A Szeplőtelen Nap | MCSE

A Szeplőtelen Nap

 

 

A csillagászok jelenleg csak a Nap légkörében
– a fotoszféra – zajló folyamatokat tudják megfigyelni, így többek között a
környezetüknél néhány száz Kelvin fokkal alacsonyabb hőmérsékletű sötétebb
területeket, a napfoltokat. Egy-egy szabad szemmel látható napfolt mérete 500,
vagy akár több ezer km is lehet, amelynek megkülönböztetjük sötétebb belső területét
(umbra) és a körülötte elterülő világosabb, szálas szerkezetű régiót
(penumbra).

A Nap aktivitása két napfoltminimum között 11,2 éves
periódust mutat és ma
egy igen mély naptevékenységi minimumban vagyunk. Az előző (23-as sorszámú)
napfoltciklus 2000-2002 között érte el a maximumát, és a következő (24-es)
ciklus kezdetét a tudósok 2008 elejére tették, ám 2008-ban gyakorlatilag foltmentes
volt csillagunk. Ezzel ismét szeplőtelenné vált a
Nap és a foltok tekintetében teljesen üres, csaknem „halott” annak
felszíne. A naptevékenység minimuma valószínűleg most hosszabb lesz, ugyanis
2009 elején is „tiszta” maradt csillagunk, és ez év októberében is foltmentes
maradt, ezzel bekövetkezett a naptevékenység inaktív időszaka. (Az előző inaktív,
foltmentes időszak 1913-ban volt). A Nap nyugodt időszakát több űrszonda (Soho,
Ulysses) mérései is igazolták, amelyek adatai szerint kisebb a napszél nyomása,
és csökkent a Napból távozó részecskeáram (korpuszkuláris sugárzás) erőssége. A
mérések összegzéséből az következik, hogy az előző napfoltminimumhoz képest kissé
mérséklődött csillagunk energia-kibocsátása, és az is különös, hogy már több
mint két esztendeje nem volt komolyabb napkitörés. Ennek ellenére az elmúlt
hónapokban mintha lassan visszatérne a Nap ereje, mert kisebb napfoltok és
foltkezdemények jelentek meg a felszínén.
A
rádiócsillagászati megfigyelések apró, de jellegzetes életjeleket észleltek,
miszerint gázóriásunk lassan ébredezik, míg más kutatók véleménye arra utal, hogy
Napunk kb. egy évig nyugodt marad, majd fokozatosan nő aktivitása.

A hosszú ideig tartó alacsony naptevékenység veszélyeket is rejt: A Nap
mágneses tere védi a Naprendszert, és benne Földünket az űrből érkező
nagyenergiájú részecskeárammal szemben, ám minimum idején bolygónk
légköre kissé lehűl, amelynek következtében valamelyest összehúzódik. A
gyengébb napszél kevesebb mágneses vihart idéz elő a Föld pólusainál és
nem képes visszatartani a Világűrből érkező kozmikus sugárzást, ami a
2008-as méréshez viszonyítva majdnem húsz százalékkal nőtt. A várható
kozmikus viharok miatt újra kell tervezni az asztronauták
sugárvédelmét, ami óriási gondot jelent például a Nemzetközi Űrállomás
és a hosszabb ideig tartó űrmissziók esetében. Várható, hogy 2009 végén
felélénkül a Naptevékenység, és nőni kezd a napfoltok száma, és 2012-13
táján bekövetkezik egy átlagosnál valamivel alacsonyabb maximum.
Mindenesetre abban továbbra is bízhatunk, hogy Földünk saját mágneses
terével és atmoszférájával együtt megóvja létünket, és a kozmikus
sugarakkal szemben védelmet nyújt az élővilágnak.

 

                                                                                             Romhányi Attila



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close