Kulin György szobrának avatására | MCSE

Kulin György szobrának avatására

{mosimage}Munkatársa — később igazgatója — Detre László más, magasabb szintre terelte Kulin szinte kifogyhatatlan munkabírását és kibontakozó tehetségét. — Szép — mondta — , hogy ennyi kisbolygót találtál, de ezeket a jövőben is meg kell találni. Tessék kiszámítani ehhez a pályájukat is! Új fejezet kezdődött Kulin György életében. Elővette egyetemi jegyzeteit, és újra beült az egyetemi tanterem padjába. Akkoriban még általában a nagy Gauss módszerével számítottak pályát az új kisbolygóknak, üstökösöknek. Három, lehetőleg egymáshoz nem túl közeli időpontban kell meghatározni a kisbolygó pontos térbeli helyzetét, és ezekből meg lehet határozni a kis égitest pályaellipszisét. Matematikailag kifogástalan módszer a Gauss-féle, csak meglehetősen hosszadalmas. Kulinnak a számításokhoz akkor természetesen még csak kézi meghajtású számítógép állt rendelkezésére. Ekkoriban terjedt el egy finn professzor, Yrjö Väisälä pályaszámítási módszere, amely rövidebb idő alatt adott kielégítően pontos eredményt a pályákra. Kulin nekiült a két módszer rendszeres összehasonlításához és rövidesen megszületett doktori disszertációja A Gauss- és a Väisälä-módszer kritikai összehasonlítása címmel. Ebben kifejti, hogy az utóbbi mód szerrel egyszerűbben és gyorsabban lehet eredményre jutni — azonos pontossággal. Később még tovább egyszerűsítette a finn professzor módszerét.

Kulin összesen 84 kisbolygót fedezett fel, és 13-nak számolta ki a pályáját. Ez utóbbiaknak neki volt joga nevet adni. Az első az 1436-os sorszámú a Salonta nevet kapta. Így a szó leg szorosabb értelmében megörökítette szülővárosa nevét. Ma már 20, általa felfedezett kisbolygónak van saját neve. Ezek között találhatók az általa tisztelt tudósoké, munkatársaié is, mint Detre, Izsák, Róka, Konkolya, Gothard, Ortutay, vagy a kedves Balaton és Mátra neve. A 3019-es kisbolygót később róla nevezték el Kulin-nak.

1969-ben még találkozhattam a turkui Väisälä professzorral. Hálával emlegette Kulin nevét. Ugyanis a finnországi nyarak alkalmával nem lehet fényképfelvételeket készíteni a világos égboltról, ahol alig, vagy egyáltalán nem látszanak a csillagok. A finn felfedezésű kisbolygókat ezért Kulin figyelte nyaranként.

Külön hírnevet szerzett neki az általa felfedezett üstököse, az első magyar üstökös. Ez ugyan a mostanában végzett számítások és megfigyelések szerint kisbolygónak minősült, de Kulin érdemét ez semmivel nem kisebbíti. Különben felfedezett egy másik üstököst is, amely a háborús hírközlési viszonyok folytán három felfedező nevét kapta — köztük persze az övét is.

Igen sok fényképfelvételt készített a csillaghalmazokról is, hogy meghatározza a bennük levő változók számát és adatait. Talált is néhány új halmazváltozót. Igen aktívan vett részt a nemzetközi Eros-programban is, amely a Nap–Föld távolság értékének pontosítását vette célba.

A háború után részben személyes, részben egyéb okok miatt kénytelen volt otthagyni a csillagvizsgálót és felfüggeszteni szakmai tudományos munkásságát. Belevetette magát régóta dédelgetett tervébe: az amatőrcsillagászat kifejlesztésébe. Már a távcső mellett töltött ezer órák folyamán megerősödött benne a vágy, hogy azt a sok szépséget, amit a csillagok világa nyújtani tud neki távcsövön át szemlélve, másokkal, lehetőleg mindenkivel megossza. Mondhatatlan irigység kínozta haláláig: Galilei élményét irigyelte a nagy itáliai tudóstól, aki első ízben nézett az égre egyszerű távcsövével. Távcsövet akart hát adni mindenki kezébe. Még a svábhegyi obszervatóriumban írta első, híres könyvét az érdeklődők és az amatőrök számára, A távcső világa címmel.

Az amatőrmozgalom szervezése terén kifejtett munkásságáról mások fognak megemlékezni. Ezt a tevékenységét több mint négy évtizeden át közvetlen közelről, munkatársaként kísérhettem figyelemmel. 1946-ban együtt alap1tottuk az első Magyar Csillagászati Egyesületet, és még megérte a második MCSE megalakulását 1989-ben.

Egy vele kapcsolatos élményemmel fejezem be ezt a megemlékezésemet róla. Az amatőr mozgalom székhelye a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló volt, amely a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kezelésében állt. Ennek elnöke egy időben Ortutay Gyula, híres néprajztudós volt, aki miniszter korában, 1947-ben kiutalta a csillagászat céljaira a Gellért-hegy oldalában levő, gazdátlanná vált villaépületet. Kulin hozzájárulást és segítséget kért az elnöktől a külföldi, elsősorban erdélyi amatőrök távcsőellátásához. Ortutay kifejezte sajnálkozását, de kereken megtagadta a TIT ilyen irányú segítségét, sőt megtiltotta az Urániában előállított bármiféle eszköz Erdélybe küldését. Amint eltávozott a főnök, Kulin Galileiként toppantott: „Mégis küldök!” És továbbra is kaptak az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai amatőrök távcsőtükröket, kis távcsöveket és más Uránia-eszközöket tőle — törvényes vagy kevésbé szabályos úton, jobbára a saját költségén, a nemzetközi kultúra jegyében. Ahogy mondani szokta: az égbolton nem érvényesek a földi határok.

Kulin György 1905-ben született, de 1989-ben nem halt meg egé szen: neve a felfedezettjeivel együtt élni fog — gyakorlatilag örökké: túlél minket, sőt túléli az emberiséget, az egyetemes emberi kultúrát, amelyért egész életében dolgozott.

Nagyszalonta, 2001. június 9.