A TKSz katonai űrhajó | MCSE

A TKSz katonai űrhajó

Létezett azonban a Szojuznak egy alternatívája, amelyet a Kozmosz-sorozatban
többször ki is próbáltak. A legénységnek és az utánpótlási anyagoknak az
Almaz (Gyémánt) katonai űrállomásra történő szállításához az OKB-52 iroda
egy szállító-ellátó űrhajót fejlesztett ki, amely egy orbitális, illetve
lakó- és teheregységből és egy visszatérő egységből állt. Indítására az
UR-500K jelű Proton hordozórakétát tervezték alkalmazni.
A szállító űrhajó fontos feladatai közé tartozott, hogy hajtóműveit és
energiaellátó rendszerét az űrállomás is használja a hosszú idejű üzemelés
alatt, míg irányítórendszere csak tartalékként szerepelt.
1 – A Szojuz és a TKSz űrhajó méretarányos összehasonlítása:
1 – parancsnoki vagy leszállóegység, 2 – napelem szárnyak, 3 – orbitális
vagy teherkabin
Nik Steggall angol űrgyűjtő a TKSz űrhajó leszállóegysége
mellett
Csak szükség esetén kapcsolódott volna be az
egész együttes kiszolgálásába.
A visszatérő berendezés különlegességét az jelentette, hogy az átszállónyílás
az űrhajó hővezető pajzsként szolgáló alján volt, azaz a berendezés legnagyobb
hőterhelésnek kitett részén. A Szojuz űrhajótól eltérően, ahol a leszállóegység
az orbitális egység alatt helyezkedik el, a szállító űrhajó visszatérő
egysége felül található. Ezzel biztosították volna a jobb mentési esélyeket
vészhelyzetben. Ez a szerkezeti elrendezés követelte meg, hogy a visszatérő
egység alján legyen egy olyan ajtó, amelyen a személyzet átszállhatott
az orbitális egységbe. Ez a megoldás kezdetben (de még ma is) sok szakember
kételkedését váltotta ki, azonban a visszatérő egység tényleges próbarepülései
során bebizonyosodott a szerkezet megbízhatósága.
A TKSz űrhajó műszerfala
Az egyik legszigorúbb követelmény, amelyet ezzel a berendezéssel
szemben támasztottak, az újrafelhasználás lehetősége volt. A CKBM szakemberei
ennek érdekében olyan különleges hővédelmi berendezést fejlesztettek ki,
amely a Föld körüli pályáról való visszatérés folyamán sem sérül meg.
A TKSz (Transzportnij Korabl Sznabzsenyija, szállító-ellátó űrhajó) dokkolóegysége
az orbitális egység hátulsó, nagy átmérőjű részén helyezkedett el, amelyben
azokat a kapszulákat akarták elhelyezni, amelyek az Almaz katonai űrállomáson
összegyűjtött információkat hozták volna vissza a Földre. Az űrhajósok
az űrállomáshoz való közelítéskor szkafanderben, az összekapcsoló egység
közelében foglaltak volna helyet, hogy megfigyelhessék a dokkolási manővert.
Ez egyszerűsítette volna a dokkolást, kiszélesítette volna a látóteret,
és elhagyhatták volna a Szojuz űrhajónál használatos periszkópot és tévékamerát.
TKSz visszatérő egység
Ha az összekapcsolás folyamán összeütközésre került volna
sor, ami az űrhajó kihermetizálódását eredményezhette volna, akkor lényegesen
kisebb sebességgel szökött volna meg a levegő a nagy belső térfogat miatt.
Dokkolórendszere szerkezetét tekintve lényegesen eltért a Szojuzétól. Érdemes
megjegyezni, hogy a berendezést eredetileg átjárónyílással fejlesztették
ki, bár ezt a módszert a Szojuznál lényegesen később alkalmazták.
A Gemini-űrhajó katonai változata, amelyet az első, katonai
űrállomás kísérletnél (MOL) használtak (USAF múzeum)
A hajtóművek, a hajtóanyagtartályok, az orientációs helyzetszabályozók
és a napelemtáblák a szállító űrhajó kis átmérőjű részének külsején helyezkedtek
el, és pályára állás közben kúp alakú szerkezet gondoskodott a megfelelő
védelemről.
A visszatérő egység légkörbe való belépésének tanulmányozására az OKB-52
egy speciális, egyszerűsített változatot fejlesztett ki. A kísérleti, makett
szállító űrhajó egy hengeres részből és két visszatérő berendezésből állt.
A Gemini-2B oldalnézetből (USAF múzeum)
Az egyik felül, a másik belül, fenékkel felfelé helyezkedett
el. A pályára állás után a két visszatérő egységet szétválasztották és
külön, egymástól függetlenül léptették be a légkörbe, majd szállítottak
le. A felső visszatérő egységen szilárd töltetű rakétahajtómű volt, amely
az űrhajó valóságos repülésekor a visszatérő egység mentésére szolgált
volna, a hordozórakéta hibája esetén. A leszállórendszer három ejtőernyőből,
és a sima leszállást biztosító fékező hajtóműből állt.
{mosimage}

A katonai Gemini pilótaülései (USAF múzeum)

A visszatérő egység pilótás felhasználását a szovjet szakemberek komolyan
fontolgatták a Szojuz űrhajó alternatívájaként, de a közönség csak 1992-ben
pillanthatott be a háromszemélyesre tervezett leszállókabin belsejébe. A belső
kialakítás kétségtelenül a Szojuz mostani változatára emlékeztet, és nem sok
kétség maradhat egyes berendezések párhuzamos felhasználását illetően sem.
Bár teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, de felettébb valószínűnek tűnik,
hogy a szovjet szakembereket főleg az befolyásolta döntésükben a Szojuz mellett,
a szállító űrhajó rovására, amiért az amerikai Gemini katonai változata is
lekerült a napirendről. A szállító űrhajó leszállóegységéből csak annak alján
keresztül lehetett átmenni a henger alakú kabin belsejébe, sőt, az űrállomás
többi részébe is. Csakhogy a visszatérés folyamán a kabin fenekéről fokozatosan
leég a hővédő réteg, hogy a mozgási energiát hőenergia formájában eméssze fel.
Biztonságtechnikailag azonban nem mondható veszélytelen megoldásnak az ajtó
alulra helyezése, és a kabin többszöri kipróbálásának eredményeképpen a Szojuz
kapott zöld utat. A szállító űrhajó leszállóegységének már csak a prototípusa
látható Leninszk városban, egy ottani gyűjteményben.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close