307. Chippindale Christopher: Stonehenge

{mosimage}

Kapható a könyvesboltokban.

A Stonehenge nevet mindenki ismeri, és nálunk is sok kisebb-nagyobb cikk
foglalkozott már vele. Mégsem jelent meg róla magyar nyelven ennyire
terjedelmes, alapos, szinte mindenre kiterjedő mű. A téma egyik avatott
szakértője, egy angol régész szedte össze mindazt, amit tudhatunk erről a 162
kőtömbről. 1983-as kiadását egy 1994-es követte, majd egy 2004-es kiadás, és
ez utóbbit kapjuk meg magyar fordításban most.

A könyv nagyméretű, vastag, jól olvasható. Szépen és bőségesen illusztrált:
régi metszetekkel, fényképekkel, mai légifelvételekkel, műszaki rajzokkal,
térképekkel, az ásatások adataival és műhelytitkaival.

A könyv nemcsak egyszerűen a Stonehenge története, hanem a Stonehenge
történelmének története. Jó 5000 éve kezdték el építését, habár a
leglátványosabb függőkövek csak jó 4000 éve érkeztek ide és 3600 évvel
ezelőtt már kész is volt a mű.

Azóta bámulják a kései utódok a kőköröket, találgatják rendeltetését, leírják,
lerajzolják, fényképezik, mutogatják, hordanak el belőle főúri kastélyokba,
törnek le belőle kis darabkákat az otthoni vitrinekbe. Sokáig magánbirtokosoké
volt, a kövek között birkák legeltek, a közelben előbb laktanyát és katonai
repülőteret, később a Stonehenge Sertéstelepet hozták létre. Az angol állami
műemlékvédelem csak 1913-ban vette védőszárnyai alá az ország és az
emberiség kivételes kincsét.

Így pusztultak ezer éven át a kövek, ámde így gyarapodott a Stonehenge
kultúrtörténete: legendákkal, tudományos elméletekkel, fantasztikus
elképzelésekkel, újjáépítési tervekkel, vallási szertartásokkal. Igen
szórakoztató, olvasmányos történelem ez. Kezdetben a druida vallás követő,
később a hippik több tízezres tömegei szállták meg a nyári napforduló éjjelén,
erős rendőri felügyelet alatt. A turisták létszáma évente csaknem egymillió, az ő
parkolásuk, szemetelésük, folyó ügyeik igencsak gondot jelentenek.

A csillagászat iránt érdeklődő persze a Stonehenge csillagászati vonatkozásait
keresi a könyvben. A régész szerző sok furmányos elméletet sorol elő és cáfol
is meg, és ezen furcsaságok közé besorolja a csillagászatit is. Mármint, hogy a
Stonehenge egy őskori csillagnéző hely volt, egy naptár, a napfordulók
kijelölésére. Az oszlopok és gödrök segítségével, mint egy számítógéppel előre
jelezhetők voltak a nap- és a holdfogyatkozások. A csillagászok (1877-ben
Petrie, 1900 körül Lockyer, 1965-ben Hawkins, 1966-ban Hoyle) felvetései a
csillagászok (és a nagyközönség) között sikert arattak, ám a régészek nem
hisznek nekik. A szerző sem.

A szép és értelmes album mai olvasói közül talán valaki megfejti Stonehene
rejtélyét!