Űrmagyar – 3.

A két űrhajós mosolyogva, szemmel láthatóan kipihenten lépett a régebbi sajtókonferenciákról ismert üvegfal mögé. Ezt az elzártságot egészségügyi rendszabály írja elő, az űrutazást követően még körülbelül negyvennyolc óráig. Farkas Bertalan tiszta kék, Valerij Kubaszov piros-kék űrhajós melegítőben jelent meg, és csakúgy, mint a földet éréskor ismét meleg szavakkal mondtak köszönetet mindazoknak, akik jókívánságaikkal, biztatásaikkal, figyelmükkel segítették őket. A sajtókonferencián részt vevők gratuláltak a két űrhajósnak magas kitüntetésük alkalmából, majd feltették Farkas Bertalannak az első kérdéseket: hogyan töltötte el azt a tizennyolc órát, amely a leszállás óta a sajtókonferenciáig telt el, mit állapítottak meg az orvosok, és megváltozott-e a testsúlya?

Ami a kezdetet illeti, először nagyon kívántuk a folyadékot, és rengeteg üdítő italt ittunk a földet érés után. A visszatérés utáni első lépések nehézségei hogy minden mozdulat fáradtságot jelent, körülbelül fél óra után megszűntek. A tizennyolc órából az ébrenlét legnagyobb részét orvosaink körében töltöttük el. Az első tüzetes orvosi vizsgálatot a Diagnoszt nevű magyar műszerrel végezték el még a helikopter fedélzetén. Itt, Bajkonurban ismét az orvosok következtek, akik remélhetőleg jó bizonyítványt állítanak ki rólunk, azután; fürdő, szauna és vacsora. Azt hiszem joggal mondhatom, hogy farkas étvággyal ettem, és ugyanezt mondhatom Valerijról is. Nem véletlenül, tudniillik kedd reggel 9-kor még megreggeliztünk az űrállomáson, de utána már valahogy nem volt étvágyunk. Jól aludtam kedd éjszaka, nagyon mély álomban, csak a felébredés utáni első pillanatban volt furcsa, hogy ágyban vagyok, és nem a mennyezeten alszom, mint az űrállomáson. Ami pedig a súlyomat illeti: jó két és fel kilót fogytam az űrutazás alatt

– Tény, hogy kiváló teljesítményt nyújtott. Egyáltalán nem vesztette el munkavégző képességét a kozmoszban, a súlytalanságban, annak ellenére sem, hogy volt húsz óránál hosszabb munkanapunk is – mondta Valerij Kubaszov, Farkas Bertalan munkáját értékelve. Farkas Bertalan ugyancsak nyilatkozott parancsnokáról:

– Rám a legnagyobb hatással a nyugalma volt. Ha valami váratlan zaj hallatszott, ha valamiféle, számomra meglepő mozzanatra került sor, akkor sietett megnyugtatni, és két űrhajózás tapasztalatával a háta mögött megmagyarázta, minek mi az oka, és hogy nincs semmiféle rendkívüli esemény.

Farkas Bertalan beszámolt arról, hogy a súlytalanság első jeleként a fejben vérbőséget, vértolulást tapasztalt, amely mintegy két órával az indulás után lépett fel. Kissé izgatottan érdeklődött parancsnokától, hogy vajon számítani kell-e még további, ennél kellemetlenebb mellékhatásokra is, de Kubaszov megnyugtatta: túl van már a nehezén.

– Valóban így volt – folytatta Farkas Bertalan – nem volt több kellemetlen melléktünet, gyorsan alkalmazkodtam a súlytalansághoz. Kifizetődött a felkészülés: a fejjel lefelé megdöntött ágyban való alvás, a sok gyakorlat a forgószéken és a centrifugában. Persze azért csak meglepő érzés volt, hogy a Szaljut-6 űrállomásra “beúszva” megszűnt a fent és a lent, a jobbra és a balra érzése.

Szovjet újságírók megkérdezték az űrhajósokat, mi volt legnagyobb élményük a kozmoszban.

– Az enyém feltétlenül az volt: először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét – felelte a magyar kozmonauta. – Azután a kozmikus éjszaka csillagképei, a hegyláncok Dél-Amerikában, Afrika sivatagjainak szépsége és a vörös homokfelhők India fölött.

Kubaszov elárulta, hogy amikor először Magyarország fölött repültek, a program szerint már régen aludniuk kellett volna, de ők ketten fennmaradtak. Tisztán látták a kivilágított Budapest főútvonalainak lámpasorait. Az űrutazás végén – igaz, nem a legkedvezőbb szögből – nappal is látták Magyarországot, és a hegyek déli lejtőin a szőlőtáblákat is jól ki lehetett venni.

Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov a sajtóértekezlet után az űrhajós-komplexum fasorában, a hagyományokhoz híven, fát ültettek. Kettőjük fácskái a legkisebbek és a legfiatalabbak voltak a hosszú fasorban, ahol minden szovjet földről startolt űrhajós nevét az a fa hirdeti, amelyet saját kezűleg ültetett.

Kitüntetés Moszkvában

A szűk egyhetes bajkonuri rehabilitáció után június 10-én nagy szeretettel köszöntötték Csillagváros lakói a magyar-szovjet űrexpedíció két részvevőjét. Az ünnepi köntösbe öltöztetett Cskalovszkaja repülőtéren fogadásukra megjelent Vlagyimir Satalov altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője; Georgij Beregovoj altábornagy és ott voltak a barátok, az űrhajóstársak, a kiképzőközpont munkatársai, mindazok, akik segítették a magyar-szovjet űrpárost a felkészülésben.

Szeretettel köszöntötték a jelenlevők Farkas Bertalan és bajtársa, Magyari Béla feleségét és gyermekeit Ott voltak Farkas Bertalan szülei, és Csillagvárosba érkezett öccse is. A nemzetközi űrkettős fogadtatására magyar társadalmi küldöttség érkezett Budapestről Moszkvába.

Ezt követően Csillagváros művelődési palotája előtt nagygyűlést rendeztek a magyar-szovjet űrpáros tiszteletére. A szovjet és magyar zászlókkal, az Interkozmosz program részvevőinek zászlaival feldíszített téren már ott várták őket barátaik: az űrhajósok, köztük a soron következő nemzetközi űrrepülések részvevői, a vietnami, kubai, mongol és román űrhajósjelöltek.

Farkas Bertalan meleg szavakkal mondott köszönetét mindazoknak, akik segítették felkészülésében, módot adtak arra, hogy megfelelő és megalapozott tudással láthassa el megtisztelő megbízatását. Átnyújtotta Georgij Beregovojnak – Csillagváros múzeuma számára – azt a magyar zászlót, amelyet a nemzetközi űrexpedíció tagjai – több hasonló más zászlóval együtt – magukkal vittek, a világűrbe.

Ezután az űrhajósok ünnepi fogadtatásának kiemelkedő eseményére került sor, a moszkvai Kreml Katalin-termében Leonyid Brezsnyev, az SzKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke magas szovjet kitüntetéseket nyújtott át a szovjet-magyar nemzetközi űrexpedíció tagjainak. Az űrexpedíció parancsnoka az űrrepülés során tanúsított kimagasló munkájáért, bátorságáért Lenin-rendet kapott, a magyar űrhajóst “A Szovjetunió Hőse” címmel, az ezzel járó aranycsillaggal és Lenin-renddel tüntették ki.

Magyar műszerek, ételek az űrállomáson

A következő, kiemelkedő fontosságú, magyar fejlesztésű kísérleteket végezték el a Szaljut-6-on: A Dóza kísérlet, amelynek során a Pille nevű műszerrel mérték az űrhajósokat érő sugárzást; az Interferon kísérletben az azonos nevű biológiai hatóanyag vizsgálatát végezték el; a Rabotoszposzobnoszt kísérletben az űrhajós szellemi munkavégző képességét mérték a Balaton nevű műszerrel; az Ötvös és a Bealuca pedig technológiai kísérletek voltak a Szplav és a Krisztall berendezésekben.

A kozmikus sugárzás – a Föld mágneses terének eltérítő hatása, illetve a légköri csillapítás miatt – a Földön élő embert nem veszélyezteti, annál inkább az űrhajóst. Ezért az űrhajósokat érő sugárterhelést rendszeresen ellenőrizni kell, lehetőleg kis méretű, széles méréshatárú, nagy pontosságú műszerrel.

A termolumineszcens dózismérők az ionizáló sugáradaggal arányos energiát nyelnek el, s tárolnak magukban akár évekig is Ezt az energiát felmelegítés hatására a sugárdózissal arányos mennyiségű fény formájában bocsátják ki. A dózismérőkkel nagyon pontos mérést végezhetnek széles tartományban, és mert a környezeti hatásoknak is ellenállnak, kiválóan alkalmazhatók a személyi dozimetriában. Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében kifejlesztett, TLD-03 és TLD-04 jelű dózismérő készülékeket már több éve rendszeresen használták a szovjet űrhajósok személyi sugárterhelésének utólagos (földi) ellenőrzésére. Az eredményre viszont már az űrben szükség lenne, ezért a KFKI-ban kifejlesztették azt a kisméretű, nagy pontosságú műszert, amely az űrállomás fedélzetén is használható. A Pillét különleges újdonságot jelentő tartódobozba helyezték, amelyben a műszer károsodás nélkül elviseli az űrhajó felbocsátásával kapcsolatos mechanikai igénybevételeket. A készülékhez tartozó dózismérő kis, légmentesen lezárt üvegcsőben elhelyezett termolumineszcens anyag. A dózismérőket – tokjukkal együtt – az űrállomás falára, illetve ruhájukra csíptetik az űrhajósok. Méréskor a kulcs alakú dózismérőt az értékelő berendezés mérő üregében helyezik, és felfűtés után (mintegy fél perc elteltével) leolvasható a számkijelzőn a sugáradag. Zárójelben jegyzem meg, hogy űrhajózási gyűjteményem őriz egy újabb fejlesztésű Pillének azt a dózismérő kulcsát, melyet Apáthy István főmérnök ajándékozott nekem, és amellyel az űrhajósok gyakorlatoztak itt a földön

Kiemelkedő jelentőségű, hogy az űrhajósok megőrizzék szellemi munkavégző képességüket, és megismerjék a központi idegrendszerük aktivitására vonatkozó adatokat. A ROVKI orvosai és a Medicor Művek mérnökei olyan műszert fejlesztettek ki, amellyel matematikai eszközökkel fejezhető ki a szellemi munkavégzés. A 420 gramm súlyú, Balaton elnevezésű műszer – beépített programja segítségével – négy választásos feladathelyzet elé állítja az űrhajóst, akinek döntenie kell, s ennek megfelelően gombokat kell megnyomnia. A döntéshozatal (azaz a szellemi munkavégzés) értékére és sebességére vonatkozó számításokat önműködően elvégzi és az eredményt a program végrehajtása után, kiírja a készülék. A méréseket a Balaton műszer kézben tartva önműködően végzi el.

Az űrhajósok repülés előtti és utáni állapotáról a diagnosztikai mérések adnak felvilágosítást. A szintén ROVKI-Medicor együttműködésben kifejlesztett berendezés 11 élettani jellemző vizsgálatát teszi lehetővé. A készülék nagy előnye, hogy különleges körülmények között (például a leszállást követően lakott területektől távol) is kiválóan működtethető.

Az űrhajósok a Bioszféra program keretében a földet fényképezték. Sajnálatosnak bizonyult, hogy az eredeti repülési időhöz képest, 1980-ban Magyarországra fotózási szempontból kedvezőtlen látószögben lehetett rálátni az űrállomás fedélzetéről, ráadásul hazánk többnyire éjszaka volt látható.

A magyar űrhajós teljesen magyar készítésű élelmiszereket vitt magával az űrállomásra. Az alapélelmezést természetesen a szovjet űrhajóskonyha fogásai biztosították valamennyiük számára, de a magyar űrhajós élelmiszer-csomagja a magyar konyha sajátos ízeit idézhette fel a Szaljut-6-on. A magyaros vendégcsomag készítésére 1978 őszén kapott megbízást a budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet, valamint a Magyar Néphadsereg élelmezési szolgálatának műszaki fejlesztési osztálya.

A nemzetiszínű szalaggal és kalocsai népművészeti motívumoknál díszített alumínium konténerben tíz filctálcában, tízféle étel sorakozott. Mindegyikbe négy-négy darab 10 dekás konzervdobozt tettek a négy űrhajós számára. Az űrhajósok a magyar és az orosz nyelvű felirat alapján azt az ételt választhatták ki, amelyikre éppen gusztusuk támadt. A kínálatról kétnyelvű űrétlap tájékoztatott:

Rakott káposzta (melegítve), füstölt marhanyelv aszpikban (hidegen), magyaros étvágyfalatok (hidegen), vagdalt sertéshús (hidegen), babsaláta virslivel (hidegen), sonka (hidegen), libamájpástétom, (hidegen), sült vagdalt hús (melegítve), sertéspörkölt (melegítve), sült csirke aszpikban (hidegen). Hogy ez mennyire illik bele a mai, korszerűnek mondott táplálkozási szokásokba, én nem tudom, de a borjú bécsit csak-csak hiányolom.

Diadalmenet Magyarországon

Ma délelőtt Budapestre érkeztek az első szovjet-magyar közös űrrepülés résztvevői: Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan. Kíséretükben volt Magyari Béla kiképzett űrhajós, valamint velük együtt érkezett Ferihegyre az a küldöttség is, amelyet Alekszej Jeliszejev űrhajós mérnök, a közös űrrepülés repülésirányító parancsnoka vezet. Tekintsük át naplószerűen az eseményeket:

Június 16., hétfő – Az űrhajósokat szállító különgép 10 órakor gördült be a Ferihegyre, amely ünnepi köntöst öltött erre a napra. Magyar és szovjet zászlók lengtek, a főépület homlokzatát pedig kétnyelvű transzparensek díszítették. A repülőgép lépcsőjénél magyar párt- és állami vezetők, valamint az Interkozmosz magyar tagozatának elnöke köszöntötték az űrhajósokat és kíséretüket. Több ezer budapesti jött el, hogy tanúja legyen az első szovjet-magyar űrpáros érkezésének. Ott láttuk az ünneplő tömegben az űrhajósok családtagjait, a barátokat, a harcostársakat. Úttörők virágcsokrokkal kedveskedtek az űrhajósoknak és kíséretük tagjainak, Kubaszov és Farkas pedig meghatottan integetett a fogadásukra megjelent tömegnek. Az űrhajósok ezután gépkocsiba szálltak, és a Parlament előtti Kossuth térre indultak, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesültek.

Farkas Bertalant és Valerij Kubaszovot – akárcsak Ferihegy betonján – nagy tömeg várta a Kossuth téren is. A program szerint körülbelül háromnegyed 11-kor kellett feltűnnie az úrpárost szállító gépkocsinak, de kevéssel 10 óra után már benépesült a Kossuth tér gyepszőnyege: sokan tanúi akartak lenni az első magyar űrhajós és szovjet partnere érkezésének.

Az űrhajósok fogadtatására megjelentek a legfontosabb párt- és állami vezetők, élükön Kádár Jánossal, az MSzMP KB első titkárával. Ott voltak társadalmi és kulturális életünk vezető személyiségei, a diplomáciai képviseletek vezetői, katonai és légügyi attaséi, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének diplomatái és kolóniájának tagjai.

Pontosan 10 óra 45 perckor a Rákóczi-induló dallamait visszhangozta a tér: Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov nyitott gépkocsija ekkor gördült a Parlament épülete elé. Taps fogadta a kozmoszt megjárt hősöket. Mindkettőjük nevében Farkas Bertalan százados tett jelentést Kádár Jánosnak kozmoszbeli küldetésük teljesítéséről. A Központi Bizottság első titkára meleg szavakkal köszöntötte a sikeres szovjet-magyar űrutazás részvevőit, s jókívánságait fejezte ki nekik.

Ezután felcsendült a magyar és a szovjet himnusz. Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov kézszorítással üdvözölte az ünnepség részvevőit, majd a szovjet-magyar űrpáros zúgó taps kíséretében, integetve köszöntötte a Kossuth térre kivonult budapestieket. Az ünnepélyes fogadtatás a Rákóczi-induló dallamaival és a katonai díszzászlóalj díszmenetével zárult.

A Parlament kupolacsarnokában, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács kitüntetéseinek átadásával folytatódtak az események. Teljesítményük nagyságának, jelentőségének elismeréseként az Elnöki Tanács Valerij Kubaszovnak és Farkas Bertalannak adományozta első ízben a Magyar Népköztársaság Hőse kitüntetést, Magyari Bélát és Alekszej Jeliszejevet pedig a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével tüntette ki. A Minisztertanács egyidejűleg Farkas Bertalannak és Magyari Bélának az első szovjet-magyar űrrepülés tiszteletére alapított “A Magyar Népköztársaság Űrhajósa” kitüntető címet és jelvényt adományozta.

Ezután a Honvédelmi Minisztériumban folytatódott az eseménysorozat. A sikeresen végrehajtott szovjet-magyar közös tudományos űrprogramban való részvételükért, helytállásukért Valerij Kubaszovnak, Farkas Bertalannak és Magyari Bélának díszserleget adott át a magyar nép nevében Korom Mihály. Alekszej Jeliszejevnek pedig dísztört adományozott a honvédelmi miniszter. A bensőséges ünnepségen felolvasták a díszparancsot arról, hogy a honvédelmi miniszter Farkas Bertalant, a Magyar Néphadsereg századosát alezredessé, Magyari Béla századost őrnaggyá léptette elő.

Június 17., kedd – Délelőtt fél tízkor kezdődött a szovjet-magyar űrrepülés résztvevőinek programja. Látogatást tettek a Magyar Tudományos Akadémián, ahol az MTA Interkozmosz Tanácsának elnöke értékelte az űrpáros által elvégzett 21 tudományos kísérletet, egyúttal megköszönve a kísérletek előkészítésében résztvevő szakemberek, tudósok munkáját. Az MTA tanácstermében kiállították Farkas Bertalan szkafanderét, és néhány olyan tárgyat, amelyeket a kozmoszból hoztak vissza.

Az űrhajósok útja innen a Duna Intercontinental szállodába vezetett, ahol nemzetközi sajtótájékoztatón válaszoltak az újságírók kérdéseire. Délután Csepelre látogattak, ahol nagygyűlés keretében találkoztak a budapesti dolgozók képviselőivel.

Június 18., szerda – Délelőtt tíz órakor Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan koszorút helyezett el a Dózsa György úti Lenin-szobornál, majd a Felszabadulási emlékműnél. A koszorúzást követően városnézésre indultak a harmadik napja Magyarországon tartózkodó űrhajósok. Este hat órára több tízezer budapesti fiatal gyűlt össze a Kisstadionban, ahol nagygyűlésen köszöntötték az űrhajósokat, és kitüntetéseket adtak át nekik.

Június 19., csütörtök – Az országjárás első vidéki útja Farkas Bertalan szűkebb hazájába, Szabolcs-Szatmár megyébe vezetett. Különvonatuk reggel 9 órakor gördült be Nyíregyháza magyar, szovjet és vörös zászlókkal feldíszített pályaudvarára, ahol a megye és a város párt- és állami vezetői üdvözölték őket. A helybeliek százai hosszantartó tapssal, az úttörők virágcsokrokkal köszöntötték a vendégeket.

Az ünnepélyes fogadtatás után a megyei pártbizottság épületében tájékoztató hangzott el az országrész életéről, majd Gyulaházára – Farkas Bertalan szülőfalujába – majd Kisvárdára látogattak el az űrhajósok és kíséretük tagjai. Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan délután a nyíregyházi stadionban nagygyűlésen találkoztak a város lakóival.

Június 20., péntek –

Az űrhajósok és kísérőik Borsod megyében folytatódott. A vendégeket a megyehatáron, Tokajban Borsod, valamint a nagyközség párt- és tanácsi vezetői fogadták. A kedves fogadtatás után az űrpáros Miskolc határában nyitott gépkocsiba szállt át; abban fogadva a lelkes tömeg köszöntését. Zúgott a taps, a népek valóságos virágesővel fejezték ki örömüket a kedves vendégek láttán, akiket a megyei pártbizottság épülete előtt ünnepélyes külsőségek között fogadtak. Rövid élménybeszámoló után – a megye egyik legnagyobb ipari központját, a diósgyőri Lenin Kohászati Műveket kereste fel, ahol ajándéktárgyak mellett tiszteletbeli kohásszá avatták őket. Délután a miskolci sportcsarnokban nagygyűlésen találkoztak a város lakóival. A továbbiakban az űrpáros és kíséretük Mezőkövesdre hajtattak, ahol a Matyó Múzeumot tekintették meg, majd Gyöngyösvisontára látogattak. Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan a Gagarin-emlékműnél üdvözölte a tiszteletükre összesereglett dolgozókat, és a Borsod-Heves megyei program befejezéseképpen a szovjet és magyar himnusz hangjainál megkoszorúzták az emlékművet.

Június 21., szombat – Az országjárókat ezúttal Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter is elkísérte Szolnok megyébe. Az érkezőket Szolnok város határánál, az 1919-es tanácsköztársasági emlékműnél a megye és a város párt- és állami vezetői köszöntötték. Az űrhajósok nyitott gépkocsin tették meg az utat az ünnepélyes fogadtatás színhelyéig. A zászlókkal díszített utak mentén a kozmosz hőseit üdvözlő szolnokiak ezrei álltak sorfalat. Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan – nagy érdeklődéssel kísért élménybeszámolója után – a helyi vezetők társaságában a Tiszamenti Vegyiművekbe látogatott.

Útjuk innen a Kilián György Repülőműszaki Főiskolához vezetett, ahol Farkas Bertalan és Magyari Béla megalapozták repülési szakismereteiket. Az ünnepség után fölkeresték a főiskola csapatmúzeumát, ahol a vendégek és vendéglátóik kölcsönösen megajándékozták egymást. Az itteni látogatásuk a szabadtéri repülőgép-technikai múzeum megtekintésével ért véget.

Június 22., vasárnap – Balatonfüreden, a híres Rabindranath Tagore sétányon helybeliek és üdülők ezrei gyűltek össze, hogy találkozhassanak a jeles vendégekkel. A város párt- és állami vezetői köszöntötték az űrhajósokat és társaikat. Az űrhajósok a sétányra nyíló parkban fát ültettek az első szovjet-magyar közös űrrepülés emlékére. A balatonfüredi látogatás után Zánkára utaztak, ahol magyar és a külföldi úttörők találkozhattak a várva várt vendégekkel. Valerij Kubászov és Farkas Bertalan az élménybeszámolók után ajándékokkal kedveskedett vendéglátóiknak: a világűrt megjárt zászlókat, vörös nyakkendőket adtak át a pajtásoknak, rajtuk a Szaljut-6 űrállomás személyzetének aláírásával. A gyerekek legjobban mégis annak a bejelentésnek örültek, hogy mindenki kapott a vendégektől egy-egy tasakot, fotókkal, képekkel a nagy eseményről.

Június 23., hétfő – A Veszprém megyei látogatással ért véget az országjárás. A megyeszékhelyen tíz- és tízezrek fogadták nagy szeretettel a kedves vendégeket. A program Pápán folytatódott; tiszteletükre zászlódíszbe öltözött a város. Csillagvárosi küldetése előtt az itteni repülős alakulatnál szolgált főhadnagyként, majd századosként Farkas Bertalan és Magyari Béla. A pápai repülős alakulatnál katonai tiszteletadással fogadták az egykori társakat és a többi vendéget. Ezután megtekintették a repülős alakulat csapatmúzeumát, ahol felavatták az első szovjet-magyar űrrepülés sikerét megörökítő emlékszobát. Látványos légibemutató zárta a programot, majd a vendégek a délutáni órákban visszatértek Budapestre.

Június 23., kedd – Látogatása kilencedik napján elutazott Budapestről Valerij Kubaszov, és a Jeliszejev által vezetett szovjet küldöttség. A Farkas Bertalan és Magyari Béla társaságában megérkező szovjet vendégeket budapestiek ezrei köszöntötték lelkes éljenzéssel a Ferihegyi repülőtéren, ahol a búcsúztatásra magasrangú magyar és szovjet képviselők is megjelentek.

Múzeumban az űrkabin

A Hadtörténeti Múzeum űrkutatási kiállítása 1980. októberében különleges és értékes tárgyi emlékkel gazdagodott: a Szovjet Tudományos Akadémia Interkozmosz Tanácsa hazánknak ajándékozta azt az űrkabint, amellyel az első szovjet-magyar űrpáros sikeresen földet ért.

A Szojuz típusú űrhajónak ez az egyetlen Földre visszatérő egysége. Az űrhajó másik két része, az orbitális fülke és a műszeres hajtóműegység szerkezete nem képes ellenállni a magas hőmérséklet, s a fellépő terhelések hatásának, ezért a sűrű légkörbe süllyedve elégnek. A parancsnoki egység alapvető feladata, hogy megvédje az űrhajósokat a visszatéréskor a jelentős felmelegedéstől, elviselje a fellépő erőhatásokat, végül a talajra érkezéskor se sérüljön meg, ne deformálódjon el, hogy lehetővé váljon az ajtó nyitása, vagyis, hogy az űrhajósok könnyen kiszállhassanak belőle.

A felsorolt feladatok ellátására kiválóan alkalmas a visszatérő fülke szerkezete, alakja. A hővédő burkolat és a fülke alján lévő, és az ejtőernyős ereszkedéskor ledobott hővédő pajzs (amely éppen ezért hiányzik a múzeumi példányról) megóvja a hőterheléses megsemmisüléstől. Robosztus felépítéséből következik, hogy hiába fele akkora, mint az orbitális kabin, 2,2 tonnás tömege az egész űrhajóénak mintegy 40%-át teszi ki. A csonkakúphoz hasonló, forgástest alakú visszatérő kabin aljáról ledobódó, megmaradt hővédő pajzs szabaddá teszi a lágy földet érésre szolgáló kis, fékezőrakétákat. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a rakéták nem működtek a Szojuz-35 leszállásakor).

A Szojuz űrkabin ejtőernyő rendszerének fokozatos nyitása mintegy 12 km magasságban 240 m/s sebességre fékeződéskor kezdődik. Az űrhajó mellett kiállított 1000 m2 felületű főernyő az űrkabint fékező rendszer utolsó, legnagyobb eleme, a biztonságos földetérési sebesség beállítását szolgálja. A főernyő üres konténere melletti zárt rekeszben még benne van a fel nem használt 578 m2 felületű tartalék ernyő.

Az űrkabin belső terének szemléletesebb bemutatása végett az orbitális és a parancsnoki egység közötti, az utóbbiba befelé nyíló körformájú ajtót leszerelték, és a kutató űrhajós ülésébe tették. Ezért Farkas Bertalan űrruháját nem a saját helyén, hanem Kubaszov ülésében helyezték el.

A véglegesen megkapott űrkabint a Hadtörténeti Múzeum kiállításának bezárását követően a Közlekedési Múzeumba helyezték át. Néhány év elteltével a régi és újabb épületet egy kétszintes üvegcsarnokkal kötötték össze, és a Szojuz-35 űrkabinja 2002-ben végleges helyére került a Hírességek csarnokában, mint az az űrközlekedési eszköz, amelyet az első magyar űrhajós használt a világűrből történt visszaérkezése alkalmával.