“Marsutazás” a Földön – III. rész | MCSE

“Marsutazás” a Földön – III. rész

Az előző részben bemutatott lakóegységet, csak az űreszközön kívüli tevékenység (Extra Vehicular Activity) során hagyhatta el a hatfős legénység. Szkafanderbe öltözve legfeljebb párosával indulhattak kutatóútra, ezért nem csoda, hogy egy vérbeli geológus nehezen talált naponta olyan társra, aki a leghosszabb távon is elkísérte és minden sziklacsúcsra felmászott. A marsi szimuláció alatt távoli utakra kis egyszemélyes Honda típusú gépjárműveken utaztak, amelyekkel a jövő zárt kabinú és földi légköri nyomással ellátott mars-járóit imitálták. A puha gumikerekekkel felszerelt gépjárművek jól bírták a sziklás terepet, és jelentősen megkönnyítették az izzasztó űrruhás gyalogtúrákat. A San Rafael sivatag vöröses talaja sokban hasonlít a marsi terepviszonyokhoz, ezért a lakóegység laboratóriumába összegyűjtött kőzetmintákon, a vörös bolygóra tervezett anyagvizsgálati módszereket modellezték.


{mosimage}


Műholdas kapcsolattal naponta leadták jelentéseiket a “Földnek”, miközben az egyik esdte tűz ütött ki két számítógép tápegységben. A tűzoltást követően az épület falában is felizzott a vezeték, mire a parancsnok áramtalanított és úgy döntött, hogy a Mars direkt-tervben megadott tartalék lakóegységbe menekülnek. A koromsötét éjszakában “végre élesben is gyakorolhatták” a menekülés-mentés feladatát, ami később nagy örömükre szolgált, ugyanis a tartalék lakóegységet – gazdag konyhával és végtelen fürdési lehetőséggel – a közeli falu motelje szimulálta. Másnap reggel visszatértek a lakóegységhez – a környékbeliek nem kis meglepetésére – és szakszerű hibakeresés után megjavították az áramelosztót. Az összeforrott 23. (többnemzetiségű) legénység utolsó munkanapja rendrakással telt, majd ebédfőzéssel készültek az új csapat fogadására.