Egy csésze kávé Kulin Györggyel

Az MCSE Soproni Helyi csoportjának tagja, Szabó Tibor a Nők Lapja egy 1978-as, megsárgult példányában lelt e cikkre, melyet az alábbiakban teljes egészében közlünk. Köszönjük Szabó Tibor és Kiss Gyula segítségét e kedves anyag felkutatásában.

– A szombatot is itt tölti Professzor úr a csillagvizsgálóban?

– Igen, mert ilyenkor csend van, nyugalom
van, és jól lehet dolgozni.

– Úgy tudom, a csillagászat
történetében ön az a tudós, aki a legtöbb égitestet fedezte fel: 84 kisbolygót
és 2 üstököst. Hetvenéves koráig volt az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója,
három éve ment nyugdíjba, azóta is nap mint nap bejár a Sánc utcai Bemutató
Csillagvizsgálóba.

– Dolgozni. Nem érzem jól magam munka,
alkotás nélkül. Én még soha nem voltam két hétig egyfolytában szabadságon.
Tudja, csak azok az “öregek” pusztulnak el idő előtt, akik
kikapcsolnak szellemileg.


Első ránézésre azt hittem, hogy ez a papírkerék itt az asztalon valami
horoszkóphoz használatos csodatáblázat.

– Feltételezi rólam, hogy horoszkóppal
foglalkozom?


Nem, dehogyis. Csak ilyenkor év elején kézről kézre járnak a jövendőmondó
horoszkópok, a csillagjósok “előrejelzései”.

– Tudom. Most “ló” év van
állítólag. A lányom meséli, hogy az ő munkahelyén is gépelik, sokszorosítják
ezeket az ostobaságokat.


Miért hisszük, hogy üzennek a csillagok?

– Ez sok ezer éves babona, tévhit. Az
emberek megfigyelték, hogy a világban minden egy bizonyos rend szerint
történik. De hát akkor miért, hogy az egyik ember szegény, a másik gazdag, az
egyik egészséges. a másik beteg? Úgy gondolták, hogy ez is eleve el van
rendelve a csillag-istenek által. És az égitestek beszélnek, üzennek, csak meg
kell fejteni a nyelvüket. Azt hitték. hogy valami szellemi hatalom a csillagok
járásának a nyelvét nekünk adta, mint Mózesnek a kőtáblákat. De Newton óta
tudjuk: a csillagok ugyanolyan anyagú égitestek, mint a Föld. És nem
láthatatlan szellemi hatalmasságok az üstökösök és tűzgömbök sem, hanem
törvényszerű, szabályos pályán mozgó égitestek, melyeknek útját előre ki lehet
számítani.


És a hullócsillagok? Gyerekkoromban úgy tudtuk, ha lehull egy csillag, meghalt
valaki.

– Ha ez így lenne, akkor naponta kipusztulna
az emberiség. Különben is jó tudni, hogy azok a felvillanó fényes csíkok az
égbolton nem lehulló csillagok. Egy csillag tízezerszer-százezerszer nagyobb,
mint a Föld, és sohasem hull le. Amit a néphit hullócsillagnak tart, az
legtöbbször igen kis meteoritdarabka, tömegét csak milligrammal mérhetjük. Csak
a másodperc töredékéig látszik, amíg a magas-légkörben felizzik és megsemmisül.


Az volt a hit a falumban, hogy ha ilyenkor valamire gondolunk, az teljesedik.

– Ennyi idő alatt nem is lehet semmi okosra
gondolni. Bizonyára azért nem teljesedett.


Professzor úr még a Göncölszekér líráját is tudománnyá változtatja.

– Nem. Én nagyon szeretem a folklórban
fellelhető csillagtörténeteket. A Göncölszekér tipikusan magyar rege. Másutt
Nagymedvének hívják… Ha érdekli, elmesélem… Tehát: Göncöl, vagy Döncöl
híres táltos volt. Járta a világot szekerével, és mindenhol, mindenkivel csak
jót tett. Egyszer eltörött a kocsirúd-ja. Kérte az embereket, hogy segítsenek
rajta – de senki nem segített. Ekkor kapta az örök utat, az égit, hogy ott
hajtsa tovább a szekerét, figyelmeztetésül az emberiségnek: minden bajba
jutotton segíteni kell.


A Göncölszekér az égen hátrafelé halad, mint a rák.

– Ezt egy másik, egy keresztény legenda
magyarázza. Jézus kérte Göncölt, hogy vigye el a szekerén. Göncöl elvitte.
Jézus megkérdezte, kívánja-e érte az örök üdvösséget? Erre azt válaszolta a
táltos: azt kérem, hogy örökké ezen a szekéren utazhassam. Na – mondta Jézus -,
ha ilyen könnyen eladod az örök üdvösségedet. büntetésül ezután hátrafelé mész.


Milyen jóslásaik vannak a csillagászoknak?

– Nevezzük tudományos előrejelzéseknek.
Ilyen például, hogy tudjuk a Halley-üstökösről, amely 1910-ben világméretű
pánikot okozott, hogy szabályosan kering, keringési ideje 76 év, 1986-ban újra
földközelbe érkezik. Tudjuk. hogy 1999. augusztus 11-én a déli órákban itt,
Budapesten a történelem egyik legnevezetesebb napfogyatkozása lesz, mert délben
következik be. De ezt “megjövendölni” nem csoda; hanem a szabályos
törvényszerűségek ismerete és tudományos megállapítása.


Innen menjünk talán a “világvégére”.

– Sokszor jósolgatták már, de biztosítom,
nem lesz a világnak soha vége. Nem lett vége 1000-ben, Jézus országlásának
évfordulóján sem, 1033-ban, halálának ezredik évében sem, és a közelmúltban a
jehovisták által jósolt 1975-ben se lett vége.


A legújabb “beígért” terminus, úgy tudom, 1982. Mi ezeknek a
jósolgatásoknak az alapja?

– A primitív ismeret. Valaki hallott
valamit, tud valamit – de rosszul tudja. Nézzük csak ezt az
ezerkilencszáznyolcvankettőt. Húszévenként a Jupiter és a Saturnus a Földről
nézve egy vonalba kerül a Nappal. 1902-ben valami hat-hét égitest került ebbe a
konstellációba, s ez 1982-ben megismétlődik. Ezt túlozták el, mondván, hogy az
egy irányba eső óriásbolygók és a Hold olyan iszonyú dagályt idéz elő, amely a
Föld teljes pusztulását okozza.


De nem okozta. Ebből arra következtethetünk, hogy nincsen semmiféle kozmikus
fenyegetettségünk?

– Naponta 5 ezer tonna meteorit hull a
Földre – de hamuvá égve, lassan permetezve. Előfordulhat persze, hogy egy-egy
nagy tömegű “óriás” zuhan le, mint például 1908-ban a több százezer
tonnás Tunguz meteor. De a Föld viszonylag ritkán lakott. Az itt élő 4 milliárd
ember. ha egymás mellé zsúfolódna, úgy, mint például egy jó film előtt a mozi
előcsarnokában, elférne a Balaton jegén, és ha leszakadna a jég, mind-össze 90
centit emelkedne a víz szintje. Minimális a valószínűsége annak, hogy egy
nagymeteor éppen lakott területre essék. Mint ahogy az is alig-alig lehetséges,
hogy egy száguldó kisbolygó éppen a Földet találja el. 1988-ban erre járt
közülük az egyik, az Ikarusz. Nagy pánik volt, világvége-félelem. Elterjedt a
rémhír, hogy összeütközik a Földdel. És hiába mondtuk, hogy csak kozmikus
távolságban halad majd el, ami több millió kilométert jelent, az emberek nem
hitték. A múltban néha váratlanul jelent meg egy-egy ilyen égi vándor. Ma már
előre kiszámítjuk az útjukat. Az Ikarusz is visszatér 19 évenként, június
15-én.


Hogyan látja Professzor úr a Föld energiakészletének kimerülése körüli
gondokat?

– A Föld 9600 millió éve keletkezett. Az
élet rajta 3000 millió éves. Az ember csak 1-2 millió esztendeje jelent meg. Ez
azt jelenti – és az a döbbenetes -, hogy ha az egész világegyetem életét
belezsúfolnánk egy évbe, az ősrobbanás január 1-re esnék, a Nap
“születése” szeptember 12-ére, a Föld keletkezése október 8-ára, az
életé november 4-ére, az ember megjelenése pedig december 31-én 23 óra 33
percre. A koszén, a kőolaj, a földgáz több százmillió év alatt halmozódott fel
a földkéregben. De mi milliószorta sebesebben használjuk fel, mint ahogy ezek
újratermelődnének. Végső reménységet a csillagászoktól kapunk. A Nap belsejében
ugyanis különleges fizikai körülmények között hidrogén alakul át héliummá. 1 kg hidrogén héliummá
alakulásakor annyi energia szabadul fel, amennyi 20 millió kilogramm magyar
szén elégetésekor. Hidrogénnel bőségesen rendelkezünk. Hidrogén van a vízben
is. A Földön pedig annyi a víz, hogy ha nem lennének kontinensek, a tengerek
két kilométer vastagon borítanák a Földet. Tehát a cél az, hogy ellessük,
milyen folyamat révén termelődik energia a Napban. Ez az űrkutatások egyik feladata.
Csak békés célokra kell felhasználnunk az eredményeket. A tudomány humán
jellegű, az emberért van és nem az ember elpusztításáért.


Egy pillanatra visszatérnék még a jóslásokhoz. Nemrégiben, hogy
“túléltük” a világvégét, ufókról, repülő csészealjakról hallottunk.

– Ezek a modern ember kísértetei. Jókainál,
Shakespeare-nél még vissza-visszatérnek a szellemek, a holt lelkek. A modern
ember ezekben már annyira nem hisz, hogy az úttörők ijesztgetik egymást
lepedőkben. Ma már tudjuk, hogy nincsenek csodák, mégis egy egész keresztény
kultúra épült erre. Korunkra már elhalványodott a tételes hit, de a vágy a
csoda, a titokzatos után, megmaradt. És a modern ember húsból-vérből való
élőlényeket – csodákat – teremt magának.


A Bibliában olvasható az a csoda, hogy amikor a zsidók az arameusokkal
csatáztak, Józsué megállította a Napot, hogy seregét győzelemre vihesse. Mi
erről a véleménye a csillagásznak?

– Tudományos magyarázata van. Ma már tudjuk,
hogy napnyugta előtt teljes napfogyatkozás volt, ami néhány percig tartott,
majd utána ismét világos tett. Nem történt csoda.


Gyakran mondogatjuk: hinnünk kell valamiben. Professzor úr miben hisz?

– Hiszek a jóság, a szépség, a szeretet megtisztító
erejében, a humánumban, amely nem tesz különbséget hívők és hitetlenek,
fehérek. sárgák és feketék között. Hiszek a közösségért való áldozatvállalás
erejében, a munka. az alkotás felemelő örömében.


Professzor úr milliárdokban számol, fényévekkel mér. Ilyen kozmikus idő és
távolság közepette nem érzi az ember életét parányinak, rövidnek, létét
feleslegesnek a világegyetem nagy állandóságában?

– Nem. Csak az a fontos – és itt Nobel-díjas
tudósunkat, Szent-Györgyi Albertet idézem -, hogy keressük meg a világban, a
társadalomban azt a helyet, amely a mi helyünk, és ahol olyan feladatokat kell
elvégeznünk, amit rajtunk kívül senki más nem végez el. Mindenkire vár egy
ilyen hely, az életnek bár-mely területéről legyen is szó. Olyan hely, olyan
feladat, amit a mai kor valósága és a jövő iránti felelősség határoz meg. Ennek
keresésén és megtalálásán túl talán nincs és nem is lehet más célja, értelme
életünknek.

Szabó Tibor (Sopron) gyűjteményéből
digitalizálta Kiss Gyula (Sopron) 

Ajánljuk...