Kulin György emléktáblájának avatására

Ezen a helyen szerezte Kulin György az első élményeket a természet világából. Nem halványuló, kora gyermekkori emléke maradt a Halley-üstökös 1910-es megjelenése okozta általános rettegés.

Itt, ebben a városban végezte alsó és középiskoláit. Ekkor még nem különbözött az itt élő fiataloktól. Szerette a sportot, és egy időben a román hadsereg válogatott futballcsapatának is tagja volt.

Egyetemi tanulmányokat végezni ment Budapestre, amely azon túl otthona lett. Ott élt haláláig, de soha nem feledkezett meg szülővárosáról, szülőhazájáról és erről a házról, ahol gyermek- és ifjúkorának legszebb éveit töltötte. Látogatóba mindig visszajárt ide.

Akik itt állnak és gondolnak rá, ismerik élete további folyását, sorsa alakulásának fő irányait. Mégis lehetnek olyanok, akik nem eléggé ismerik — noha ezt én is elmondhatom magamról, bár több mint félszáz éve ismerem, és több mint 40 évig éltem és dolgoztam mellette.

Kulin György 1927-ben kapta kézhez a matematika-fizika szakos tanári oklevelet — de az akkori igen nehéz gazdasági körülmények között évekig volt állástalan diplomás. Így került a 30-as évek közepén gyakornoknak a budapesti állami csillagvizsgálóba. Ott kisbolygók kutatásával, majd pályájuk számításával foglalkozott. Ez utóbbi volt az 1939-ben benyújtott doktori disszertációjának tárgya is.

Összesen több mint 80 új kisbolygót fedezett fel Magyarország akkori legnagyobb távcsövével fényképezés útján. Több mint egy tucatnak pályáját is kiszámította, így őt illette elnevezésük joga. A névadáskor általa tisztelt szaktársai mellett többek között szülővárosára is gondolt, amidőn a még 1936-ban felfedezett, az addig az 1436-os sorszámot viselő kisbolygójának a Salonta nevet adta. Szerette volna egy másik, ugyancsak általa felfedezett kis égitestnek szűkebb hazája, Erdély latin nevét adni, de a Transsylvania nevet már viselte az ő útmutatásai alapján egy egyetemi hallgató által megtalált új kisbolygó.

A 40-es évek elején két üstököst is fedezett fel, s ezek elnevezésében is benne van az Ő neve.

Ezekben az években erősödött meg benne a szándék, hogy az égitestek világának varázsos szépségét másoknak, lehetőleg mindenkinek megmutassa. Fél évszázadon keresztül az volt uralkodó életelve, hogy átadja másoknak Galilei élményét, aki először látta távcsövön át az égbolt csodáit.

Éppen 50 éve. jelent meg A távcső világa című kétkötetes munkája, amely azóta még három kiadást ért meg, s amely mindmáig az amatőrcsillagászok leggazdagabb kézikönyve magyar nyelven.

A háború vége után megalakította a Magyar Csillagászati Egyesületet, amely fennállása két és fél éve alatt mintegy 2200 tagot számláit. Az ő közbenjárására kapott székházat is a mozgalom, a budapesti Gellért-hegy oldalán fekvő épületet, amelyet ő Urániának nevezett el.

A 40-es évek végén, az önkénybe, törvénytelenségekbe csapott kommunista uralom szétverte az Egyesületet, őt pedig elűzte és távol tartotta az Urániától. Száműzetése éveiben a városközponttól távol tanárkodott, közben kitanulta az üvegfelületek alakítását, a csiszolás és polírozás mesterfogásait. Miután visszatérhetett szeretett Urániájába, három és fél évtizeden át készített, csiszolt, polírozott és ellenőrzött lencséket és tükröket az amatőrök távcsöveihez. Egész üzemmé vált az Uránia földszinti része, ahol ő is dolgozott, mint bármelyik munkása, és saját kezűleg több ezer távcsőtükröt készített — többet, mint előtte bárki a világon.

Látása megromlása miatt nem remélhette tudományos megfigyelő munkáinak folytatását, így teljes energiáját, képességét és minden idejét az ismeretterjesztésnek, az amatőrmunkák szervezésének szentelte.

Mint igazgató, első volt az Urániában reggel és az utolsó volt este — közben fáradhatatlanul végezte szellemi és fizikai munkáit. A tükröket és távcsöveket a vékonypénzű diákok által is megfizethető áron adta az amatőrök kezébe — de földijeinek, az erdélyieknek, lettek légyen azok románok vagy magyarok, ellenszolgáltatás nélkül készített és juttatott ki távcsőtükröket és más optikákat.

Közben szervezőmunkával, buzdító szavaival továbbadta lelkesedése tüzét. Néhány év alatt egy tucatnyi vidéki Uránia létesült, és az általa alapított és vezetett Csillagászat Baráti Köre az első tíz éve alatt több mint tízezer tagot számláit. Köztük szép számmal lehetett találni romániai amatőröket is, akiknek — többnyire román — képviselői részt vettek a Baráti Kör közgyűlésein. Itt elegendő a kolozsvári Victor Anestin csillagászati kör vezetőire, Romulus Irimeş-re vagy utódára, Mircea Corpodeanra utalni.

Kulin György szervező tevékenysége, szuggesztív, vonzó egyénisége megteremtette a magyarországi amatőrmoz galmat , nevet szerzett magának Európa több országában, de sok felettesében keltett ellenérzéseket. Leszólták tevékenységét, támadták személyét, de ő minden anyagi előnyt, sőt személyes biztonságot is kockára téve rendíthetetlenül állt ki igaznak tartott ügye mellett.

Nehéz elképzelni, hogy minden munkái mellett hogyan talált időt sok cikke, ismeretterjesztő füzete és könyve megírásra. E munkáiban utolérhetetlen módon tudta közel hozni az égboltot az olvasóhoz, és megvilágítani annak egyetemes törvényszerűségeit. Sodró lendülettel, logikus érveléssel fejtette ki, mint végkövetkeztetést: az ember a Kozmosz szülötte, lakóhely, a Föld annak függvénye így az emberiség szerepe és felelőssége is kozmikus méretű és távlatú. Hogy még több olvasóhoz jusson, e gondolatait fantaszti kus regények formájában is megírta — többnyire neves irodalmárok segítségével.

Megalkuvás nélkül küzdött az elburjánzó áltudományok ellen, de nem puszta ostorozással, hanem azzal, hogy megmutatta: a csillagászat tiszta tudományának tanulmányozása több és magasabb rendű szépséget és örömet adhat az embernek, mint a kétes értékű, a tiszta látást elködösítő eszmékben való hiedelem.

Még megérte, hogy újjáalakult a Magyar Csillagászati Egyesület, s halála előtt két hónappal ott lehetett az alakuló közgyűlésen. De nem érhette meg, hogy az Egyesület javaslatára a múlt év végén az általa 1940-ben felfedezett, 3019 sorszámú kisbolygó hivatalosan is a Kulin nevet kapta.

Ez a kisbolygó minden bizonnyal túlél minket, túléli az emberiséget, de a többi kisbolygójával együtt addig is fenntartja nevét és hírét annak, aki innen indult a halhatatlanságba.

Az általa alapított Magyar Csillagászati Egyesület nevében helyezem el a megemlékezés koszorúját.

Nagyszalonta, 1991. április 27.