2001. december – Kalandozás az Orion öve körül | MCSE

2001. december – Kalandozás az Orion öve körül

Kalandozás az Orion öve körül

Az Orion csillagkép jellegzetes alakját könnyű felismerni. December
elején az esti órákban a K-DK-i égen található, január-február
során magasan a déli égbolton szinte uralja az éjszakákat. Láthatósága
április végéig tart, ekkor már fokozatosan beleveszik az esti
szürkületbe a Ny-i égbolton.


Tepliczky István és Nagy Zoltán A. felvétele a Polaris
Csillagvizsgálóról.
A kupola feletti jellegzetes csillagkép az Orion, közepén a
három egyvonalban álló csillag alkotja az övet.
A kupola felett közvetlenül a Szíriusz és a Mirzam, bal szélen
középen a Procyon, feléette a sarokban a Jupiter,
tőle jobbra a gamma Gem.
Coolpix950 digitális fényképezőgéppel készült, 2db 8mp-es expozícióból
összemozaikolva. (2001. november 2.)


Az övcsillagok

Az Orion egy égi vadász, aki kivételesen a talpán áll az égbolton.
Az övét formázó három csillag, a delta, epszilon és a zéta jelű
csillagokból álló egyenes. Kalandozásunk első állomásai legyenek ezek a csillagok.

A delta Orionis, alias Mintaka. A legészakibb, és egyben a
leghalványabb a három közül. Mintegy 1500 fényévnyire van, és
húszezerszer annyi energiát sugároz ki mint Napunk. A csillag fedési kettős, azaz 5,73 naponként a
körülötte keringő, közvetlenül nem megfigyelhető kísérő eltakarva
fényének egy részét, elhalványítja. Van azonban egy már kis távcsővel
is látható társa. Ez egy tőle alig fél fényévnyire levő kékes színű
csillag.

A középső övcsillag a epszilon Orionis, alias Alnilam. Ez egy
fiatal szuperóriás. Rá is szolgál erre a titulusra a Napunknál 40.000x
nagyobb energiakibocsájtásával! 1600 fényév távolságban van tőlünk.

Az öv legdélebbi csilaga a Zéta Orionis, alias Alnitak egy
érdekes, háromtagú rendszer. Főcsillaga mellett először
1819-ben vette észre a halványan pislákoló egyik
kísérőt Kunowsky német csillagász. A nagyobb távcsövekben szép
színkontrasztú páros sárga — kék színekben tündöklik. Lassan kering
egymás körül a két csillag, 100 év alatt alig 8°-ot változott
a pozíciószügük. A társak távolsága 1280 Cs.E. (azaz ennyiszer
nagyobb mint a Föld-Nap távolság).
A harmadik tag nem tartozik fizikailag hozzá, halvány ugyan
de messze van az előző kettő ragyogásától, így
viszonylag könnyen észrevehető.

Hatalmas, fényes ködösség veszi körül, amely az egész
csillagképet beterítő Orion-ködkomplexumnak csak kis részét képezi.
Keletre tőle az NGC2024 jelű, egy sötét porköddel kettévágott
gázfelhő, a csillagtól délre pedig a hosszan elnyúló
IC434 köd (l. képünkön) világít. Utóbbi keleti peremét egy sötét
köd adja, aminek egy jelelgzetes alakú nyúlványa alkotja
a sok ismeretterjesztő könyvből ismert Lófej-ködöt.
Ezek sajnos csak igazán jó minőségű, sötét éjszakákon
láthatóak, és a Lófej kis mérete miatt különösen nehéz
célpont a megfigyelőknek.

Az övcsillagoktól délre

Innen nem egészen 1°-ra, DNy-i irányban található a
szigma Orionis. Halványabb mint az övcsillagok, de
ennek ellenére a Napnál így is 5000x több energiát termel.
1400 fényévnyire van tőlünk. Kézi távcsővel, binokulárral
szemlélve két tagból álló rendszer. Kicsivel nagyobb
műszer megmutat további két tagot is. Olybá tűnik, mintha
csak a fő pár holdjai lennének. Ezek már fizikailag
nem tartoznak a rendszerhez, bár az egyikük alig 1/3
fényévnyire van a főcsillagtól. Csak nagy távcsővel látható,
de a főcsillag maga is nagyon közeli kettős, mindössze
170 éves keringési idővel. A két csillag együttes tömege
kb. 35 naptömeg.

Akinek ennyi kettős sem elég, az alig 3,5′-re ettől a négyes
rendszertől egy csodás szabályos háromszöget alkotó,
könnyű hármascsillagot láthat, ez az STF761.

Csak 2°-ot kell DNy-ra mozdítani a távcsövünket, hogy
eljussunk egy kis nyílthalmazhoz, az NGC1981-hez. Mindössze
10 fényes csillag alkotja és egy szép kettőscsillag.

Kozmikus csillagbölcső: az Orion-köd

Már csak további 1° D-i irányban — az NGC1977 jelű
ködpamacson keresztül —, és elérünk a nevezetes
csillagbölcső, az Orion-köd kellős közepére. Nehéz leírni a
látványt, ezt inkább látni kell! A kavargó fénytömeg közepén
csinos négyes csillagrendszer ül, a Trapézium, vagyis a theta
Orionis
.

Tüzetesebben szemügyre véve további öt csillag is látható a rendszerben a Trapézcsillagok
mellett. Megjelenése erősen alkalomszerű, lévén a tagjai közül több
is változtatja a fényességét. Az ‘A’ jelű pl. 65 napos időskálán végez
változásokat amit tovább "cifráz" egy szoros kettősségre utaló
20h-s fedési változással, miközben a ‘B’ csillag is
mutat szoros kettősségre utaló 6,5 napos periódusú fedési
változásokat.

Érdekes, hogy a pontos távolsága a mai napig vitatott. Az irodalomban
1600-1900 fényév közötti értékekkel lehet találkozni. Ez alapján az
övcsillagokkal nagyjából egyforma távolságra lehet. Zömmel hidrogén
és hélium alkotja, nagyon összetett színképe magas hőmérsékletre utal.

Kígyózó por és gáznyúlványai a legösszetettebb megjelenésű objektummá
varázsolják. A telehold átmérőjénél 2-2,5x nagyobb területet borít be.
Az Orion-ködkomplexum legfényesebb része, amit a rengeteg beleágyazott
fiatal, nemrég született csillag fénye által okozott gerjesztésnek köszönhet.
Sok egészen fiatal, éppen születőben levő csillagot sikerült megfigyelni benne.

Egy csillagközi konfliktus története

Az Orion-köd déli szélén feltűnő, gyönyörű többescsillag található.
Ez az iota Orionis alias Nair al Saif. A régi ábrázolásokon
ez alkotja Orion kardjának a hegyét. 2000 fényévre van tőlünk, így
ha jók az Orion-köd távolságára kapott adatok akkor ez a csillag
már távolabb van annál. A Nap teljesítményét 20.000x-esen meghaladó
fehéres csillagnak van egy kékes, és egy vörös színű társa is. Maga
a főcsillag a spektroszkópikus vizsgálatok szerint igen szoros
kettőscsillag, 29 napos periódussal.

Mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt az iota Ori kettőscsillaga
nagyon közel haladt el az AE Aurigae és a mü Columbae
csillag párosa mellett. A bonyolult, kölcsönös gravitációs
kölcsönhatásokon keresztül akkora impulzust és perdületet adott
a két betolakodó csillagnak, hogy azok nagy sebességgel
kidobódtak az ideiglenesen négyes rendszerből! Az AE Aur
jelenleg is 144km/s sebességgel távolodik, néhai párja a
mü Col pedig 135km/s-al tart az ellenkező irányba. Az AE Aur
nagyon érdekes csillag, a Meteor 2001. decemberi számának
változócsillag rovatában hosszabb cikk is olvasható róla.
A cikk internetes változata a
MCSE-VCSSZ honlapján
is elolvasható.

{mosimage}