Kulin György sírjánál | MCSE

Kulin György sírjánál

Ez a hétvége a halottakra való emlékezés jegyében
is telt. Ahogy szállnak az évek felettem, egyre több a halottam, az
egykor élt rokonok, jó barátok felkeresése már nem is fér bele egy
hétvégébe. Igen, felkeresem őket, nem csak virágot viszek nekik, nem
csak gyertyalángot gyújtok, nem csak emlékezem rájuk, hanem beszélgetek
is velük, persze már csak gondolatban.

Vasárnap délután ellátogattam a Farkasréti
temetőbe, hogy egy szál virágot vigyek Kulin György csillagász sírjára.
Így szerepel a kis földbe süllyesztett márványlapon: Dr. Kulin György
csillagász 1905-1989. Gyurka bácsi! Aki nélkül nem lenne ma
amatőrcsillagász mozgalom, vagy nagyon másmilyen lenne. Nem lenne
nélküle sok-sok csillagászbarátság, és persze egy sor intézmény se
lenne, vagy nem úgy valósult volna meg, ahogyan ő megálmodta.

Sokan és sokféleképpen emlékeztek már meg Gyurka
bácsiról, lásd például a Kulin György emlékhonlapot, vagy a négy évvel
ezelőtt kiadott emlékkötetünket. Talán senki nem tudta igazán megfogni a
„Kulin-jelenséget”: mi az, ami miatt olyannyira hatásos volt, ami miatt
olyannyira hiteles tudott lenni. A titkot én se tudom, csak találgatok.
Szerintem a szeretet lehetett az ő nagy titka. Végtelenül és feltétel
nélkül szerette az amatőrcsillagász mozgalmat, határtalanul szerette az
amatőröket az egészen kezdőktől kezdve az egészen haladókig.

Az urnasír szinte belesimul a talajszintbe, mivel
annak idején amerikai típusú temetőrészt terveztek ide, azonban látható,
hogy ez csak terv maradt, szép számmal akadnak olyan síremlékek, melyek
a mi hagyományaink szerint készültek. Sokan, nagyon sokan látogatják a
temetőt ezen a napfényes, de kicsit hűvös őszi délutánon. A kezekben
alkalomhoz illő koszorúk, csokrok, vagy csak egy szál virág. Én egy szál
virágot viszek Kulin György sírjára. Elbeszélgetek kicsit az Öreggel,
az amatőrmozgalom Nagy Öregjével. Ketten vagyunk, senki se zavarja a
beszélgetést. Mintha, azt mondaná: Na mi újság, kis komám?…

Már kifelé tartok, a kapu felé közeledem, amikor
egy háromfős emlékező társaság halad el mellettem, és fél füllel hallom,
amikor egy férfi azt mondja: „…tudjátok, Kulin György. Azt kell tudni
róla, hogy ő is nagyszalontai…” Már tudom, melyik sírhoz tart a kis
csapat.