Csillagcsokor a Rákban | MCSE

Csillagcsokor a Rákban

Igazán tündöklő látvány ez a hozzánk legközelebb eső nyílt csillaghalmaz egy
kis kézi látcsőben, 6×30-as, 8x- ill. 10×50-es műszerrel nézve. Nagyobb távcső
erős nagyítása már túlságosan is szétszórja ezt a csillaghalmazt. Nyugat felé
hajlik az Ikrek (Gemini) hosszan elnyúló csillagképe is, de két fényes csillaga,
a Castor és a Pollux (alfa és betaGeminorium) még magasan áll a láthatár fölött.
A délvonaltól keletre az Oroszlán (Leo) emelkedik egyre magasabbra. Jól felismerhető
legfényesebb csillagáról, a Regulusról (alfa Leonis), a csillagkép többi tagja,
amelyek együtt valóban egy fekvő oroszlánt formáznak, már jóval halványabbak.

Az ikrek két fényes csillaga és a Regulus közt, kb. fele úton, tavasszal éppen
a délvonalon egy jellegtelen, halvány kis csillagképre bukkanunk: a Rákra (Cancer).
Aligha tartanánk számon, ha nem lenne az ún. Állatöv tagja. A deltával jelzett
csillagától kissé északnyugatra derült, holdtalan éjszakákon, távol a városi
fények zavaró világításától egy halvány, elmosódott kis foltocska vehető észre.
Ez az M 44 jelzésű, puszta szemmel még éppen látható nyílthalmaz (vagy másként
galaktikus csillaghalmaz). Szabad szemmel éppen megpillantható, de már egy jobb
kézi látcsőben (pl. 10×50-esben) elragadó látványt nyújt a benne sziporkázó
két-három tucat csillag. Jókai Mór a Fiastyúkot nevezte csillagok gyémánt bokrétájának,
de kis távcsőben már az M 44 is sziporkázó csillagcsokornak tűnik.
A 16/17. sz. fordulóján Augsburgban élt egy jogász, Johannes Bayer – Tycho Brahe,
Galilei és Kepler kortársa -, aki nem csak kedvelője volt a csillagászatnak,
de alapos ismerője a csillagos égboltnak (1572-1625). Bayer 1603-ban kiadott
egy gyönyörű csillagtérkép-albumot, amelyben az addig jegyzékbe vett minden
csillagot feltüntetett. Az "Uranometria" (vagyis az "Égbolt felmérése")
c. térképsorozat nem csak szép kivitele révén nevezetes, hanem azért is, mert
Bayer itt alkalmazta először a csillagok görög kisbetűs jelzését: az egyes csillagképek
kb. legfényesebb csillagát alfával, a következőt bétával, majd a harmadikat
gammával, stb. jelölte. Ha a görög ábécé 24 betűje nem volt elegendő – pl. a
Hattyú esetében – a latin nagy betűkkel folytatta a jelölést, egészen a P-ig.
Mindmáig ez a jelölési rendszer használatos a fényes csillagok esetében.
A Rák csillagai közt a halvány ködös foltocskát epszilonnal jelölte. Az epszilonCancrit
azonban ma már hiába keresnénk a csillagjegyzékben. Ehelyett a Praesepe megnevezést
– görögül Kaptár, Méhkas -, vagy az M 44, ill. NGC 2632 sorszámot találjuk.
Az előbbi a Messier-féle katalógus rövidítése, az utóbbi az 1888-ban megjelent,
Dreyer-féle New General Catalogue (Új Általános Katalógus) jelzése.

Az M 44 (Praesepe) egyike annak a kis számú távoli égitestnek – csillaghalmaznak,
ködfoltnak – amelyet már az ókori tudósok is ismertek és katalógusba vettek.
Az alexandriai Klaudiosz Ptolemaiosz, aki a Kr. u. 2. század derekán adta ki
hatalmas művét, a rhodoszi Hipparkhosz 250 évvel korábbi katalógusát használta
fel, és így jellemezte a csillagfelhőt: "A Praesepé-nek nevezett felhőszerű
tekervény a [Rák] mellében". A perzsa Al Szufi (Kr. u. 903-986): "A
csillagok elseje [a Rákban] egy kis felhőcskére emlékeztető apró foltocska,
négy csillagtól körülvéve – a folt középütt található -, kettő előtte, kettő
pedig mögötte van". A későbbi katalogizálók általában felhőcskének, ködöcskének
említik. Maga J. Bayer is mint "kicsi felhő"-t jelzi, ennek belsejében
egy halvány csillagocska az epszilonCancri.
Az ókori népi csillagmondák – utóbb az egész európai népi csillagismeret – Méhkasként
(latinul Apiarium), vagy Jászolként (Praesepe) ismerte. A középkorban a Jászoltól
északra és délre a két csillagocskát, a khiés delta Cnc-t Csacsiknak, Szamárkáknak
(Asinelli) nevezték. Magyar népi neve nincsen. A "Rák zsombikja" (zsombék)
elnevezés a tudós költő Fazekas Mihály (1765-1828) leleménye, amint az általa
kiadott Debreceni Kalendárium 1819. évi első kötetében írta: "…egy kis
csomó ködöcske, mely, valamint a Tejút, csak nézőcsőn [távcsövön] látható csillagocskák
csoportja, neve Praesepe, lehetne talán Zsomboknak nevezni".
Az ókorban időjósló szerepe is volt, Aratosz nyomán az enciklopédiaszerző idősebb
Plinius azt írja, hogy ha: "A Praesepe nem látható a derült égen, az heves
vihar előjele". Talán az időváltozást megelőző légköri páratartalom megnövekedésével
függ össze a Földközi-tenger hajósainak tapasztalata.
Amikor azután 1609-ben Galilei először irányította távcsövét a Rák "felhőcskéje"
felé, kitűnt, hogy a ködös folt valójában több tucat apró csillag összeolvadó
fénye. Az olasz tudós rajzot is közölt a Praesepéről, ezen 36 csillagot ábrázolt,
de megjegyezte, hogy negyvennél több látható. Ma mintegy 300 csillagot tartanak
számon 1, 5 fok átmérőjű (vagyis a Hold látszó átmérőjének háromszorosát kitevő)
körön belül.
A Messier-katalógus (M) 44. sorszámú – az NGC 2632 jelzésű – nyílt (galaktikus)
csillaghalmaz mértani közepének koordinátái 2000-re: rektaszcenzió = 8h 40,
1m; deklináció = +19,96°. Összfényessége kb. 3,6-4,0 magnitúdó. Egy 1,5 fokos
átmérőjű kör területén belül 350 csillag számlálható meg a 17 magnitúdós fényességig;
de ezek nem mindegyike tartozik a halmazhoz. A csillagok mozgása és fizikai
sajátosságai alapján a halmazban kb. 45 fényév átmérőjű gömb alakú térségen
belül mintegy 220 csillag foglal helyet, amelyek összetartozó csoportot alkotnak.
A halmaz átlagos sűrűsége 1,5 csillag köbparsecenként (35 köbfényév), ez az
érték kb. húszszorosa a Nap környezetének. A halmaz legfényesebb csillaga, amelyet
Bayer epszilonnal jelzett, 6 fényrendű, éppen a szemmel láthatóság határán.
Valójában abszolút fényessége 0 magnitúdó, fényerőssége a Napnak több mint százszorosa;
színképtípusa alapján tömege hetvenszeres naptömegű.
Az M 44 csillagai, nagyjából egymással párhuzamosan évente 0,037 ívmásodpercnyit
mozdulnak el (sajátmozgás). A Naprendszertől másodpercenként 40 kilométeres
sebességgel távolodnak. A párhuzamos haladás (és egyforma távolodási sebesség)
azt mutatja, hogy a halmaz tagjai, igen kis mértékben szétszóródva egykor közös
"fészekben" keletkeztek és indultak ki. Még érdekesebb, hogy térbeli
mozgásuk nagyjából azonos a Hyadokéval (a Bika Aldebaranja körüli halmazzal),
mintha azzal együtt, egy helyen keletkeztek volna. Kimutatható az is, hogy a
Praesepe csillagai lassan távolodnak egymástól.
A Praesepe csillagai közül 11 fényesebb 7 magnitúdónál, és 70 fényessége nagyobb
10 fényrendnél. (A Nap a Praesepe csillagfelhőjében csak 11 magnitúdós fénnyel
pislákolna számunkra!)
A Yerkes Csillagvizsgálóban (USA) 1903 óta végzett fénykép vizsgálatok alapján
Burton F. Jones arra az eredményre jutott a csillag-mozgásokból, hogy az M 44
össztömege 560-szoros naptömeget tesz ki. Korábbi, más módon végzett számításokkal
a nyílthalmaz tömegére a Napénak 330-szorosa adódott. (Ez nem jelenti azt, hogy
a halmazban valóságban is ennyi csillag van, hiszen mint láttuk, egyetlen csillag
tömege is sokszorosa lehet a mi Napunkénak!)
Az M 44 legfényesebb csillagai alkalmasak arra, hogy színképüket részletesen
megvizsgálják. Eszerint a csillagok színképtípusa az A2 (fényes, forró fehér)
és a K6 (halvány, kis hőmérsékletű vörös) színképosztály közt foglalnak helyet.
A halmaz halványabb csillagainak is meghatározható a színindexe, vagyis a kék
és a vizuális tartományban mérhető fényességek különbsége. A kék (B) és a vizuális
(V) tartományban mért fényesség különbség (B-V) jellemző a csillag színképtípusára,
és színére. Mennél nagyobb a B-V számértéke, annál vörösebb a csillag. A Praesepe
nagyszámú csillagát felhasználva felrajzolható a szín-fényesség diagram.
A csillaghalmazok csillagai úgy tekinthetők, hogy nagyjából egyforma távolságra
vannak tőlünk. (A hatalmas távolságához viszonyítva a csoport kiterjedése elhanyagolhatóan
kicsi.) Ezért feltehető, hogy a halmazon belüli csillagok fényesebbjei valóban
nagyobb fényességűek a halványaknál. Grafikusan ábrázolva a vízszintes tengelyen
a színindexet, a függőleges tengelyen a mért fényesség értékeket tüntetjük fel.
Ebben a grafikonban tehát a fényesség (fényerősség) és a szín (színkép típus)
összefüggését rajzolhatjuk fel, vagyis a Hertzsprung-Russel diagram egyik változatát
kapjuk meg.
A szín-fényesség diagramban az M 44 legtöbb csillaga egy balról jobbra lejtő
egyenes mentén helyezkedik el. Ez a sáv az ún. főág, amelynek bal oldalán a
fehér színű, magas felszíni hőmérsékletű csillagok, jobb oldalán az alacsony
hőmérsékletű sárga és – a diagram alsó végén – a vörös törpe csillagok helyezkednek
el. A Hertzsprung-Russel diagramnak ezen a főágán tartózkodnak a csillagok életük
legnagyobb részén át, energiatermelésüket hidrogén-hélium átalakulásból fedezik.
(Mint ismert, a Nap is főágbeli csillag.) Néhány sárga, ill. vörös csillag azonban
jóval fényesebb a főág hasonló színindexű csillagainál, ezek a grafikon felső
részén, középen és jobb oldalon láthatók. Ezek a sárga és vörös óriások (pontosabban
óriás alattiak), amelyek átmérője a Napénál több tucatszor nagyobb. A vörös
óriások és szubóriások életük végéhez közeledő csillagok. A "normális"
és óriás csillagok mellett a Praesepében öt forró, de igen kis átmérőjű fehér
törpe csillagot is találtak. Úgy tűnik, az M44 aránylag "öreg" (milliárd
éves) halmaz.

{mosimage}

Ha ismernénk a halmaz csillagainak M abszolút fényességét (azt a fényesség
értéket, amelynek 10 parsec = 32,6 fényév távolságból látszanának), és pontosan
lemérjük az M látszó fényességet, úgy a két érték különbségéből kiszámíthatjuk
a Praesepe távolságát. Az M 44 távolságát azonban sokáig nem sikerült közvetlenül
meghatározni. Szerencsére a szín-fényesség diagramja igen hasonló az ismert
távolságú Hyadok halmazának diagramjához. Ennek alapján, a két grafikon összehasonlításából
megállapítható volt, hogy mennyivel van távolabb tőlünk a Praesepe mint a Hyadok.
A szín-fényesség diagramok alapján az M44 távolságára 544 fényév adódott. Az
elmúlt években azután a HYPPARCOS asztrometriai műhold segítségével közvetlenül
is lemérték a Praesepe távolságát, és azt 577 fényévnek találták, jó egyezésben
a fénymérési módszerrel.

Csillagcsokor a Rákban

Igazán tündöklő látvány
ez a hozzánk legközelebb eső nyílt csillaghalmaz egy kis kézi látcsőben, 6×30-as,
8x- ill. 10×50-es műszerrel nézve. Nagyobb távcső erős nagyítása már túlságosan
is szétszórja ezt a csillaghalmazt. Nyugat felé hajlik az Ikrek (Gemini) hosszan
elnyúló csillagképe is, de két fényes csillaga, a Castor és a Pollux (alfa és
betaGeminorium) még magasan áll a láthatár fölött. A délvonaltól keletre az
Oroszlán (Leo) emelkedik egyre magasabbra. Jól felismerhető legfényesebb csillagáról,
a Regulusról (alfa Leonis), a csillagkép többi tagja, amelyek együtt valóban
egy fekvő oroszlánt formáznak, már jóval halványabbak.

Az ikrek két fényes
csillaga és a Regulus közt, kb. fele úton, tavasszal éppen a délvonalon egy
jellegtelen, halvány kis csillagképre bukkanunk: a Rákra (Cancer). Aligha tartanánk
számon, ha nem lenne az ún. Állatöv tagja. A deltával jelzett csillagától kissé
északnyugatra derült, holdtalan éjszakákon, távol a városi fények zavaró világításától
egy halvány, elmosódott kis foltocska vehető észre. Ez az M 44 jelzésű, puszta
szemmel még éppen látható nyílthalmaz (vagy másként galaktikus csillaghalmaz).
Szabad szemmel éppen megpillantható, de már egy jobb kézi látcsőben (pl. 10×50-esben)
elragadó látványt nyújt a benne sziporkázó két-három tucat csillag. Jókai Mór
a Fiastyúkot nevezte csillagok gyémánt bokrétájának, de kis távcsőben már az
M 44 is sziporkázó csillagcsokornak tűnik.
A 16/17. sz. fordulóján Augsburgban élt egy jogász, Johannes Bayer – Tycho
Brahe, Galilei és Kepler kortársa -, aki nem csak kedvelője volt a csillagászatnak,
de alapos ismerője a csillagos égboltnak (1572-1625). Bayer 1603-ban kiadott
egy gyönyörű csillagtérkép-albumot, amelyben az addig jegyzékbe vett minden
csillagot feltüntetett. Az "Uranometria" (vagyis az "Égbolt felmérése")
c. térképsorozat nem csak szép kivitele révén nevezetes, hanem azért is, mert
Bayer itt alkalmazta először a csillagok görög kisbetűs jelzését: az egyes
csillagképek
kb. legfényesebb csillagát alfával, a következőt bétával, majd a harmadikat
gammával, stb. jelölte. Ha a görög ábécé 24 betűje nem volt elegendő – pl.
a
Hattyú esetében – a latin nagy betűkkel folytatta a jelölést, egészen a P-ig.
Mindmáig ez a jelölési rendszer használatos a fényes csillagok esetében.
A Rák csillagai közt a halvány ködös foltocskát epszilonnal jelölte. Az epszilonCancrit
azonban ma már hiába keresnénk a csillagjegyzékben. Ehelyett a Praesepe megnevezést
– görögül Kaptár, Méhkas -, vagy az M 44, ill. NGC 2632 sorszámot találjuk.
Az előbbi a Messier-féle katalógus rövidítése, az utóbbi az 1888-ban megjelent,
Dreyer-féle New General Catalogue (Új Általános Katalógus) jelzése.

Az M 44 (Praesepe) egyike
annak a kis számú távoli égitestnek – csillaghalmaznak, ködfoltnak – amelyet
már az ókori tudósok is ismertek és katalógusba vettek. Az alexandriai Klaudiosz
Ptolemaiosz, aki a Kr. u. 2. század derekán adta ki hatalmas művét, a rhodoszi
Hipparkhosz 250 évvel korábbi katalógusát használta fel, és így jellemezte
a
csillagfelhőt: "A Praesepé-nek nevezett felhőszerű tekervény a [Rák] mellében".
A perzsa Al Szufi (Kr. u. 903-986): "A csillagok elseje [a Rákban] egy
kis felhőcskére emlékeztető apró foltocska, négy csillagtól körülvéve – a folt
középütt található -, kettő előtte, kettő pedig mögötte van". A későbbi
katalogizálók általában felhőcskének, ködöcskének említik. Maga J. Bayer is
mint "kicsi felhő"-t jelzi, ennek belsejében egy halvány csillagocska
az epszilonCancri.
Az ókori népi csillagmondák – utóbb az egész európai népi csillagismeret -
Méhkasként (latinul Apiarium), vagy Jászolként (Praesepe) ismerte. A középkorban
a Jászoltól
északra és délre a két csillagocskát, a khiés delta Cnc-t Csacsiknak, Szamárkáknak
(Asinelli) nevezték. Magyar népi neve nincsen. A "Rák zsombikja" (zsombék)
elnevezés a tudós költő Fazekas Mihály (1765-1828) leleménye, amint az általa
kiadott Debreceni Kalendárium 1819. évi első kötetében írta: "…egy kis
csomó ködöcske, mely, valamint a Tejút, csak nézőcsőn [távcsövön] látható csillagocskák
csoportja, neve Praesepe, lehetne talán Zsomboknak nevezni".
Az ókorban időjósló szerepe is volt, Aratosz nyomán az enciklopédiaszerző idősebb
Plinius azt írja, hogy ha: "A Praesepe nem látható a derült égen, az heves
vihar előjele". Talán az időváltozást megelőző légköri páratartalom megnövekedésével
függ össze a Földközi-tenger hajósainak tapasztalata.
Amikor azután 1609-ben Galilei először irányította távcsövét a Rák "felhőcskéje" felé,
kitűnt, hogy a ködös folt valójában több tucat apró csillag összeolvadó fénye.
Az olasz tudós rajzot is közölt a Praesepéről, ezen 36 csillagot ábrázolt,
de megjegyezte, hogy negyvennél több látható. Ma mintegy 300 csillagot tartanak
számon 1, 5 fok átmérőjű (vagyis a Hold látszó átmérőjének háromszorosát kitevő)
körön belül.
A Messier-katalógus (M) 44. sorszámú – az NGC 2632 jelzésű – nyílt (galaktikus)
csillaghalmaz mértani közepének koordinátái 2000-re: rektaszcenzió = 8h 40,
1m; deklináció = +19,96°. Összfényessége kb. 3,6-4,0 magnitúdó. Egy 1,5 fokos
átmérőjű kör területén belül 350 csillag számlálható meg a 17 magnitúdós fényességig;
de ezek nem mindegyike tartozik a halmazhoz. A csillagok mozgása és fizikai
sajátosságai alapján a halmazban kb. 45 fényév átmérőjű gömb alakú térségen
belül mintegy 220 csillag foglal helyet, amelyek összetartozó csoportot alkotnak.
A halmaz átlagos sűrűsége 1,5 csillag köbparsecenként (35 köbfényév), ez az
érték kb. húszszorosa a Nap környezetének. A halmaz legfényesebb csillaga, amelyet
Bayer epszilonnal jelzett, 6 fényrendű, éppen a szemmel láthatóság határán.
Valójában abszolút fényessége 0 magnitúdó, fényerőssége a Napnak több mint százszorosa;
színképtípusa alapján tömege hetvenszeres naptömegű.
Az M 44 csillagai, nagyjából egymással párhuzamosan évente 0,037 ívmásodpercnyit
mozdulnak el (sajátmozgás). A Naprendszertől másodpercenként 40 kilométeres
sebességgel távolodnak. A párhuzamos haladás (és egyforma távolodási sebesség)
azt mutatja, hogy a halmaz tagjai, igen kis mértékben szétszóródva egykor közös "fészekben" keletkeztek
és indultak ki. Még érdekesebb, hogy térbeli mozgásuk nagyjából azonos a Hyadokéval
(a Bika Aldebaranja körüli halmazzal),
mintha azzal együtt, egy helyen keletkeztek volna. Kimutatható az is, hogy
a Praesepe csillagai lassan távolodnak egymástól.
A Praesepe csillagai közül 11 fényesebb 7 magnitúdónál, és 70 fényessége nagyobb
10 fényrendnél. (A Nap a Praesepe csillagfelhőjében csak 11 magnitúdós fénnyel
pislákolna számunkra!)
A Yerkes Csillagvizsgálóban (USA) 1903 óta végzett fénykép vizsgálatok alapján
Burton F. Jones arra az eredményre jutott a csillag-mozgásokból, hogy az M 44
össztömege 560-szoros naptömeget tesz ki. Korábbi, más módon végzett számításokkal
a nyílthalmaz tömegére a Napénak 330-szorosa adódott. (Ez nem jelenti azt, hogy
a halmazban valóságban is ennyi csillag van, hiszen mint láttuk, egyetlen csillag
tömege is sokszorosa lehet a mi Napunkénak!)
Az M 44 legfényesebb csillagai alkalmasak arra, hogy színképüket részletesen
megvizsgálják. Eszerint a csillagok színképtípusa az A2 (fényes, forró fehér)
és a K6 (halvány, kis hőmérsékletű vörös) színképosztály közt foglalnak helyet.
A halmaz halványabb csillagainak is meghatározható a színindexe, vagyis a kék
és a vizuális tartományban mérhető fényességek különbsége. A kék (B) és a vizuális
(V) tartományban mért fényesség különbség (B-V) jellemző a csillag színképtípusára,
és színére. Mennél nagyobb a B-V számértéke, annál vörösebb a csillag. A Praesepe
nagyszámú csillagát felhasználva felrajzolható a szín-fényesség diagram.
A csillaghalmazok csillagai úgy tekinthetők, hogy nagyjából egyforma távolságra
vannak tőlünk. (A hatalmas távolságához viszonyítva a csoport kiterjedése elhanyagolhatóan
kicsi.) Ezért feltehető, hogy a halmazon belüli csillagok fényesebbjei valóban
nagyobb fényességűek a halványaknál. Grafikusan ábrázolva a vízszintes tengelyen
a színindexet, a függőleges tengelyen a mért fényesség értékeket tüntetjük fel.
Ebben a grafikonban tehát a fényesség (fényerősség) és a szín (színkép típus)
összefüggését rajzolhatjuk fel, vagyis a Hertzsprung-Russel diagram egyik változatát
kapjuk meg.
A szín-fényesség diagramban az M 44 legtöbb csillaga egy balról jobbra lejtő
egyenes mentén helyezkedik el. Ez a sáv az ún. főág, amelynek bal oldalán a
fehér színű, magas felszíni hőmérsékletű csillagok, jobb oldalán az alacsony
hőmérsékletű sárga és – a diagram alsó végén – a vörös törpe csillagok helyezkednek
el. A Hertzsprung-Russel diagramnak ezen a főágán tartózkodnak a csillagok
életük
legnagyobb részén át, energiatermelésüket hidrogén-hélium átalakulásból fedezik.
(Mint ismert, a Nap is főágbeli csillag.) Néhány sárga, ill. vörös csillag
azonban
jóval fényesebb a főág hasonló színindexű csillagainál, ezek a grafikon felső
részén, középen és jobb oldalon láthatók. Ezek a sárga és vörös óriások (pontosabban
óriás alattiak), amelyek átmérője a Napénál több tucatszor nagyobb. A vörös
óriások és szubóriások életük végéhez közeledő csillagok. A "normális"
és óriás csillagok mellett a Praesepében öt forró, de igen kis átmérőjű fehér
törpe csillagot is találtak. Úgy tűnik, az M44 aránylag "öreg" (milliárd
éves) halmaz.

{mosimage}

Ha ismernénk a halmaz
csillagainak M abszolút fényességét (azt a fényesség értéket, amelynek 10 parsec
= 32,6 fényév távolságból látszanának), és pontosan lemérjük az M látszó fényességet,
úgy a két érték különbségéből kiszámíthatjuk a Praesepe távolságát. Az M 44
távolságát azonban sokáig nem sikerült közvetlenül meghatározni. Szerencsére
a szín-fényesség diagramja igen hasonló az ismert távolságú Hyadok halmazának
diagramjához. Ennek alapján, a két grafikon összehasonlításából megállapítható
volt, hogy mennyivel van távolabb tőlünk a Praesepe mint a Hyadok. A szín-fényesség
diagramok alapján az M44 távolságára 544 fényév adódott. Az elmúlt években azután
a HYPPARCOS asztrometriai műhold segítségével közvetlenül is lemérték a Praesepe
távolságát, és azt 577 fényévnek találták, jó egyezésben a fénymérési módszerrel.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close