítve a zenithez. Az egyesülés után fényük lassan áttűnt vörösesbe, és jellemző sávként uralták a Polaris körüli területet.” (Székffy Tamás)

Eleinte megjelentek a horizonttal párhuzamos fehéres vízszíntes fénysávok is, később inkább pár fok átmérőjű kör vagy ellipszis alakú homályos fény-gombócok is 15-30 fok magasan. Ezek felfénylése, halványulása, helyváltoztatása inkább csak jó ég alatt vált észrevehetővé, ott jelezte a sugarak kiindulását felfelé. Esetenként rövid időtartamú (fehér vagy színes) fényfoltok jelentek meg az ég más részén, így a zenit környékén is.

„Új motívumokat vettem észre: itt-ott feltűnő, fel-erősödő, majd megszűnő, felhőszerű diffúz fénylések. 5-10-15 foknyi területen “kifényesedik” az ég, felhőnek álcázva magát, majd 20-30 másodperc múlva el is tűnik. Egyszerre két-három ilyen folt is előfordult, de volt hogy percekig semmi. Jól behatárolható területeken történnek ezek: UMa közepe, Polaris, illetve alatta az UMi-ban, Cep közepén, illetve “aljas” módon a Tejútra vetülve, a Lac, valamint a Cyg-től nyugatra. A leglátványosabb, egyben legkiterjedtebb a Cygnus fölött, szinte függőlegesen látszott, mintegy 3 percig, persze többször elhalványodva, felfényesedve. Szélessége 6-10 fok, míg magassága 15 fok volt. Színe fehéres, de amikor egy szint föle fényesedik, akkor kékes, zöldes színűnek látszik. Kevésbe látványos elemek ezek, mint a korábbiak, de jelzik, hogy meg nincs minden veszve. Durván olyan a látvány, mint egy helyi felhő kialakulása-felszívódása, csak sokkal gyorsabb a lezajlása, na meg fényes.” (Berkó Ernő)

A riasztottak közül sokan keresték elő gyorsan fényképezőgépüket és vitték magukkal a pusztába, fényképeztek is derekasan. Mindaddig, amíg a film kifogyott, vagy digitális gépeknél a tápegység lemerült. Persze a vizuálisoknál sem mindenki vitt mindent: írószerszám, elemlámpa, óra, csillagtérkép otthon maradhatott. Hiányozhattak közeli ismerősök telefonszámai, lemerültek a sok beszélgetéstől a mobiltelefonok is. A sarki fény szépsége nem pótolta a vacsora hiányát. Izzása nem melegítette a hiányosan öltözött amatőrcsillagászokat a hideg éjszakában. Éheztek és fáztak, de nézték! Illetve:

„Otthon, a kertben folytattam a fotós tevékenységet, miközben vacsorára rántott pontyszeletet sütögettem. Minden forgatás után kiszaladtam a kertbe megnézni, mit csinál a sarki fény. Egyre inkább a vörös lett az uralkodó szín, és szép függőleges sávok jelentek meg. Ezek már helyüket és erejüket is váltogatták. Hol kelet felé, hol nyugat felé volt erősebb. Ismét megjelentek a sávok a fejem felett, ezúttal az északi horizonttal párhuzamosan is, mint egy kerék küllői. Az utolsó fényjáték volt a legszebb. Ehhez fel kellett másznom a kapunk tetejére (még jó hogy jó erősre hegesztettem), hogy ellássak a ház fölött nyugat felé. Ott egy foltban olyan erősen világított, hogy az utcai lámpák és a templomot világító reflektorok fényét is elnyomta. Aztán elkészült a vacsora és a fény is alább hagyott halvány vörös derengéssé.” (Lenkei Péter)

Sok döbbenetes volt ezen a sarki fényen! Az égi helyzete: hiszen a legnyugatibb égrészektől a legkeletibb részekig tartott, és túlhaladta a zenitet is. Nagy volt fényerőssége, olyannyira hogy intenzívebb időszakaiban nagyvárosokból, még Budapest belsőbb részeiből (Gellért-hegy, Lágymányos, Erzsébetváros) is látták, kiválóan fotózhatták a Polaris Csillagvizsgálóból is. A Balaton vízében tükröződve is látták a déli partról. Színei jól felismerhetők, élénkek voltak. A legdélebbi országrészek lakói (Pécs, Bóly, Szeged) is könnyen láthatták (hírlik: Görögországból is látni lehetett!). A sarki fény minden része folyamatos mozgásban volt, minden „porcikája” mindig változtatta fényét, színét, helyét, hosszát. A függönyszerű alakzatok is lebegni vagy remegni látszódtak.

Az egész döbbenetesen hosszú ideig tartott. Már 17:30 után elkezdődhetett (Szöllősi Attila 17:40-kor, Berkó Ernő 17:45-kor, Áts György 17:50-kor, Goda Zoltán és Gyarmati László 18.00-kor vette észre). Legerősebben fénylett 18 és 23 óra között. Gyengültebben még hajnali 1 és 4 óra között is észrevehető volt (Gyarmati László 01.00-ig, Kiss Gyula 01:05-ig, Keszthelyi Sándor 02:05-ig, Válas György 03:50-ig láthatta utoljára). Nagyon fontosnak bizonyult ezen jó 10 órás (ebből 5 órás aktívabb) időtartama, mert ez alatt sok ember észrevehette a jelenséget, vagy értesülhetett róla másoktól, illetve egy-egy további intenzívebb kitöréséről.

„De gyengült a sarki fény ereje is: egyre ritkábban fénylett fel az alsó fénytenger, egyre ritkábban jöttek fel a sugarak, és ha jöttek is: gyengébbek, rövidebbek voltak. Aztán, meg-meg jelentek a gombócok fehéres foltjai, de már többé nem jött sugár ki belőlük. … 01:00 után már nagyon összehúzódott az alsó derengés, és a kis foltok már ritkán parázslottak fel. Utoljára 01:55-kor jöttek a gombócok, és talán 02:05-kor kihunyt az utolsó északi fény-sugár is. A tünemény kezdete után jó nyolc órával!” (Keszthelyi Sándor)

Itt csak egyes észlelőktől idézhettünk jellemző részleteket. Sokak élményeiről sok helyen láthatunk majd beszámolókat. A sarki fényről készítetett és beküldött fényképek legszebbjei (Nagy Zoltán Antal és Tepliczky István gondozásában) a MCSE honlapján láthatók (http://www.mcse.hu) sarki fény galériában. A fényképek gyönyörű színekben pompáznak, így annak is segítenek átélni a jelenség szépségét, aki „élő – egyenesben” nem láthatta. Az észlelések szöveges leírásai és élménybeszámolói a levelezőlisták (főleg a leonidak és a csilla) archívumában (http://www.mcse.hu/csilla/) olvashatók. Megkíséreljük legalább azok nevét és észlelőhelyét összegyűjteni, akik észlelték, fényképezték, vagy legalábbis tudták, hogy amit látnak az sarki fényt. A 2003. dec. 15-én már 450 fős névlista (Balaton László segítségével) itt látható: http://kiskun.mcse.hu/. A fényképek, beszámolók, névsorok adatbázisa folyamatos frissítéssel bővül.

Bizonyos, hogy ilyen hosszú, erős, látványos sarki fény évszázadonként csak egy-két alkalommal fordul elő nálunk. A ma aktív generációnak is csak most adatott meg egy ilyen nagyszabású látványosság. Sok olvasónknak, sőt sok neves amatőrtársunknak lett ez élete első sarki fénye. Talán több nem is lesz!? Most nagy égi élményt élhettünk át! Amatőrcsillagászatunk egy nagy eseménnyel lett gazdagabb! Mindenki hálás lehet annak a valakinek, aki neki szólt. Nagyon jó érzés volt azután másokat is értesíteni erről a ritka nagy tüneményről. Köszönet minden értesítőnek, minden beszámolónak, minden fotósnak, minden közreműködőnek! És még kinek is? No igen: köszönjük szépen Neked is: kedves Sarki Fény! Szívesen látunk máskor is!

A cikk a Meteor 2004/1. számában jelent meg.