A belső bolygók | MCSE

A belső bolygók

Lassan közeledünk a téli napfordulóhoz, amit legjobban jeleznek a december elején azonos időpontban bekövetkező napnyugták, és 20-tól a jövő év elejéig állandósuló napkelték percei. December első hétvégéjén 15 óra 53 perckor nyugszik a Nap, ugyanakkor a növekvő Hold a koraesti órákban napról-napra keletebbre kerül. Hétfőn (december 8-án) 15 óra 25 perckor kel a telehold az észak-keleti látóhatáron, és napnyugta után a gyenge holdfénytől még felfedezhető nyugaton az esti szürkületben, vöröslő Merkúr bolygó. A Merkúr felett fehéren fénylik a Vénusz, amely fényesebb égitestet a nép az Esthajnalcsillag névvel illette, de ez a név természetesen nem azt jelenti, hogy a Vénusz ugyanazon a napon hajnalban és este is látható!

A Merkúr viszonylag korán, 17 óra 11 perckor nyugszik annak ellenére, hogy december 9-én 07 órakor keleti kitérése közben 21 fokra eltávolodik a Naptól. (maximális kitérése 28 fok). Ebben az égi helyzetben a Földet a Nappal összekötő képzeletbeli vonaltól 90 fokkal keletre található a Merkúr, amely égitest a távolabbi Vénusszal együtt hajnalban a Nap után kel, és a napfényben láthatatlanná válik. Este fordított a helyzet, előbb csillagunk a Nap süllyed a horizont alá, majd később követi a kora esti égen látható két belső bolygó, amelyek közül legtovább ragyog, a 17 óra 55 perckor nyugvó Vénusz. Hamarosan magára hagyja az Esthajnalcsillagot a Merkúr, és december 27-én alsó együttállásban eltűnik a Nap és a Föld között, de nem sokáig, mert 2004. január közepén már hajnalban csodálhatjuk.