Kulin György ravatalánál | MCSE

Kulin György ravatalánál

{mosimage}Éppen fél évszázada ismertem meg Kulin Györgyöt a nagyhírű Wodetzky professzor előadásain, amidőn ő — doktorátusára készülve — már sok éves csillagász működés után sem szégyellt beülni tanulni a kezdő hallgatók közé az egyetem padjaiba.

Még tudományos hírnevét megalapozó kisbolygókutatási munkái közben ébredt fel benne a szándék, hogy az égbolt szépségeinek látványát mindenkivel meg kell osztania. És fél évszázadon át szüntelenül ennek megvalósításán dolgozott. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy ami hazánkban a csillagászati amatőrmozgalom és ismeretterjesztés területén az utóbbi évtizedekben történt, az részben az ő érdeme.

A Természettudomány i Társulat fennállása 100. évében, 1941-ben jelent meg az égbolt kedvelőinek szánt nagy munkája, A távcső világa, amely azóta három átdolgozott kiadást ért meg, s amely mindmáig az amatőrök leggazdagabb kézikönyve. De Kulin György még évekig folytatta tudományos munkáját, és az általa felfedezett több mint 80 kisbolygó közül 12-nek pontos pályát is számított. Ezeknek később ő adhatott nevet — részben az általa nagyra becsült szaktársak és más személyek nevét. Az első magyar felfedezésű üstökösök viszont az ő nevét is viselik.

A háború viszontagságos évei után rövidesen teljesen az ismeretterjesztésnek és az amatőrmozgalomnak szentelte energiáit, képességeit. Szívós munkával létrehozta a Magyar Csillagászati Egyesületet, amely fennállása rövid két és fél éve alatt több mint 2000 tagot számlált. Ő egyedül szerkesztette és adta ki az Egyesület folyóiratát, a Csillagok Világát. Ki tudta járni az akkori miniszternél, Ortutay Gyulánál, hogy az Egyesület a Gellért-hegy oldalában székházat kapjon, amely mindmáig a csillagászati ismeretterjesztés fellegvára és országos központja.

Az önkény és a törvénytelenségek kezdetén évekre el kellett hagynia az Urániát, sőt Budapest területén más munkát sem kaphatott. E nehéz években sem tántorította el semmi felismert hivatásától. Kitanulta az üvegfelületek alakításának mesterfogásait, és miután visszatérhetett az Urániába, három és fél évtizeden keresztül csiszolt, polírozott lencséket és tükröket az amatőrök távcsöveihez. Ő maga, saját kezével több, mint 3000 tükröt készített — jóval többet, mint bárki a világon. Igazgatóként is minden fennmaradó idejében reggeltől késő estig, fáradságot nem ismerve dolgozott a gépek mellett elismerésre várás nélkül. Az Urániát felkereső minden érdeklődő számára volt ideje, volt sok buzdító, kedves szava. Földijeinek, az erdélyieknek minden ellenszolgáltatás nélkül készített tükröket.

Ez az önzetlen egyéniség mégis irigyelt valakit — méghozzá határtalanul. A nagy olasz természettudós, Galilei volt ez — az első, aki távcsövet fordított az ég felé, és aki elsőként pillanthatta meg az égitestek világának valódi, varázslatos képét. Ezt az egykori, világkép-formáló Galilei-élményt akarta átadni mindenkinek az Uránia egyszerű, mindenki által hozzáférhető eszközei segít ségével.

Páratlan szervezőkészsége abban is megnyilvánult, hogy az általa létrehozott Csillagászat Baráti Körébe tíz év alatt több mint 14 ezer érdeklődő lépett be. Elmondhatjuk, hogy minden tagról volt tudomása, a legtöbbjüket levelezés útján vagy személyesen ismerte.

Előadó-szervező munkái során sokat járta az országot, és vonzó egyéniségével, szuggesztív szavaival sokakban gyújtotta meg a lelkesedés lángját. És ezek kezdeményezésére és munkájából jöttek létre a vidéki csillagvizsgálók, Urániák. Egy új égitest felfedezése nem okozott neki akkora örömet, mint midőn talált valakit, aki tovább tudta vinni eszméi fáklyalángját.

Elgondolásaiban és azok megvalósítási szándékában hajlíthatatlan volt. Igazságáért minden hajlandó volt feláldozni: tudományos karriert, sőt személyes biztonságot is. Amelynek tagja volt, minden testületben, mindenki előtt nyíltan hangoztatta véleményét. Minden alkalmat, minden módszert megragadott az általa felismert igazságok kifejezésére és érvényre juttatására. Nagyon sok lényeges dolgot mondott el a Világegyetem egzakt és humán összefüggéseiből előadások, cikkek, könyvek — még fantasztikus regények formájában is. Elgondolni is nehéz, hogyan jutott ideje és energiája minderre.

Kulin György kivételes, hatalmas, egyéniség volt, amilyen az élet egy-egy területén csak egy-kettő születik évszázadonként. Sodró hatása alól senki nem vonhatta ki magát, aki a közelébe került. Mindenkinek adott, mert mindenki tanult tőle valamit. Akik ma a csillagászati ismeretterjesztés területén munkálkodunk, kisebb-nagyobb mértékben valamennyien az ő tanítványai vagyunk.

Drága, nagy halottunk, Kulin György! Végső búcsúzásunkkor ígérjük, igyekszünk méltóak lenni Hozzád, mesterünkhöz, és hogy megőrizzük és a lehetőségekhez képest megörökítjük emlékedet. Lehet, hogy a Világegyetem idő és erőviszonyaihoz képest parányi ez a földi, emberi szándék. De minden másnál és mindenki másnál biztosabban tartják fenn emlékedet és neved azok a kis égitestek, amelyeket Te fedeztél fel, és amelyek minket, de lehet, hogy az emberiséget és a Földet is túl fogják élni. Éljen hát neved és emléked békében az idők végezetéig!

Budapest, 1989. május 19.