Simonyi ma visszatér az űrből!

“Csodálatos ez a reggel itt, Bajkonurban. Kitűnően aludtam, és valóban nagyon várom ezt a repülést!” – írta internetes naplójába Charles Simonyi a start napján. Optimizmusát növelte az orosz illetékesek március végi bejelentése, mely szerint a leszállópálya megváltoztatása miatt két nappal meghosszabbították az eredetileg 11 naposra tervezett űrrepülésének idejét. Április 7-én röviddel este fél nyolc után harminckét hajtómű lendítette magasba a Szojuz-Fregat hordozórakétát a bajkonuri indítóállásról. A magyar nézők a Duna Televízión követhették az eseményt, melyről a NASA TV is élő adásban számolt be.
A Szojuz TMA-10 – a 34. a Nemzetközi Űrállomáshoz indított űrhajók, űrrepülőgépek sorában, egyúttal a 250. embert szállító űrhajó azok közül, amelyek legalább egyszer megkerülték bolygónkat. Charles Simonyi a 456. azon űrhajósok sorában, akik legalább 100 km-es magasságból láthatták a Földet.
Két nap múlva az űrhajó utolérte a Nemzetközi Űrállomást, melynek Zarja nevű moduljához, automatikus üzemmódban kapcsolódott. Szűk másfél órával később már az ISS-14. személyzete fogadta a váltásukra érkezett személyzetet és a fizető utast, Charles Simonyit, aki a félórás, hivatalos ceremónia vége felé, fejjel lefelé fordulva bizonyította: nemcsak megszokta a súlytalanságot, hanem még élvezte is. Majd három évtizeddel ezelőtt az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan is hasonlóan jól érezte magát a súlytalanságban egészen a nyolcnapos űrrepülésének végéig.
Bár 27 év elteltével ismét magyar szavak érkeztek vissza a Föld körüli pályáról, – így mondott köszönetet az irányítóközpontban tartózkodó, első magyar űrhajósnak, Farkas Bertalannak is – sajnos Charles Simonyi az amerikai űrhajósok számát gyarapítja a hivatalos statisztikákban. Magyar érzelmeit azonban az útipoggyászában felvitt három, a koronás címerrel díszített magyar lobogó fejezi ki a leghívebben, melyeket ugyanannál a szövetkezetnél készíttettem el kérésére, ahol annak idején Farkas Bertalanék részére varrták, hímezték az űrrepülési emblémákat.
Mint lapunk megírta Charles Simonyi megfelelően felkészült az útra, melyen egyáltalán nem űrturistaként vett részt. Az ESA (Európai Űrkutatási Hivatal) és a JAXA (Japán Űrkutatási Hivatal) által rá bízott kísérletek közül – megbocsátható elfogultsággal – az ISS egyetlen, de világhíres magyar műszerével, a Pillével folytatott méréseket emelem ki. Simonyi minden nap megmérte a testét ért sugárzás mennyiségét, majd a kapott adatokat mindjárt a helyszínen ki is értékelte. Ez a lehetőség a Pille nagy előnye a hasonló műszerekkel szemben. Simonyit a műszer használatára idén februárban Budapesten képezték ki a KFKI-AEKI szakemberei, Apáthy István vezetésével.
Április 11-én Charles Simonyi magyar rádióamatőrökkel létesített kapcsolatot a világűrből. Reklámcélból szinte minden amerikai űrhajósnak, és így neki is van rádióamatőr vizsgája, sőt HA5SIK-kel magyar hívójele is. Egy Föld körüli, alacsony pályán keringő objektummal nagyjából 8 percig lehet kapcsolatot tartani. Az interneten kiválasztott 34 jelentkezőnek tehát 10-15 másodperc állt rendelkezésére, és közülük harmincuknak sikerült is pár szót elmondania üdvözlésképpen Simonyinak, aki természetesen magyarul válaszolt.
Április 12-én, az Űrhajózás Napján, inkább már 13-án hajnali egy óra után, ismét sikerült kapcsolatot teremteni a Nemzetközi Űrállomással. A Magyar Asztronautikai Társaság és a Természet Világa folyóirat szervezésében az eseményre a Magyar Telekom bázisiskolájában, a Puskásban került sor. A rövid kérdéseket már előre el kellett küldeni, hogy Simonyi akkor is tudjon válaszolni, ha a különféle zajok, zavarok miatt nem értené jól az elhangzottakat.
A rádiós szobában ott volt Simonyi öccse Tamás is, aki eredeti űrkonzervet hozott a szintén ott tartózkodó dr. Magyari Bélának, aki annak idején Farkas Bertalan tartaléka volt. A kérdezők elsősorban az iskola jelenlegi és egykori diákjai közül kerültek ki, és valamennyien kötődnek Charles Simonyi édesapjához, a 2001-ben elhunyt Simonyi Károlyhoz, akinek a nevéhez például “A fizika kultúrtörténete” című mű is fűződik. Így került a kiválasztott öt Puskás-diák közé Magyari Dóra is, akinek óriási élmény volt, hogy édesapja után majd három évtizeddel, magyarul szólhatott az űrbe.
A hét elején Simonyi átpakolta méretre szabott ülésbetétjét a Szojuz TMA-10-ből a TMA-9-be. Az űrállomáshoz kapcsolt Szojuz TMA űrhajók garanciaideje mintegy 200 nap. Ez az oka annak, hogy az alapszemélyzet általában hat hónapig marad fenn, és visszatéréskor mindig a régebbi űrhajót használják, a friss példány, pedig ott marad az újonnan érkezett személyzet esetleges mentésére, illetve hazaszállítására.
Az április 20-ára tervezett visszatérést azonban egy nem várt időjárási esemény szombatra halasztotta. A célkörzetet egy kisebbfajta árvíz lepte el, amely a szokásos hajnali órákban leszálló űrkabin megtalálását, és az űrhajósok mentését alaposan megnehezítené. A leszállókörzet kissé délebbre való áthelyezése azonban időbeli halasztást jelent. Az űrállomás ugyan mindennap azonos síkú pályán kering, de a Föld elfordul alatta, és ezért a visszatérési pálya más irányú lesz.
Ezért tér vissza a Földre tehát ma, április 21-én a tavaly szeptember 20-a óta az űrállomáson mentőűrhajóként szolgáló Szojuz TMA-9 fedélzetén, az ISS mostani személyzetével, a Lopez-Alegria-Tyurin űrpárossal, és Charles Simonyival, akire rehabilitáció vár a leszállást követően, bár kétségtelenül rövidebb ideig, mint az ISS-14 űrhajósaira. Április 26-án on-line interjún vesz részt társaival együtt az amerikai US Today és a Washington Post munkatársainak kérdéseire válaszolva. Ezután visszatér mindennapi életéhez, megszokott munkájához, melyet csak élete legnagyobb kalandjáért szakított félbe.

{mosimage}