Öt kicsi halmaz – télbúcsúztató csillagtúra a Szíriusz árnyékában

Műszerünket a Szíriuszra szegezve megszemlélhető fényének színjátszása. Ezt
a levegő állandóan változó mértékű fénytörése okozza. Ha kigyönyörködtük magunkat
a szivárvány színeiben, egy egész kis kézmozdulat, hogy a látómezőbe kerüljön
egy csinos csillagcsoport. Ez az M41 jelű nyílthalmaz, alig 4 fokra délre,
azaz "lefelé" a Szíriusztól. A fényes csillagot kitakarva akár szabad
szemmel is látszik mint kis ködös folt.

Ugyan sokan Messier felfedezésének tartják,
de bizonyított tény, hogy előtte már Flamsteed és Le Gentil is felfigyelt rá.
Ez nem is csoda, hiszen káprázatos már egészen kis távcsövekben is! Nagyjából
fél fok átmérőjű, és ezen a területen tucatnyi fényesebb csillag ragyog a mintegy
150 halványabb csillag okozta derengés előtt. Ezek jellegzetes, pillangóforma
alakzatot rajzolnak ki, sokszor említik Pillangó-halmazként is.

{mosimage}

Különösen feltűnő a közepén található erősen vörös csillag.
T. H. Espin után – aki feltételezte, hogy esetleg fényességét változtatja –
szokás Espin-csillagnak is nevezni. K3III színképe miatt nagy valószínűséggel
változik is, bár a GCVS (Változócsillagok Általános Katalógusa) nem tud róla.

A halmaz távolsága 2400 fényév, így a valóságban 20 fényév lehet a kiterjedése.
Fényességére nagyon eltérő adatokat ad a szakirodalom: 4-5.5m között. Érdemes
magunknak is megbecsülni! Ehhez a halmaz kicsit életlenre állított képét hasonlítsuk
össze a környező csillagok halmaznyi méretűre életlenített képével. A csillagtúránkhoz
használt térképen dőlt betűkkel feltüntetett fényességértékek (tizedesvessző
nélkül, mint a változótérképeken) használhatók ehhez.
Az M41-től kicsit délkelet felé tekintve három fényes csillagon akad meg az
ember szeme. Tetszetős derékszögű háromszöget alkotnak. Ez a delta – epszilon
– eta Canis Maioris ami a kutya "hátsó fertályát" alkotja. Innen kelet
felé haladva már egzotikus területekre tévedünk. Sok amatőr számára fehér folt
a Puppis csillagkép, valahogy a köztudatban "nagyon déli terület"-ként
ivódott bele. Holott a csillagkép egészen a -10 fokos deklinációig felnyúlik,
és számos szép látnivalót rejt! Lássunk ezek közül is párat.
A kutya farkától (éta CMa) 7 fokkal ÉK felé található a 3m-s Kszi Puppis szomszédságában
az M93. Mintegy 60 csillag alkotja, kb. 18′ területet foglalva el az égboltból.
Meglepő alakja van, hiszen egy rövid szárú, nagy kalapú T-betűre emlékeztető
területen zsúfolódik össze a legtöbb fényes csillaga. Van aki kiterjesztett
szárnnyal repülő ragadozó madárhoz hasonlította. Távolsága kb. 3400 fényév.
Innen egyenest északra érdemes venni az irányt, mintegy 9 foknyi utat megtéve.
Binokulárokban az egyik legszebb halmazpárhoz érkezünk ekkor: az M46-47 párosához.
Brilliáns látvány az egymástól kb. 1 foknyi távolságra látható nyílthalmaz.
Ráadásul a kettő megjelenése szöges ellentéte egymásnak.
Az M47 mindössze 50 csillagot tartalmaz, közülük 4-5 kirívóan fényes. Ettől
a halmaz látványa egy kicsi, kompakt ékszerdobozhoz hasonló, amit halvány derengés
fog körül. Kicsit nagyobb távcsövekben sok csillaga mutat szép színt. Éveken
át nem találták ezt a halmazt, hiányzó Messier objektum volt. 1934-ben Thomas
azonosította az NGC2422-vel, 25 év múlva pedig Morris bizonyította be, hogy
amennyiben feltételezzük, hogy Messier a pozíció számításánál előjelhibát vétet,
akkor az éppen ide vezet. Herchel és Messier maguk is összekeverték ki mit látott,
így a halmaznak két NGC-száma is van (2422 és 2478). 1600 fényévre van tőlünk.
Az M46 5400 fényévnyire van tőlünk, tehát a két halmaz csak látszólag van egymás
közelében. Kb. 200, 14m-nál fényesebb csillagot tartalmaz egy teleholdnyi területen.
Binokulárral, és kisebb távcsövekkel csak egy ködös fényfolt, mintha ráleheltek
volna egy kis párát a látómezőre. Különlegessége a halmaz É-i szélén megbújó
planetáris köd, az NGC2438. Ez igazából nem is tartozik a halmazhoz, csak előtte
látszik.
Ettől a csodálatos duótól ÉNy-i irányban, éppen az alfa és béta Monocerotis
között félúton található az M50 jelű halmaz. 50 csillag csoportosulása egy a
telehold méretének a felével megegyező területen. 3000 fényévre van tőlünk.
Legfényesebb csillagai szív alakot formáznak. Már binokulárokkal is feloldhatók
fényesebb csillagai, de a tagok zöme 12-16 magnitúdós. Messier 1772 áprilisában
fedezte fel, amikor egy üstököst próbált megkeresni, azonban mégsem övé az elsőség,
hiszen Cassini már biztosan látta 1771 előtt.
Aki felkereste ezeket a halmazokat, abban joggal merülhet fel a megörökítés
vágya. Kisebb teleobjektívekkel akár egy képkockán is megpróbálkozhatunk mind
az öt halmaz és a Szíriusz megörökítésével. Érdemes azonban rajzolni is ezeket
az objektumokat. Ehhez kimondottan előnyösek a nagy látómezejű binokulárok,
RFT-k.
Az előbb vázolt 5 halmaz által határolt területen számos más, könnyen elérhető
fényességű halmaz, diffúz és planetáris köd is található, így akinek van kedve
számos objektumot is felkereshet a téli Tejút talán leggazdagabb szakaszán!

Irodalom:
J. H. Mallas – E. Kreimer: A Messier Album (Gondolat, 1985)
R. Burnham Jr. Burnham’s Celestial Handbook (Dover Books, 1978)

Öt kicsi halmaz – télbúcsúztató csillagtúra a Szíriusz árnyékában

Műszerünket a Szíriuszra szegezve megszemlélhető fényének színjátszása. Ezt
a levegő állandóan változó mértékű fénytörése okozza. Ha kigyönyörködtük magunkat
a szivárvány színeiben, egy egész kis kézmozdulat, hogy a látómezőbe kerüljön
egy csinos csillagcsoport. Ez az M41 jelű nyílthalmaz, alig 4 fokra délre,
azaz "lefelé" a Szíriusztól. A fényes csillagot kitakarva akár szabad
szemmel is látszik mint kis ködös folt.

Ugyan sokan Messier felfedezésének tartják,
de bizonyított tény, hogy előtte már Flamsteed és Le Gentil is felfigyelt rá.
Ez nem is csoda, hiszen káprázatos már egészen kis távcsövekben is! Nagyjából
fél fok átmérőjű, és ezen a területen tucatnyi fényesebb csillag ragyog a mintegy
150 halványabb csillag okozta derengés előtt. Ezek jellegzetes, pillangóforma
alakzatot rajzolnak ki, sokszor említik Pillangó-halmazként is.

{mosimage}

Különösen feltűnő a közepén található erősen vörös csillag.
T. H. Espin után – aki feltételezte, hogy esetleg fényességét változtatja –
szokás Espin-csillagnak is nevezni. K3III színképe miatt nagy valószínűséggel
változik is, bár a GCVS (Változócsillagok Általános Katalógusa) nem tud róla.

A halmaz távolsága 2400 fényév, így a valóságban 20 fényév lehet a kiterjedése.
Fényességére nagyon eltérő adatokat ad a szakirodalom: 4-5.5m között. Érdemes
magunknak is megbecsülni! Ehhez a halmaz kicsit életlenre állított képét hasonlítsuk
össze a környező csillagok halmaznyi méretűre életlenített képével. A csillagtúránkhoz
használt térképen dőlt betűkkel feltüntetett fényességértékek (tizedesvessző
nélkül, mint a változótérképeken) használhatók ehhez.
Az M41-től kicsit délkelet felé tekintve három fényes csillagon akad meg az
ember szeme. Tetszetős derékszögű háromszöget alkotnak. Ez a delta – epszilon
– eta Canis Maioris ami a kutya "hátsó fertályát" alkotja. Innen kelet
felé haladva már egzotikus területekre tévedünk. Sok amatőr számára fehér folt
a Puppis csillagkép, valahogy a köztudatban "nagyon déli terület"-ként
ivódott bele. Holott a csillagkép egészen a -10 fokos deklinációig felnyúlik,
és számos szép látnivalót rejt! Lássunk ezek közül is párat.
A kutya farkától (éta CMa) 7 fokkal ÉK felé található a 3m-s Kszi Puppis szomszédságában
az M93. Mintegy 60 csillag alkotja, kb. 18′ területet foglalva el az égboltból.
Meglepő alakja van, hiszen egy rövid szárú, nagy kalapú T-betűre emlékeztető
területen zsúfolódik össze a legtöbb fényes csillaga. Van aki kiterjesztett
szárnnyal repülő ragadozó madárhoz hasonlította. Távolsága kb. 3400 fényév.
Innen egyenest északra érdemes venni az irányt, mintegy 9 foknyi utat megtéve.
Binokulárokban az egyik legszebb halmazpárhoz érkezünk ekkor: az M46-47 párosához.
Brilliáns látvány az egymástól kb. 1 foknyi távolságra látható nyílthalmaz.
Ráadásul a kettő megjelenése szöges ellentéte egymásnak.
Az M47 mindössze 50 csillagot tartalmaz, közülük 4-5 kirívóan fényes. Ettől
a halmaz látványa egy kicsi, kompakt ékszerdobozhoz hasonló, amit halvány derengés
fog körül. Kicsit nagyobb távcsövekben sok csillaga mutat szép színt. Éveken
át nem találták ezt a halmazt, hiányzó Messier objektum volt. 1934-ben Thomas
azonosította az NGC2422-vel, 25 év múlva pedig Morris bizonyította be, hogy
amennyiben feltételezzük, hogy Messier a pozíció számításánál előjelhibát vétet,
akkor az éppen ide vezet. Herchel és Messier maguk is összekeverték ki mit látott,
így a halmaznak két NGC-száma is van (2422 és 2478). 1600 fényévre van tőlünk.
Az M46 5400 fényévnyire van tőlünk, tehát a két halmaz csak látszólag van egymás
közelében. Kb. 200, 14m-nál fényesebb csillagot tartalmaz egy teleholdnyi területen.
Binokulárral, és kisebb távcsövekkel csak egy ködös fényfolt, mintha ráleheltek
volna egy kis párát a látómezőre. Különlegessége a halmaz É-i szélén megbújó
planetáris köd, az NGC2438. Ez igazából nem is tartozik a halmazhoz, csak előtte
látszik.
Ettől a csodálatos duótól ÉNy-i irányban, éppen az alfa és béta Monocerotis
között félúton található az M50 jelű halmaz. 50 csillag csoportosulása egy a
telehold méretének a felével megegyező területen. 3000 fényévre van tőlünk.
Legfényesebb csillagai szív alakot formáznak. Már binokulárokkal is feloldhatók
fényesebb csillagai, de a tagok zöme 12-16 magnitúdós. Messier 1772 áprilisában
fedezte fel, amikor egy üstököst próbált megkeresni, azonban mégsem övé az elsőség,
hiszen Cassini már biztosan látta 1771 előtt.
Aki felkereste ezeket a halmazokat, abban joggal merülhet fel a megörökítés
vágya. Kisebb teleobjektívekkel akár egy képkockán is megpróbálkozhatunk mind
az öt halmaz és a Szíriusz megörökítésével. Érdemes azonban rajzolni is ezeket
az objektumokat. Ehhez kimondottan előnyösek a nagy látómezejű binokulárok,
RFT-k.
Az előbb vázolt 5 halmaz által határolt területen számos más, könnyen elérhető
fényességű halmaz, diffúz és planetáris köd is található, így akinek van kedve
számos objektumot is felkereshet a téli Tejút talán leggazdagabb szakaszán!

Irodalom:
J. H. Mallas – E. Kreimer: A Messier Album (Gondolat, 1985)
R. Burnham Jr. Burnham’s Celestial Handbook (Dover Books, 1978)

Ajánljuk...