A Föld naptávolban
Június közepére a napkelték-napnyugták időpontjai több napon át közel azonosak maradtak, mialatt bolygónk fokozatosan lassuló pályabeli sebességgel egyre távolabbra került a Naptól és június 21. 01 órakor bekövetkezett a csillagászati nyár kezdete, a Nyári napforduló (szolszticium). A leghosszabb nappalokat és legrövidebb éjszakákat követően a napkelte helyének változása megtorpant, mialatt 21-től megkezdtük az ellipszis pálya őszi felére történő kanyarodást. Ekkor a kelő Nap az északkeleti látóhatáron szinte megfordulni látszott, amelynek eredményeként a következő hetek napkeltéi a horizonton lassan jobbra (keletebbre) tolódnak és július-augusztus végére észrevehetően csökken a Nap delelési magassága. Sajnos ebből az következik, hogy a Nap egyre laposabb pályán haladva későbbi időpontokban kel illetve korábban nyugszik, ezért lassan rövidülnek a nappalok. Előbb azonban 2004. július 5-én elérjük a Földpálya ellipszisét kettéosztó nagytengely egyik végét a naptávolpontban, (afélium) 152,1 millió kilométerre a csillagunktól.
A gyerekek, de az idősebbek közül is néhányan megkérdezték tőlem, hogy ha nyáron 5 millió kilométerrel távolabb vagyunk a Naptól, mint a téli napközel idején, akkor miért nem hidegebb a nyár, és télen miért nincs melegebb? Erre csak azt válaszoltam, hogy ezt a kereken 5 millió kilóéteres különbséget csak úgy tudjuk szemléletessé tenni, ha lekicsinyítjük a távolságokat és a millió kilométereket centimétereknek tekintjük. Álljunk most 152 centiméterre egy hősugárzó elé, majd pár perc után nyújtsuk kezünket a hőforráshoz 5 centiméterrel közelebb és gondoljuk át, hogy mennyivel érzünk több meleget 147 centiméterről.
