Visszatért a Szojuz TMA-9

Csütörtökön, a nagy írott és elektronikus médiumok (ABC, CBS, Associated Press, Florida Today és a Space.com) újságíróinak adott űrbéli sajtótájékoztató után, az amerikai helyett felvonták az orosz lobogót. Ezzel a kis ünnepséggel az ISS-15. személyzete átvette az űrállomást a távozóktól. Az eredetileg péntekre tervezett visszatérést azonban egy nem várt időjárási esemény miatt szombatra halasztották. A célkörzetet a gyorsan elolvadó hó miatt egy kisebbfajta árvíz lepte el, amely a szokásos hajnali órákban leszálló űrkabin megtalálását, és az űrhajósok mentését alaposan megnehezítené. A leszállókörzet kissé délebbre való áthelyezése azonban időbeli halasztást jelent. Az űrállomás ugyan mindennap azonos síkú pályán kering, de a Föld elfordul alatta, és ezért a visszatérési pálya más irányú lesz. A pénteki nap különösebb esemény nélkül telt el, mert a Szojuz TMA-9-be már a hét elején átpakolta méretre szabott ülésbetétjét Charles Simonyi. Az űrállomáshoz kapcsolt Szojuz TMA űrhajók garanciaideje mintegy 200 nap. Ez az oka annak, hogy az alapszemélyzet általában hat hónapig marad fenn, és visszatéréskor mindig a régebbi űrhajót használják, a friss példány, pedig ott marad az újonnan érkezett személyzet esetleges mentésére, illetve hazaszállítására.
A szombati búcsúreggeli után a Földre visszatérő űrhajósok megkezdték a Szojuz TMA-9 űrhajó berendezéseinek ellenőrzését, felkészítését a haza felé vezető négy és fél órás útra. Még szinte az utolsó pillanatokban is volt átpakolni való tudományos kutatási eredmény, amelyeket már a Földön elemeznek tovább. Bizonyos mintákat a lehető legtovább kell a hűtőszekrényekben tárolni, és ez az oka a kivárásnak.
A zöld jelzések után, nyolc óra után hat perccel végleg bezárták a Szojuz ajtaját, majd a tervezett időben 11:12-kor az űrhajó rendben levált a Nemzetközi Űrállomásról. (Ha valamilyen hiba miatt nem sikerülne a leválasztás, akkor vészszétkapcsolást lehet alkalmazni, de ez nagy valószínűséggel sérüléseket okozna mindkét űreszközben).
Ötven perccel a földet érés előtt a fékezőhajtóműveket bekapcsolták, majd a Szojuz három részre vált szét. (Csak a személyzetet szállító egység bírja ki a sűrű légkörön való áthaladást, az orbitális kabin és a műszaki egység megsemmisül).
Az űrkabin 140 km-es magasságban állt rá a leszállópálya végső szakaszára, majd az ejtőernyős fékezés után a talajtól 1 méteres magasságban, rendben begyújtott a kabin alján található, hat darab szilárd töltetű fékezőrakéta, melyek a teljesen sima földet érést biztosítják. Zárójelben jegyezzük meg, hogy 1980-ban ezek a rakéták nem működtek a Kubaszov-Farkas páros leszállásakor, ezért az első magyar űrhajós – társával együtt – rendkívül nagy túlterhelésnek volt kitéve, igaz csak rövid ideig. A Szojuz üléseinek teleszkópos alátámasztása – 10g szakaszonként benyomódva – biztonságos mértékűre csökkenti az űrhajósok testére nehezedő túlterhelést.
Az Orosz Űrrepülésirányító Központ (CUP) tájékoztatása szerint az ejtőernyővel ereszkedő űrkabint már a levegőben felfedezték a kereső-mentő egységek, és gyorsan a helyszínre érkeztek. A földet érés után Mihail Tyurin, a Szojuz parancsnoka közölte, hogy “a fedélzeten minden rendben van, a legénység közérzete jó”. A Nemzetközi Űrállomásról az orosz-amerikai űrpáros társaságában visszatért Charles Simonyi széles mosollyal fogadta a mentőcsapat tagjait, miután azok kiemelték őket az űrkabinból. A szakértők megerősítették, hogy az űrhajósok jó egészségi állapotban vannak, és az első orvosi vizsgálatok után már tovább is indultak a Moszkva melletti Cskalovszkij repülőtérre. Szombaton este már Csillagvárosban voltak az űrhajósok, ahol Charles Simonyi ismét találkozhatott öccsével, Tamással.
Tyurin és Lopez-Alegria csaknem hét hónapot, azaz 215 napot dolgozott az űrállomáson, míg Simonyi két hete szombaton indult el az ISS-re. A világ ötödik fizető űrutasa észrevehetően oldotta az expedíciók korábbi kötöttségeit, első üdvözletét a Földre például, fejjel lefelé küldte.
Mint lapunk megírta Charles Simonyi megfelelően felkészült az útra, melyen egyáltalán nem űrturistaként vett részt. Az ESA (Európai Űrkutatási Hivatal) és a JAXA (Japán Űrkutatási Hivatal) által rá bízott kísérletek közül – megbocsátható elfogultsággal – az ISS egyetlen, de világhíres magyar műszerével, a Pillével folytatott méréseket emelem ki. Simonyi minden nap megmérte a testét ért sugárzás mennyiségét, majd a kapott adatokat mindjárt a helyszínen ki is értékelte. Ez a lehetőség a Pille nagy előnye a hasonló műszerekkel szemben. Simonyit a műszer használatára idén februárban Budapesten képezték ki a KFKI-AEKI szakemberei, Apáthy István vezetésével.
Az amerikai-magyar űrutasnak a kiképzése során el kellett sajátítania a szkafander kezelését, gyakorolnia kellett a súlytalanságban végzendő feladatokat, és néhány szót oroszul is meg kellett tanulnia. Kéthetes űrutazásának egyik nagyon szép gesztusa számunkra mégis csak az volt, hogy 27 év után ismét magyar szavak hangzottak el a világűr és a Föld között. Kapcsolatot létesített magyar rádióamatőrökkel (is) és a Puskás Technikum diákjaival, akik valamennyien kötődnek Charles Simonyi édesapjához, a 2001-ben elhunyt Simonyi Károlyhoz, akinek a nevéhez például “A fizika kultúrtörténete” című mű is fűződik. Így került a kiválasztott öt Puskás-diák közé Magyari Dóra is, akinek édesapja annak idején Farkas Bertalan tartaléka volt.
Simonyi első beszámolója szerint a Föld sokkal szebb az űrből, mint a képeken: csendes, gyönyörű és kék. Rá, – most visszatért társaihoz képest sokkal rövidebb – rehabilitáció vár Csillagvárosban. Április 26-án on-line interjún vesz részt Tyurinnal és Lopez-Alegriával együtt, az amerikai US Today és a Washington Post munkatársainak kérdéseire fognak majd válaszolni. Ezután visszatér mindennapi életéhez, megszokott munkájához, melyet csak élete legnagyobb kalandjáért szakított félbe, de ezt megelőzően egy rövid látogatásra, Magyar-országra érkezik.