Rab Attila észlelései

 

 

Tisztelt Kiskun Csoport!

 

Megígértem, hogy megosztom észleléseimet a távcsővel, ezért összeszedtem néhány
érdekességet. Elnézést a teljesség hiányáért, ezek inkább élménybeszámolók mint
pontos észlelések adatokkal, de remélem így is informatívak lesznek.

Január 12. 18:00, UT: 17:00, átlátszóság:3, nyugodtság:5
Kicsit szeles, hideg idő

Hold:
A szél miatt a legnagyobb nagyítások nem voltak annyira élvezhetőek, de
40-150-ig minden szépen látszott.
A terminátor környékén nézelődtem a legtöbbet, ekkor akadtam egy lenyűgöző
jelenségre:
Az Appennin hegység Huygens hegyénél gyönyörűen lehetett látni, ahogy a
hegyláncok és gerincek szépen kiemelkednek nagy magasságokba. Ez a távcső
sokkal jobban hozta a térbeli különbségeket, magasságokat mint egy kisebb
80/900 refraktor. Ami legjobban tetszett: a hegylánc csúcsain és közöttük
átvetülő fény a hegylánc túlsó oldalán éles, határozott árnyékot hozott létre.
Az árnyékok csúcsai szinte érintették a terminátort és gyönyörűen kirajzolták a
csúcsok formáját. Először láttam szinte teljesen ugyanolyan árnyékmintát, mint
amilyenek a hegycsúcsok formái és a köztük lévő völgyek mélységei voltak. A
felszín árnyalatbeli albedókülönbségeit is sokkal szebben mutatta ez a műszer
mint a kisebb refraktor. Elképesztő, hogy 2 cm átmérő is mennyire számít egy
lencse esetében. Érdekes volt, hogy a világos hegyek között megpillantottam egy
pici sötét foltot, amit a közvetlen szomszédságban lévő kisebb kiemelkedés
árnyéka produkált a fehér hegyormok között.

Jupiter:
Gyönyörűen hozta a legfontosabb részleteket: NEB, északi és déli sapka, ezen
sávokban vékony zónát is lehetett látni. (kapásból 5-6 részlet)
A legjobban az egyre feltűnőbb SEB látványa fogott meg, melynek intenzitása még
nem egyenletes, itt-ott megszakad a sáv vonala. De az eddigi állapotoknál
mindenképp határozottabban megmutatja magát, régebbi bordós-barna színe is kezd
visszatérni. Nagy különbség volt a kisebb refraktorhoz képest a holdak
látványa. Ebben a műszerben nem tűntek annyira pontszerűnek mint a másik
távcsőben. Persze korong alakról nem beszélhetek még (több gyakorlat kell), de
határozottan nem pont vagy csillagszerűek voltak már első ránézésre sem. 130x
nagyításon tetszett a legjobban a bolygó.

Január 15. hajnali 4, UT:3, átlátszóság: 3,5 körül, nyugodtság: 7,5-8
enyhe, csendes idő

Szaturnusz:
Már 40-50x nagyításon is határozottan és szépen látszott a gyűrű, de még
leginkább bal és jobboldali kiszélesedésnek mutatkozott. Közepes nagyításon
50-100x között határozottan térbeli formát kapott az egész bolygókép, látszott
tisztán, honnan indul a gyűrű. A 6mm-es okulárral 166x-en már a bolygókorong
sem volt homogén kinézetű. Lehetett enyhén látni az intenzitáskülönbségeket,
melyek vonalának iránya egybeesett a gyűrű vélt forgásirányával. Szépen
látszódott a korong két szélén a gyűrű kiindulópontjainál egy kisebb, a gyűrűre
vetett vékonyka árnyék. Barlow2x+10mm Plössl okulárral 200x nagyításon már
üresnagyítást kaptam, több részlet nem mutatkozott meg, talán egy nagyon
halvány peremsötétedésre emlékezhető kevésbé intenzív bolygószél. De lehet ezt
az érzetet már csak a képminőség romlása idézte elő, mindenesetre jó volt a
kiindulási 40x borsszem méretéhez képest sokkal nagyobb méretben látni a
bolygót.

Hold: (19:00, tiszta, kicsit szeles idő)
A terminátor mentén a déli részeket vizsgáltam legfőképp. Nagyon szép látványt
nyújtott a Schiller kráter a Bayer szomszédságában. Határozott V alakra
emlékeztetett, melynek egyik szára belelógott kicsit a terminátorba. A kráter
felső pereme szép fényes fehér maradt szép kontrasztot alkotva a teljesen
fekete kráterfenékkel.
A Mare Humorum is gyönyörű látványt nyújtott. A romkráterek jutottak eszembe,
mert a nappali oldalán lévő perem erősen töredezett képet mutatott, míg az
éjszakai oldal felé eső fala épebbnek, folytonosabbnak látszott. Felette a
Gassendi kráter is gyönyörűen kirajzolódott. Tetszett nagyon a Copernicus
kráter is, világos többperemű kráterfalával és a fehéres pókhálószerű
sugaraival szép élesen mutatta magát. A Sinus Iridium szép éles beöblösödést
mutatott a Jura hegységben. A Tycho kráter és sugarai most nem látszottak annyira
szépen és messzi távlatokban jól követhetően mint nagyobb fázisnál. 

Hát első nekifutásra ennyi, tudom több adat (fokok, magnitudó, égtájak)
kellenének, esetleg rajz, de lehet nekem a leírás megy jobban. 🙂
Remélem valamivel hozzá
tudtam járulni a Csoport munkájához.

Üdvözlettel: Rab Attila

Ajánljuk...