2002. augusztus – A hullócsillagok éjszakája | MCSE

2002. augusztus – A hullócsillagok éjszakája

Bolygónk augusztusban találkozik a Perseidák nevű meteorrajjal.
Ezek nem mások, mint az űrben keringő törmelék-áramlatok (azaz ún.
meteoroidok összessége), amelyeket üstökösök vagy kisbolygók
szórnak szét útjuk mentén. A Perseida meteorrajt a Swift-Tuttle
üstökösből
(képünkön) szabadul ki keringései során. A meteorok —
vagy más néven hullócsillagok — pedig a Föld légkörében
felvillanó kozmikus látogatók, azaz meteoroidok. A légkörünkbe jutó
anyag nagyon kis sűrűségű: a parafához, vagy az instant kakaóporhoz
hasonlítható.

Az augusztusi szemcsék azért okoznak látványos fényjelenséget, mert
nagy sebességgel ütköznek velünk — közel 60 km/másodperces
tempóval találkoznak Földünkkel. Ekkor a légkör atomjainak és
molekuláinak ütköznek, és azokat fénysugárzásra gerjesztik. A
súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 °C fölé hevül, amely
sugározni és darabolódni kezd. Az égen gyorsan áthaladó objektum
ezért útja mentén látványos fénycsíkot húz — ezt nevezzük
meteornak vagy hullócsillagnak. Maga a jelenség csak néhány
tizedmásodpercig látható, miközben a test anyaga elfogy, és a
hullócsillag kialszik.

A Perseida meteorraj július 17. és augusztus 24. között folyamatosan
aktív, de a legtöbb meteort augusztus közepén hullatja. Az aktivitás
maximuma az augusztus 12.-éről 13-ára virradó éjszaka várható,
pontosabban 12-én az éjfél körüli órákban, és az ezt követő hajnal
során. A megfigyelésre legjobb tehát a 10-i hétvége, és az azt
követő hét első fele. A Swift-Tuttle-üstökös, a raj szülőégitestje
1993-ben járt napközelben. Az ezt követő években a raj az átlagosnál
erősebb aktivitást mutatott, idén azonban valószínűleg nem produkál
komoly kitörést. A maximum idején óránkánt 60-80 meteor látható
sötét egű észlelőhelyről, ezek rendkívül látványosak.

Az augusztus 11-e este figyelemre méltónak ígérkezik. Ekkor
ugyanis nem csak a Perseida meteorokban gyönyörködhetünk, hanem
az esti Vénusztól 5 fokra a keskeny és fiatal holdsarló is látható
lesz. Másnap, azaz augusztus 12-én este 20h-tól másnap reggelig
tartó rendkívüli nyitvatartással várja a Polaris Csillagvizsgáló
a Perseidák iránt érdeklődőket!

A meteorhullás során számos érdekes jelenségnek lehetünk tanúi:
először is az ún. radiáns hatásnak, ami miatt a meteorok az
égbolt egy pontjáról látszanak érkezni. Ez perspektivikus hatás
következménye — az egymással párhuzamosan repülő szemcsék
látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással
párhuzamos vonatsínek. Radiánsnak nevezzük azt a területet, ahonnét
látszólag érkeznek a meteorok. Ez a most tárgyalt esetben a Perseus
csillagkép területére esik — ezért is nevezzük ezt a rajt
Perseidáknak.


Balra egy vasútállomás sínei látszólag egy pontba futnak össze. Ehhez hasonlóan a
térben párhuzamosan érkező hullócsillagok egy pontból, az ún. radiánsból
látszanak szerteszét sugárzódni.

 

A perseida tagok gyors, útjuk mentén zöldes-kékes nyomot hagyó meteorok.
Ha már többet láttunk közülük, bizonyára észrevettük, hogy némelyik
elhaladása után az útja még 1-2 másopercig látható marad. Ezt
nevezzük maradandó nyomnak, amely részben az izzó meteorikus test
elporladásából származik, részben az ionozált levelgő marad elég
forró a sugárzáshoz a hullócsillag útja mentén egy-két másodpercen
keresztül. Ha elég sok anyag porlad le a meteorikus testről, a nyom
akár több másodpercig is látható marad. Ilyenkor a felsőlégköri
szelek hatása is megfigyelhető, amelyek a meteornyomot elfújják,
és látványos torzulásokat okoznak. A legszebb látványt természetesen
a legfényesebb meteorok adják, amelyeket külön névvel is illetnek:
ezek az tűzgömbök, amelyek az este látható Vénusznál is fényesebbek.
A Perseidák jó néhány tűzgömböt kínálnak, amelyek közül a legszebbek
robbanásukkor bevilágítják az éjszakai égboltot.

Sorozatfelvétel egy sodródó meteornyomról
Ezek akár több percen át is láthatóak maradnak miközben bizarr
formákba tekerednek, és a percek alatt láthatóan "elsodródnak" az
égen — ahogy a felsőlégköri szelek arrébb szállítják az anyagát.

A perseida meteorok megfigyelése egész éjszakás program. Ugyanis a
radiáns, ahonnan látszólag érkeznek a meteorok, éjfél előtt kb.
fél-egy órával kel, ezért a megfigyelést is ekkor érdemes kezdeni.
A legtöbb hullócsillag az éjféltől napkeltéig terjedő időszakban
látható. A hosszú éjszakázás azonban meghozza a gyümölcsét: a
maximum környékén egyetlen éjszaka 100-nál is több meteort
láthatunk. A Perseidák többszörös maximumot produkáltak az elmúlt
években, de jelenleg nincs okunk nagyobb kitörést feltételezni.
A hullócsillagok számának időbeli alakulása azonban nehezen
jelezhető előre, így meglepetések is előfordulhatnak.

A meteorok megfigyeléséhez elsősosban sötét, zavaró fényektől
mentes hely, valamint nagy türelem szükséges. Legkényelmesebb
nyugágyban, vagy vízszintesen, fekvő testhelyzetben végezni.
Utóbbi esetben a fejünket támasszuk alá, a legtöbb meteor ugyanis
nem az égbolt tetőpontja közelében, hanem a látóhatár felett
40-60° magasan villan fel. A nyári időpont ellenére is hűvös
lehet hajnalban, készüljünk tehát meleg ruhával is az éjszakára!

Mindenkinek derült égboltot, és sok fényes hullócsillagot kívánunk!