A Szíriusz nappal | MCSE

A Szíriusz nappal

Távcsöves bemutatóinkon sokan először ismerkednek a csillagképekkel, mialatt nekünk, amatőrcsillagászoknak gyakran kell válaszolnunk az érdeklődők néha különleges formában feltett kérdéseire. Az átlagos kérdések közül idézem például a 2003. május 3.-án, 21 óra körül elhangzottakat: „Kérem, mutassa meg nekem a-a, Kost?”. Hát ez nekünk is bajos lenne közöltem, mert már a Nappal együtt lenyugodott, és jelenleg a napfény miatt amúgy is láthatatlan. Kis gondolkodás után újabb kérdés következett az Oroszlán csillagképpel kapcsolatban, amelynek ekkor a déli irányban magasan ragyogó csillagalakzata nagy tetszést aratott a körénk gyűlt érdeklődőkben.
Sajnos a komoly tudású fiatalokon kívül a kérdések zöméből kiérzik, hogy sokak számára ma is csak az asztrológiai jegyek léteznek, (állatövi csillagképek) ellenben többször is előfordult, hogy egy-egy idős nénike sorra mutatta a Cassiopeia, az Auriga stb. csillagalakzatait (konstelláció).
 Kezdőknek, de haladóknak is szükséges a csillagos égen történő tájékozódáshoz egy jó csillagtérkép, amelynek segítségével megismerhetik az égi koordinátákat, az égi irányokat és a csillagképeket alkotó távoli napokat. A csillagos égbolton való nézelődés hasonló egy ország területén történő kiránduláshoz, ahol a csillagképek területei a megyék megfelelői, a fényesebb csillagok a megyék nagyobb városai, míg az egyre halványabb csillagok a megyék apróbbnál-apróbb falvai.
A Föld napi tengelyforgása alatt az összes csillag látható lenne, ha a Nap nem világítaná meg bolygónk feléje forduló légkörét és felszínét. A légrétegekben szétszóródó napfény kékre festi a nappali égboltot és elhomályosítja a ragyogó csillagfényt, de a legfényesebb csillagok nappal is megkereshetők fényerős távcsöveinkkel. Olyan esetek, amikor nappal szabad szemmel is láthatunk néhány fényes csillagot, csak rövid időre jönnek létre a teljes napfogyatkozások idején. Nagy élményben volt része szakkörünk tagjainak a nevezetes 1999. augusztus 11.-i teljes napfogyatkozás alkalmával, amikor a dunaföldvári híd melletti Kálvária dombon távcsöves felvételek készítése közben csodáltuk a jelenséget. A totalitás kezdetén a Merkúr és Vénusz bolygókon kívül, feltűnt számunkra a dél-nyugati égalján a pislogó Szíriusz, a téli égbolt legfényesebb csillaga.