Válaszok – fel nem tett kérdésekre | MCSE

Válaszok – fel nem tett kérdésekre

Az anyagot kimondottan április
elsejei tréfának szántam. Lehetett volna ufós is az alapötlet, de az
olyan közhelyes. Arra gondoltam, hogy felelevenítek
egy régebbi történetet, mely szerint megtalálták annak a német űrhajósnak
a holttestét, amely az 1945-ös felbocsátás után két évtizedig keringett
holtan a Föld körül, majd a Csendes-óceánon őrjáratozó egyik amerikai
hadihajó kiemelte az űrkabint.

1. kép: az A-4-es rakéta továbbfejlesztett változata,
a Redstone emeli magasba Alan Shepard űrhajóját, 1961. május 5-én (NASA
10073515).
Ezt a történetet a TV2 2001-ben leadta, sajnos a poént tompítandó, a
műsorvezető hozzátette, hogy ő személy szerint kételkedik a hírben,
mert április
1-je van… Tulajdonképpen én nem a dátumra helyezném a hangsúlyt, hanem
azokra a hihető "kacsákra" hívtam volna fel, – és most meg
is teszem – a figyelmet, amelyeknek ki kellett volna váltaniuk a kételkedő
hangokat.
Mielőtt pedig válaszolok azokra a kérdésekre, amelyek nem érkeztek be,
de beérkezhettek volna, megkérem a T. Szerkesztőt, Balaton Lászlót, hogy
a "Mégsem
gagarin volt az első?
" című anyagomat helyezze át jól megérdemelt
helyére, az űrmarhaságok közé…

Kérdés: Hogyan lehetséges, hogy a németek ilyen messzire
jutottak?
Válasz: A cikkben leírt német rakétaprogram szó szerint valósult meg,
míg 1942. október 3-án elindult az első A-4-es rakéta. Az "A" betű
az Aggregat szó rövidítése, a szám pedig a típust jelöli. Később lett
a rakéta neve V-2, mely a Vergeltungswaffe, megtorló fegyver magyar rövidítése.
A 2-es szám a második fegyvert jelöli: az első a V-1 – a tévedésből sokszor
cirkáló rakétának mondott, de valójában pilóta nélküli robotrepülőgép
– volt. Igaz, a "pilótát" 200 kg-nyi robbanóanyag helyettesítette…
Az A-4-es rakéta a mai ismert rakéták őse. Nem véletlen, hogy az első
amerikai űrhajós Alan Shepard űrhajóját az MR-3 Freedom 7 jelzésűt az
a Redstone rakéta juttatta a magasba, amelyet a Wernher von Braun csoport
az A-4-es rakétából fejlesztett ki. (1. kép).

Kérdés: A szöveg után kételkedtem a leírtakban, de a képek
meggyőztek, valódi történetet olvastam. Nem hiszem, hogy
tévedtem volna, hiszen a képek nem hamisítványok.
Válasz: Bármely történetet azzal lehet hihetővé tenni, hogy valódi elemeket
szövünk bele, lehetőleg minél nagyobb számban. Ha ehhez még megfelelő
képeket is találunk, akkor lesz igazán nyerő a dolog. Természetesen "nem
kötelező" a valódi feliratot a kép alá helyezni, hanem kitalálhatunk
hozzá szöveget magunk is. De a kép az valódi legyen. Nézzük meg először
a szöveget. A rakétaprogram valódi, az űrhajós kiképzés, a bátor, fiatal
pilóta, akinek "természetesen" neve sincs, csak kitalált. A
szárnyas V-2, azaz az A-4B rakéta valódi, de sohasem szállított két kísérleti
indítása során élőlényt, azért sem, mert a kísérletek kudarcot vallottak.
A szárny egyébként azért került a rakétára, hogy csökkentse annak sebességét,
viszont a megjavult siklótulajdonságok miatt messzebbre jutott volna.

1945. február 14. A rakéta felbocsátása előtt távirat érkezik
a Führertől, aki köszönetet mond a fiatal pilótának azért, hogy a német
nemzet érdekében kész akár feláldozni is magát történelmi küldetése folyamán.
Reggel 9 óra 7 perckor a "Neues Deutschland" a magasba emelkedik.
A hajtómű azonban nem áll le a tervezett időben, hanem kerek 260 másodperccel
tovább működik, és nagyjából 350 kilométeres sugarú, majdnem körpályára
áll.
2. kép: Kisegítik Gagarint a katapultülésből. Valószínűleg
az indítás előtti utolsó próbák egyikén készült a felvétel (RKKE).
A reggel 9 óra 7 perc Gagarin, azaz a Vosztok indításának időpontja, a
Neues Deutschland pedig a megszűnt NDK kommunista pártlapjának volt a
neve. A hajtómű pedig ha tetszik, ha nem 1 perc után mindenképpen leáll,
mert nincs több hajtóanyag! Nem tud 260 másodperccel tovább működni,
de ha valamilyen csoda folytán még ez a 4 perc is hozzáadódna az üzemidőhöz,
a rakéta akkor sem jutna ki Föld körüli pályára. Kevés lenne ehhez a
végsebessége. Hadd utaljak a fentebb említett Redstone rakétára, amely
nagyobb teljesítményű, mint az A-4-es, mégsem volt elegendő Shepard földkörüli
pályára való juttatásához.
És most a képekről: a képek mind valódiak, semmi retusálás, átalakítás
nem történt velük, egyetlenegy kivételtől eltekintve. Ez pedig a 16.
kép. Az átalakítás a következő: a 15. képen látható A-4B rakéta – kissé
átfestve
– "fölé" lett helyezve egy induló Titan-II/Gemini kombinációnak.
A kiáramló hajtóanyag színéből lehet kitalálni, hogy a kép nem lehet
valódi. A Titan-II más komponensekkel működött, mint az A-4B.
A 20-22. képek pedig egy sci-fi kötetből lettek idemásolva, címe High Road
to the Moon. Jól tükrözik az 1940-es évek elképzelését az űrrepülésről,
egy űrhajó belsejéről.

A 3. képsorozaton dr. Stapp híres rakétaszán kísérletének
utolsó kockáit láthatjuk. A vasúti sínen rakétákkal felgyorsított kocsit,
hirtelen megállították. Az így fellépő iszonyú negatív gyorsulásról szerzett
adatokat az amerikai orvos, saját sérülései árán. Figyelemre méltó viszont,
hogy a páncélszerű ruha valóban német pilóták számára készült, túlterhelési
vizsgálatok céljára.

Kérdés: Mi a helyzet az 1950-es évek végén végrehajtott szuborbitális űrrepülésekkel,
melyekben 3 szovjet pilóta-űrhajós vesztette életét? Ők mindenképpen megelőzték
Gagarint!

3. kép: A ritkán látható felvétel az indítóhely felé tartó buszban
készült. Elöl Gagarin ül, mögötte a tartalék, Tyitov. A hátsó részben
álldogáló egyenruhások közül hárman szintén részt vettek az első űrrepülésre
való felkészülésben: Nyikolajev, Bikovszkij és Nyeljubov (RKKE).

Válasz: A történet nagyon érdekes. Csak a legújabb kutatási eredmények
vetettek némi fényt erre az időszakra. Dőreség lenne persze azt állítani,
hogy mindent tudunk ezekről a kísérletekről, de úgy gondolom, hogy
nagyobb érdeklődést feltételezve, külön történetben fogok erről beszámolni
itt a Schumi-űroldalakon. Elöljáróban csak annyit: nincs semmilyen
bizonyíték arra, hogy ezek az űrugrások megtörténtek volna.

Kérdés: A Spektrum televízió nemrég vetítette a T-akták sorozatában
az Iljusin-sztorit. Ebben láthattuk, hogy Gagarint négy nappal megelőzte
a híres repülőgép-tervező fia, Vlagyimir Iljusin. Hogyan lehetséges,
hogy "csak" a Spektrum tévé számolt be erről a szenzációról?
Válasz: a Spektrum tévéről azt hittem, hogy csak tudományos-ismeretterjesztő
kisfilmeket ad le. A T-akták nem ebbe a műfajba tartoznak, hanem az X-aktáékba,
azaz a sci-fi körébe. Az Iljusin-filmben nem volt egyetlen kocka sem,
amely a főszereplő űrhajós felkészülését, netalántán űrrepülését mutatta
volna be. Nem véletlen, hogy maga a főszereplő sem merte vállalni a forgatóstábbal
való interjút. És felteszem a kérdést: miért nem beszélt erről a szenzációról,
az azóta amerikai állampolgárrá lett Szergej Hruscsov, az egykori szovjet
pártfőtitkár fia? Miért hallgat Roald Szaggyejev akadémikus, aki szintén
jelentős tudományos titkok tudója, és aki szintén az Egyesült Államokban
él? De hadd javasoljam megint, hogy a Schumi-űroldalakon nemsokára megismerhetjük
az Iljusin-sztorit is.

{mosimage}
Kérdés: A "Leleplező" című
negyedéves folyóirat beszámolt a szovjet űrblöffről, vagyis nem Gagarin
volt az első az űrben.
Miért kételkednék Nemere István, a népszerű, sci-fi író tollából jegyzett
anyagban?
Válasz: Ne kételkedjen, mert én sem teszem. Ugyanis, nemrégiben megtalálták
Jurij Gagarin titkos naplóját, melyből világosan kiderül: nem Farkas Bertalan
volt az első magyar űrhajós, hanem a népszerű, sci-fi író…

4. kép: A bajkonuri betonon. A Gagarint kísérők csoportjában ott
látható a civil ruhás Szer Koroljov, akit haláláig csak Főkonstruktőr
néven ismerhetett a világ (RKKE).