A hónap bolygója | MCSE

A hónap bolygója

 

 

– 2009-ben lesz
pontosan 400 éve, hogy Galileo Galilei az égboltra irányította sajátkészítésű –
Galilei féle – távcsövét és közreadta korszakalkotó felfedezéseit, ugyanakkor 1609-ben megjelent Johannes Kepler munkája, amelyben
kidolgozta a bolygók mozgását ismertető két első törvényét. A Nemzetközi
Csillagászati Unió (IAU), közbenjárására az ENSZ 2009-et a Csillagászat
Nemzetközi Évének nyilvánította (International Year of Astronomy, IYA),
amelynek nagyszabású és gazdag programsorozatára hazánk az első 10 között
jelentkezett.

A Vénusz bolygó, a Merkúr után a Naptól
számított második égitest, amely planéta kisebb csillagászati távcsövön
át is a Holdhoz hasonló alakváltozásokat (fázisokat) mutat. E bolygó jóval
közelebb kering a Naphoz, mint, a Föld, amit az is bizonyít, hogy hol a
hajnali, hol csak, az esti égen láthatjuk és holdszerű alakváltozásainak még a mérete
is nagymértékben változik. – Mindez komoly
bizonyítékot jelentett Kopernikusz, heliocentrikus – napközéppontú – világképe mellett.
A Vénusz napkörüli keringése során, 2008. 06. 09-én felső együttállásba
került a Nappal, amikor is a Földről nézve „tűzgolyónk” túloldalán járt és
elveszett annak ragyogásában. További útján mind később kelt központi
csillagunk után (láthatatlan maradt), ám a 2008. júliusvégi napnyugtákat
követően már feltűnt apró korongja a nyugati látóhatár felett. Ekkor oly távol
járt, hogy még nagy távcsövekkel is nehéz volt észlelni, de 2008 végére már közelebb
került és a nyugati ég magasabb régióiba emelkedett. Fokozódott a Naptól mért keleti
kitérése, amelynek maximumát – 47 fok – 2009. 01. 14-én érte el, majd e hó 17-én
eléri fázisa az 50%-ot (Dichotómia, vagy félholdalak). Tovább közeledve sarlója
elvékonyodik, horizontfeletti magassága drámaian csökken, ugyanakkor látszó
mérete óriásra nő. Hajszálvékony sarlója nem sokáig csodálható, mert márc. 27-re
földközelbe ér, amikor elsötétült korongja eltűnik bolygónk és a Nap között (alsó
együttállás).

{mosimage} 

Az égi
mozgásokban nincs megállás, így a Vénuszt hamarosan viszontláthatjuk az
áprilisi hajnalokon és újból fellángolhat a szerelem!

                                                                                                              Romhányi
Attila