Fényes gömbhalmazok a nyári égen | MCSE

Fényes gömbhalmazok a nyári égen

Érdekessé teheti a nézegetést, ha módunk van először egy kézi látcsővel (binoklival)
megkeresnünk az égitestet, majd megnézhetjük egy kisebb, 5-6 cm-es, végül egy
nagyobb teljesítményű, 15-20 cm-es távcsővel. Az első pillanatban néha meglepő,
hogy némelyik sűrű gömbhalmaz a kis távcsőben erős fényű kis korongnak tűnik,
míg egy nagyobb műszer nagy nagyítása mellett már homályosabb fényfoltnak látjuk.
Ennek egyik oka az, hogy a nagyítás növelésével a felület fénye nagyobb látszó
területen oszlik meg, a másik ok a felbontásban rejlik: a kis műszerben a halmaz
peremvidékét alkotó csillagok fénye összefolyik, míg a nagy távcsővel a csillagokat
részben már külön-külön látjuk.
Nagyon érzékenyek a gömbhalmazok a légkör állapotára. Már egy kissé párás égboltnál
is eltűnnek a perem csillagai, és csak a központi sűrű "mag" marad
látható. Ugyanezt tapasztaljuk a növekedő Hold erősödő fényénél is. Nagyon jellemzően
mutatkozott ez a hatás éppen a Herkules-halmaznál, amelyet először a budapesti
Urániából, a Gellérthegyről láttam meg egy 20 cm-es refraktorral. A keleten
felemelkedő Herkules csillagképet a kora esti órákban a pesti lámpák fénye alaposan
eltakarta, és a gömbhalmazból – nagy csalódásomra – csak egy kis kerek, tompán
fénylő korongocska látszott. Ahogyan a csillagkép egyre magasabbra emelkedett
az égen, kiemelkedve a lámpák zavaró fényéből, úgy vált egyre élettelibbé a
kép, felbukkantak a peremvidék csillagai, és éjfél után, a zenit táján ragyogó
gömbhalmaz már teljes szépségében mutatkozott. (Később láttam az M13-at nagyobb
távcsővel, jobb légköri viszonyok mellett, de az első megpillantás élményét
semmi sem múlhatja felül.)
A mellékelt táblázatban a kb. 160 katalógusba vett ismert gömbhalmazok legfényesebbjeinek
adatait mutatjuk be. A felsorolásban a déli égbolt fényes objektumait is feltüntettük,
bár a -40 fokos deklinációs körtől délebbre levőket hazánkból már nem láthatjuk.
(Az összeállítást Prof. Dr. Ronald Weinberger innsbrucki asztrofizikus nyomán
közöljük, a bécsi "Der Sternbote 2001/2. száma nyomán.)
A táblázat rovatai: (ld.
melléklet)

NGC = az objektum sorszáma a New General Catalogue-ban (J. Dreyer, 1888), a
növekvő rektaszcenzió sorrendjében.
Más jel. = az objektum egyéb jelzése, más jegyzékek szerint.
Rekt. és Dekl. = az objektum koordinátái 2000-re.
Csill. kép = a csillagkép, amelyben az objektum látható (három betűs rövidítések).
O = a gömbhalmaz átmérője ívpercekben.
V = a halmaz vizuális összfényessége.
Sp = színképtípus a Harvard osztályozás szerint.
d = távolság 1000 fényévekben
RV – km/s = radiális (látóirányú) közeledés vagy távolodás sebessége, a – jel
közeledés.
-Mv = abszolút vizuális fényesség, minden számérték negatív előjelű!
Kon = a gömbhalmaz sűrűsödésének foka (a koncentráció) a központ felé 12 fokú
skálán.
A vastagon szedett adatok a puszta szemmel látható halmazokat jelzik.

Különféle jegyzékekben és cikkekben néha igen eltérő adatokat olvashatunk a
kiterjedt objektumok fényességére vonatkozóan. Ennek egyik oka az, hogy a legtöbb
modern katalógus fényképek kimérése alapján készült, és ezért a fotografikus
fényességet tüntetik fel, amely a kék színű objektumoknál a vizuálisnál nagyobb,
a vörös színűeknél kisebb fényrendet ad. A másik ok a kiterjedt felületek összesített
fényének vizuális mérési nehézségeiből ered (még manapság is a leginkább a bécsi
(Holatschek-féle vizuális köd- és üstökös fénymérések a leginkább megbízhatóak!).
Egyébként a mai "vizuális" adatok sem szemmel végzett mérések eredményei,
hanem sárga szűrőn át fényképezett, illetve fényelektromos úton mért érték.
Az ún. Shapley-Sawyer koncentrációs fokozat azt jelenti, hogy milyen mértékben
nő a csillagok látszólagos sűrűsége a halmaz közepe felé. Az 1, 2, 3… fokozatnál
a központban nagyon sűrűn tömörülnek a csillagok, míg a perem felé gyorsan csökken
a sűrűség. A magas skála értékeknél viszont a középső terület lazább, ritkább,
de a külső övezetek irányában a csillagok száma kisebb mértékben csökken, az
eloszlás egyenletesebb.
A felsorolás a 9 fényrendnél erősebb fényű gömbhalmazokat tartalmazza. Ezek
felkeresésére egy jó kézi látcső (pl. 8×50, 10×50, 12×60, stb.) már alkalmas.
Ilyen nagyítások mellett természetesen a legtöbb gömhalmaz kicsi ködös kerek
foltnak látszik, de jellege többnyire jól felismerhető. Figyelembe kell azonban
vennünk, hogy az amatőr távcsövekben, vizuálisan a halmaz külső részeit már
nem látjuk, tehát kisebbnek észleljük a katalógusban megadott szögátmérőnél.
Sajnos az északi félgömbről éppen a legfényesebb gömbhalmazok nem láthatók.
De tiszta, nyugodt nyári éjszakákon a nálunk megfigyelhetők is szép látványt
nyújtanak. Érdemes egy-két éjszakát rászánni a felkeresésükre.
Jó vadászatot!

Fényes gömbhalmazok a nyári égen

Érdekessé teheti a nézegetést, ha módunk van először egy kézi látcsővel (binoklival)
megkeresnünk az égitestet, majd megnézhetjük egy kisebb, 5-6 cm-es, végül egy
nagyobb teljesítményű, 15-20 cm-es távcsővel. Az első pillanatban néha meglepő,
hogy némelyik sűrű gömbhalmaz a kis távcsőben erős fényű kis korongnak tűnik,
míg egy nagyobb műszer nagy nagyítása mellett már homályosabb fényfoltnak látjuk.
Ennek egyik oka az, hogy a nagyítás növelésével a felület fénye nagyobb látszó
területen oszlik meg, a másik ok a felbontásban rejlik: a kis műszerben a halmaz
peremvidékét alkotó csillagok fénye összefolyik, míg a nagy távcsővel a csillagokat
részben már külön-külön látjuk.
Nagyon érzékenyek a gömbhalmazok a légkör állapotára. Már egy kissé párás égboltnál
is eltűnnek a perem csillagai, és csak a központi sűrű "mag" marad
látható. Ugyanezt tapasztaljuk a növekedő Hold erősödő fényénél is. Nagyon jellemzően
mutatkozott ez a hatás éppen a Herkules-halmaznál, amelyet először a budapesti
Urániából, a Gellérthegyről láttam meg egy 20 cm-es refraktorral. A keleten
felemelkedő Herkules csillagképet a kora esti órákban a pesti lámpák fénye alaposan
eltakarta, és a gömbhalmazból – nagy csalódásomra – csak egy kis kerek, tompán
fénylő korongocska látszott. Ahogyan a csillagkép egyre magasabbra emelkedett
az égen, kiemelkedve a lámpák zavaró fényéből, úgy vált egyre élettelibbé a
kép, felbukkantak a peremvidék csillagai, és éjfél után, a zenit táján ragyogó
gömbhalmaz már teljes szépségében mutatkozott. (Később láttam az M13-at nagyobb
távcsővel, jobb légköri viszonyok mellett, de az első megpillantás élményét
semmi sem múlhatja felül.)
A mellékelt táblázatban a kb. 160 katalógusba vett ismert gömbhalmazok legfényesebbjeinek
adatait mutatjuk be. A felsorolásban a déli égbolt fényes objektumait is feltüntettük,
bár a -40 fokos deklinációs körtől délebbre levőket hazánkból már nem láthatjuk.
(Az összeállítást Prof. Dr. Ronald Weinberger innsbrucki asztrofizikus nyomán
közöljük, a bécsi "Der Sternbote 2001/2. száma nyomán.)
A táblázat rovatai: (ld.
melléklet)

NGC = az objektum sorszáma a New General Catalogue-ban (J. Dreyer, 1888), a
növekvő rektaszcenzió sorrendjében.
Más jel. = az objektum egyéb jelzése, más jegyzékek szerint.
Rekt. és Dekl. = az objektum koordinátái 2000-re.
Csill. kép = a csillagkép, amelyben az objektum látható (három betűs rövidítések).
O = a gömbhalmaz átmérője ívpercekben.
V = a halmaz vizuális összfényessége.
Sp = színképtípus a Harvard osztályozás szerint.
d = távolság 1000 fényévekben
RV – km/s = radiális (látóirányú) közeledés vagy távolodás sebessége, a – jel
közeledés.
-Mv = abszolút vizuális fényesség, minden számérték negatív előjelű!
Kon = a gömbhalmaz sűrűsödésének foka (a koncentráció) a központ felé 12 fokú
skálán.
A vastagon szedett adatok a puszta szemmel látható halmazokat jelzik.

Különféle jegyzékekben és cikkekben néha igen eltérő adatokat olvashatunk a
kiterjedt objektumok fényességére vonatkozóan. Ennek egyik oka az, hogy a legtöbb
modern katalógus fényképek kimérése alapján készült, és ezért a fotografikus
fényességet tüntetik fel, amely a kék színű objektumoknál a vizuálisnál nagyobb,
a vörös színűeknél kisebb fényrendet ad. A másik ok a kiterjedt felületek összesített
fényének vizuális mérési nehézségeiből ered (még manapság is a leginkább a bécsi
(Holatschek-féle vizuális köd- és üstökös fénymérések a leginkább megbízhatóak!).
Egyébként a mai "vizuális" adatok sem szemmel végzett mérések eredményei,
hanem sárga szűrőn át fényképezett, illetve fényelektromos úton mért érték.
Az ún. Shapley-Sawyer koncentrációs fokozat azt jelenti, hogy milyen mértékben
nő a csillagok látszólagos sűrűsége a halmaz közepe felé. Az 1, 2, 3… fokozatnál
a központban nagyon sűrűn tömörülnek a csillagok, míg a perem felé gyorsan csökken
a sűrűség. A magas skála értékeknél viszont a középső terület lazább, ritkább,
de a külső övezetek irányában a csillagok száma kisebb mértékben csökken, az
eloszlás egyenletesebb.
A felsorolás a 9 fényrendnél erősebb fényű gömbhalmazokat tartalmazza. Ezek
felkeresésére egy jó kézi látcső (pl. 8×50, 10×50, 12×60, stb.) már alkalmas.
Ilyen nagyítások mellett természetesen a legtöbb gömhalmaz kicsi ködös kerek
foltnak látszik, de jellege többnyire jól felismerhető. Figyelembe kell azonban
vennünk, hogy az amatőr távcsövekben, vizuálisan a halmaz külső részeit már
nem látjuk, tehát kisebbnek észleljük a katalógusban megadott szögátmérőnél.
Sajnos az északi félgömbről éppen a legfényesebb gömbhalmazok nem láthatók.
De tiszta, nyugodt nyári éjszakákon a nálunk megfigyelhetők is szép látványt
nyújtanak. Érdemes egy-két éjszakát rászánni a felkeresésükre.
Jó vadászatot!



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close