Évadkezdet a Csonkatoronynál | MCSE

Évadkezdet a Csonkatoronynál

 

 

Sziasztok !

 

Igazán remek évadkezdet volt Csonkatornyolásból! Boromissza Fecóval idejében ki akarunk érni a Csonkatoronyhoz, azaz legkésőbb napnyugtára (nyugtával dicsérd a napot!), hogy legyen időnk világosban kipakolni, jusztírozni, valamint a magunkkal hozott étkeket megenni.

A Csonkatoronynál már várt Lehel, régen láttuk már, örültünk neki. Kicsit megepve konstatáltuk, hogy lehet hogy csak hárman leszünk, de ettől nem estünk kétségbe: legyen egy jó esténk, az a fontos, a részvétel fakultatív. (Csókoltatjuk a boronálós fickót. Neki épp mellettünk kellett a traktorjával felverni port, ami hajszál híján belepett minket és legfőkébb a távcsöveket. Csodával határos módon elkerült bennünket a por, csak egy szűrreális élménnyel lettünk gazdagabbak és néhány kilónyi porral könyebbek.)

Az induláskori 20 fok körüli kellemes városi hőmérséklet helyett kint már érezhető volt, hogy hideg lesz az éjszaka: az összes magunkkal hozott ruhát azonnal magunkra öltöttük. A Csonkatoronyhoz nem lehet mindig pontosan belőni, mennyi ruhát hozzunk magunkkal, érdemes kicsit tullőni a célon: inkább több ruhát hozzunk magunkkal (legalább kölcsön tudjuk adni a vacogóknak!), de eléggé elrontja az esténket, ha fázunk. Különben is a plussz ruha elfér az autóban, nem fog távcsövet kiszorítani a helyhiány miatt.

 

A napnyugtakor rá-ránéztünk a vékony Holdsarlóra, a Jupiter és a Vénusz bolygóra. Sajnos ekkor még eléggé sok felhő volt az égen, de reménykedtünk, hogy szétoszlanak. Nem sokkal később már a sötétben megérkeztek a Vereckei testvérek, mindjárt népesebb lett a tisztás. Kedzett beindulni az éjszaka, könnyebb cépontokkal kezdtünk mint a Garradd üstökös, szokásos nyílthalmazok, Orion köd, stb. Mojóék is megérkeztek és hangulat is a létszámmal  emelkedettebb lett. Láttunk ritkábban észlelt objektumokat is mint az M67 a Rák csillagképben, NGC 2392 (Eszkimó köd) a Geminiben. Jó volt látni az AK-ben beállított objektumokat a kisebb távcsövekben is, mert ezek minden távcsőben másként mutatoznak de ugyanúgy egyszersmint szépek is. Miután a Vereckei Karcsi 90-es Makszutovjában a Mars bolygó már bőven részleteket mutatott meg, rállítottuk az AK-t is, amelyben szenzácíósan részletús volt. Javult az égbolt állapota is óráról órára. Előkerültek az olyan újgenerációs megfigyelőeszközök mint az okostelefonok és egy Ipad is rontotta az eget.

Emlékezetes volt még a Szaturnusz bolygó is, de számomra nem volt egyértelmű, hogy még 600x-os nagyítással is látom e az Encke rést vagy nem. Itt nagy segítség lett volna, ha az AK-n lenne óragép (vagy ekvatoriális platform, kismókusok hada, stb…) emely egy objektumot a látómezőben tartana akárcsak néhány percig. Ideális hordozható távcső talán nem is létezik (őszintén: nem elég vaskos a pénztárcám), mindig kompromisszumokkal jár egy adott műszer, de érdemes belőle a maximumot kihozni.

Az eddigi Csonkatornyolásokhoz képest kicsit öregurasan korán pakoltunk, de még az utolsó pillanatban megnéztük a Speedy Gonzales felkiáltással ("ariba ariba, andale andale") felvezetett csodálatos Sombrero galaxist!

Ez az éjszaka is bekerül az emlékezetes Csonkatornyolások közé, már alig várjuk a következőt.

Üdv,

 

Szöllősi Attila

{mosimage}
További képek a képgalériában…