A Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) 1989. február 19-én alakult újjá, az 1946-49 között létezett MCSE jogutódjaként. Az „ős-MCSE"-t Kulin György (1905-1989) hozta létre, a magyarországi amatőrcsillagász mozgalom megalapítója, a 20. századi csillagászati ismeretterjesztés legnagyobb alakja. Külön öröm volt számunkra, hogy az eseményen Kulin György is jelen lehetett, és támogatta az újjáalakult MCSE-t, épp úgy, mint a régi MCSE számos tagja, akik most, hatvan évvel az 1946-os megalakulás után is köztünk vannak, munkájukkal támogatják céljaink megvalósítását. Bartha Lajos, Farkas László, Guman István, Ponori Thewrewk Aurél, Szakács László, Szécsy Ilona és mások.

Célkitűzéseink kiolvashatók alapszabályunkból, mely az utóbbi bő másfél évtizedben egy sor hazai és határon túli csillagászati szervezet számára jelentett mintát. A hosszas felsorolás helyett tevékenységünk lényege összefoglalható egyetlen mondatban is: célunk a csillagászat megismertetése és megszerettetése. Természetesen elsősorban azokkal, akik fogékonyak eme szép tudományág iránt, de azokkal is, akiket még nem érintett meg a csillagok világa.

Az MCSE tagsága nagyobbrészt amatőrökből áll, azonban szép számmal találhatók sorainkban hivatásos csillagászok is, akiknek szakmai segítsége nélkül egyesületünk bizonyosan nem tartana ott, ahol tart. Az észlelő amatőrök, az ismeretterjesztés elkötelezettjei, a távcsőépítők, a tudománytörténet iránt érdeklődők ugyanúgy megtalálhatók tagjaink között, mint a csillagászat kedvelői, akik ezt az ősi tudományágat egyszerűen „csak" szeretik, éspedig azért, tartalmas elfoglaltságot jelent számukra.

Az újjáalakult MCSE első nagy pillanata kétségtelenül 1993. augusztus 11/12-e éjszakája volt, amikor az MCSE felhívásárára országszerte tízezrek figyelték az augusztusi csillaghullást. A várt rendkívüli meteoreső elmaradt, azonban a gyönyörű nyári éjszakában így is sokak számára jelentett élményt életük első (második, harmadik...) meteorja. Kiment az ország az ég alá, és megtanult valamit. Budapesten a Duna-parton, a Margitszigeten, a Gellérthegyen is tömegek figyelték a jelenséget, és így volt ez – többek között – Szegeden is. Az ott tapasztaltakról írta Kaszás Gábor a Meteor 1993/10. számában: „Itt az MCSE életében történt valami, amit meg kellene ismételni".

Hát megismételtük, nem is egyszer. Igaz, nem mindig ilyen spontán módon, igaz, sokszor közbeszólt az időjárás, de akkor, amikor igazán fontos események zajlottak az égen, mindig jó idő volt. Úgy látszik, az időjárás is szereti az MCSE rendezvényeit.

Ragyogó őszi időben tartottuk az 1999-es napfogyatkozás „főpróbáját": 1996. október 12-én vagy 1500-an jöttek el a Budapesti Planetáriumhoz, hogy lássák a jelenséget. Akkoriban ínséges idők jártak felénk, voltak, akik 1982 óta nem láttak semmilyen napfogyatkozást... Korábbi, Planetárium melletti bemutatóink is emlékezetesek. 1994-ben a Jupiterbe csapódott Shoemaker–Levy-üstökös által létrehozott óriási sötét foltok hozták izgalomba az érdeklődőket, 1995-ben pedig a Szaturnusz-gyűrű átfordulása jelentette a szenzációt.

1997. március 29-én a Csillagászat Napja egybeesett a Hale–Bopp-üstökös földközelségével. A Normafa melletti Anna-réten több ezer érdeklődő láthatta a fényes üstököst esti bemutatónkon. Az üstökös valóságos forgalmi dugót „okozott" a Sváb-hegyen.

Mindannyiunk számára feledhetetlen volt 1999. augusztus 11-e, amikor milliók követték figyelemmel a régóta várt teljes napfogyatkozást. Az időjárás ezúttal is kegyes volt hozzánk – aki látta a legcsodálatosabb természeti jelenséget, soha nem fogja elfelejteni.

2003. augusztus 27-e is benne van az MCSE „aranykönyvében". A történelmi Mars-közelség újra felkorbácsolta a nagyközönség csillagászat iránti érdeklődését: ezrek és ezrek zarándokoltak el hozzánk a Polaris Csillagvizsgálóba (ekkor már volt otthonunk: a Polaris) , hogy vethessenek egy pillantást a vörös bolygóra, és meghallgathassák a Marssal foglalkozó szakemberek előadásait. (Ezúttal nem a Hale–Bopp-üstökös, hanem a Mars okozott forgalmi dugót...)

2004. június 8-án ismét ritka jelenség, a Vénusz-átvonulás keltette fel a figyelmet. Országszerte több tucat helyszínen szerveztek tagjaink bemutatókat, több webkamerás közvetítést kísérhettek figyelemmel az érdeklődők. Becslésünk szerint vagy 30 ezren láthatták a jelenséget országszerte. Az időjárás ezúttal is kegyes volt hozzánk.

Legutóbbi országos megmozdulásunkat 2006. március 29-én szerveztük, a napfogyatkozás apropóján. Közel 70 helyszínen várták az érdeklődőket tagjaink, azonban az időjárás közbeszólt, a szerencsések is inkább csak vonuló felhőzeten keresztül láttak valamit a napsarlóból. Az igazi élményben csak azok a szerencsés tagtársaink részesülhettek, akik elutaztak Törökországba, ahol teljes napfogyatkozásban gyönyörködhettek!

Természetesen akkor is tartunk bemutatásokat, előadásokat, ha éppen nem zajlik ritka égi esemény a fejünk fölött. Az óbudai Polaris Csillagvizsgáló távcsöves bemutatásain, szakkörein, előadás-sorozatain, találkozóin várjuk az érdeklődőket. Gyakran csatlakozunk más szervezetek rendezvényeihez is (Nap napja, Föld napja, Sziget-fesztivál, Múzeumok éjszakája stb.).

Egyesületünk honlapja 1995-ben indult, akkor még úttörőknek számítottunk, és csak kevesek privilégiuma volt az Internet. Most, tizenkét évvel később, a www.mcse.hu hamarosan köszöntheti a másfélmilliomodik látogatót, és nem kétséges, hogy a világháló jelentősége csak tovább nő az előttünk álló években. Ma már egy sor különféle honlap „lakik" az MCSE-szerverén: helyi csoportjaink, szakcsoportjaink, tagtársaink mellett néhány távcsöves vállalkozás weboldalának is otthont adunk.

Egyesületünk 1989-es újjáalakulásakor legfőbb célkitűzésünk volt, hogy megmentsük és továbbra is kiadjuk a magyar amatőrcsillagászok első számú folyóiratát, a Meteort. Ugyanilyen fontos volt a magyar nyelvű csillagászati évkönyv kiadása. Az 1926-ban a Stella Almanachhal indult sorozatot ma mi folytatjuk, a Meteor csillagászati évkönyvvel, mely nem csupán az adott év égi jelenségeinek „kalendáriuma", hanem a hazai szakcsillagászok számára is lehetőséget nyújt ismeretterjesztő cikkeik közlésére. Mind a Meteort, mind a Meteor csillagászati évkönyvet tagjaink illetményként kapják. Az Évkönyv emellett a könyvterjesztésnek köszönhetően számos könyvesboltban is megvásárolható.

Az elmúlt években számos más kiadvánnyal is jelentkeztünk. A hazai könyvkiadási gyakorlattól eltérően mi nem külföldi könyvek magyarra fordításával foglalkozunk – kizárólag magyar szerzők munkáit adjuk ki. Számos csillagászattörténeti kiadványunk (Napóra-katalógus, Divina astronomia, Hajnali szép csillag, A csillagász Hell Miksa stb.) mellett könyvet adtunk ki a kisbolygókról (Célpont a Föld?) és a magyar vonatkozású égitestekről (Magyarok a Naprendszerben). Legsikeresebb kiadványunk az Amatőrcsillagászok kézikönyve, melynek 2006-ban fog megjelenni a harmadik kiadása.

Mindez természetesen nem létezhetne tagjaink áldozatos munkája nélkül. Amit eddig ismertettünk, a csillagászatot „feltétel nélkül" szerető amatőrtársainknak köszönhető, akik nem sajnálják szabadidejüket arra áldozni, hogy másoknak (csillagászati) örömöket szerezzenek. Igaz, ez számukra nem áldozat, hanem sokkal inkább misszió. A mai, egyre inkább pénzközpontú világban mindenkinek jólesik egy kicsit mással, nemesebbel, többel is foglalkozni – számunkra ezt jelenti a csillagászat, a csillagászkodás.

Az amatőrcsillagászat savát-borsát jelenti a „személyes tapasztalatszerzés", a távcsöves megfigyelés. Bármilyen szépek is az óriástávcsöves felvételek, azért az az igazi, ha saját távcsövünkkel tapasztaljuk meg  a csillagos égbolt jelenségeit. Épp ezért különösen fontos az amatőrcsillagász számára a saját távcső, mellyel akár vizuális, akár fotografikus, akár CCD-s megfigyeléseket végezhet. Vannak, akik elsősorban az esztétikai élményt részesítik előnyben, és vannak, akik tudományosan is hasznosítható megfigyeléseket végeznek – sokféle lehetőség nyílik a „csillagászkodásra". Az észlelésekkel, a távcsövekkel behatóbban foglalkozók számára szervezzük évről évre távcsöves találkozóinkat. A megfigyelőmunkában, a távcsövek világában egyesületünk Meteor c. folyóirata nyújt segítséget, eligazodást.

Egyetlen nonprofit szervezet sem működhet megfelelő anyagi háttér nélkül. Az MCSE éves költségvetése jelenleg 20 millió Ft körül mozog. Bevételeink mintegy 50%-át teszik ki a tagdíjak, a másik 50% az SZJA-felajánlásokból, pályázatokból, kiadványaink, programjaink bevételeiből származik. Különösen az 1%-os SZJA-bevételeinkre vagyunk büszkék – ez a forrás mutatja legjobban, hogy munkákat milyen sokan tartják támogatásra méltónak. Emellett tevékenységünket tehetősebb tagtársaink is támogatják – elsősorban a Polaris Csillagvizsgáló felújítására, fejlesztésére kapunk nagyon sok segítséget.

Fontosnak, sőt egyre fontosabbnak tekintjük az utánpótlás-nevelést. Sajnos tény, hogy az ifjúság körében csökken az érdeklődés a természettudományok iránt. Ezt az érdeklődést szeretnénk felkelteni pályázatokkal, vetélkedőkkel, táborokkal, a szakköri munka támogatásával. 2006-ban is több, csillagászati témájú pályázatot támogatunk, és magunk is kiírtunk egyet, Észlelési élményem címmel. Úgy tűnik, nagyon sok tennivaló van ezen a téren.

Mi mással fejezhetnénk be ezt a rövid bemutatkozást, mint azzal, hogy mindazokat várjuk tagjaink sorába, akiket érdekelnek a csillagászat eredményei, szeretnének hasonló érdeklődésűekkel megismerkedni, távcsöves megfigyeléseket végezni – szeretnék szabadidejüket tartalmasan, a „csillagok világában" eltölteni. Az érdeklődők közvetlenül helyi csoportjainkhoz és szakcsoportjainkhoz is fordulhatnak további információkért.