2002. augusztus – A hullócsillagok éjszakája | MCSE

2002. augusztus – A hullócsillagok éjszakája

Bolygónk augusztusban találkozik a Perseidák nevű meteorrajjal.
Ezek nem mások, mint az űrben keringő törmelék-áramlatok (azaz ún.
meteoroidok összessége), amelyeket üstökösök vagy kisbolygók
szórnak szét útjuk mentén. A Perseida meteorrajt a Swift-Tuttle
üstökösből
(képünkön) szabadul ki keringései során. A meteorok —
vagy más néven hullócsillagok — pedig a Föld légkörében
felvillanó kozmikus látogatók, azaz meteoroidok. A légkörünkbe jutó
anyag nagyon kis sűrűségű: a parafához, vagy az instant kakaóporhoz
hasonlítható.

Az augusztusi szemcsék azért okoznak látványos fényjelenséget, mert
nagy sebességgel ütköznek velünk — közel 60 km/másodperces
tempóval találkoznak Földünkkel. Ekkor a légkör atomjainak és
molekuláinak ütköznek, és azokat fénysugárzásra gerjesztik. A
súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 °C fölé hevül, amely
sugározni és darabolódni kezd. Az égen gyorsan áthaladó objektum
ezért útja mentén látványos fénycsíkot húz — ezt nevezzük
meteornak vagy hullócsillagnak. Maga a jelenség csak néhány
tizedmásodpercig látható, miközben a test anyaga elfogy, és a
hullócsillag kialszik.

A Perseida meteorraj július 17. és augusztus 24. között folyamatosan
aktív, de a legtöbb meteort augusztus közepén hullatja. Az aktivitás
maximuma az augusztus 12.-éről 13-ára virradó éjszaka várható,
pontosabban 12-én az éjfél körüli órákban, és az ezt követő hajnal
során. A megfigyelésre legjobb tehát a 10-i hétvége, és az azt
követő hét első fele. A Swift-Tuttle-üstökös, a raj szülőégitestje
1993-ben járt napközelben. Az ezt követő években a raj az átlagosnál
erősebb aktivitást mutatott, idén azonban valószínűleg nem produkál
komoly kitörést. A maximum idején óránkánt 60-80 meteor látható
sötét egű észlelőhelyről, ezek rendkívül látványosak.

Az augusztus 11-e este figyelemre méltónak ígérkezik. Ekkor
ugyanis nem csak a Perseida meteorokban gyönyörködhetünk, hanem
az esti Vénusztól 5 fokra a keskeny és fiatal holdsarló is látható
lesz. Másnap, azaz augusztus 12-én este 20h-tól másnap reggelig
tartó rendkívüli nyitvatartással várja a Polaris Csillagvizsgáló
a Perseidák iránt érdeklődőket!

A meteorhullás során számos érdekes jelenségnek lehetünk tanúi:
először is az ún. radiáns hatásnak, ami miatt a meteorok az
égbolt egy pontjáról látszanak érkezni. Ez perspektivikus hatás
következménye — az egymással párhuzamosan repülő szemcsék
látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással
párhuzamos vonatsínek. Radiánsnak nevezzük azt a területet, ahonnét
látszólag érkeznek a meteorok. Ez a most tárgyalt esetben a Perseus
csillagkép területére esik — ezért is nevezzük ezt a rajt
Perseidáknak.


Balra egy vasútállomás sínei látszólag egy pontba futnak össze. Ehhez hasonlóan a
térben párhuzamosan érkező hullócsillagok egy pontból, az ún. radiánsból
látszanak szerteszét sugárzódni.

 

A perseida tagok gyors, útjuk mentén zöldes-kékes nyomot hagyó meteorok.
Ha már többet láttunk közülük, bizonyára észrevettük, hogy némelyik
elhaladása után az útja még 1-2 másopercig látható marad. Ezt
nevezzük maradandó nyomnak, amely részben az izzó meteorikus test
elporladásából származik, részben az ionozált levelgő marad elég
forró a sugárzáshoz a hullócsillag útja mentén egy-két másodpercen
keresztül. Ha elég sok anyag porlad le a meteorikus testről, a nyom
akár több másodpercig is látható marad. Ilyenkor a felsőlégköri
szelek hatása is megfigyelhető, amelyek a meteornyomot elfújják,
és látványos torzulásokat okoznak. A legszebb látványt természetesen
a legfényesebb meteorok adják, amelyeket külön névvel is illetnek:
ezek az tűzgömbök, amelyek az este látható Vénusznál is fényesebbek.
A Perseidák jó néhány tűzgömböt kínálnak, amelyek közül a legszebbek
robbanásukkor bevilágítják az éjszakai égboltot.

Sorozatfelvétel egy sodródó meteornyomról
Ezek akár több percen át is láthatóak maradnak miközben bizarr
formákba tekerednek, és a percek alatt láthatóan "elsodródnak" az
égen — ahogy a felsőlégköri szelek arrébb szállítják az anyagát.

A perseida meteorok megfigyelése egész éjszakás program. Ugyanis a
radiáns, ahonnan látszólag érkeznek a meteorok, éjfél előtt kb.
fél-egy órával kel, ezért a megfigyelést is ekkor érdemes kezdeni.
A legtöbb hullócsillag az éjféltől napkeltéig terjedő időszakban
látható. A hosszú éjszakázás azonban meghozza a gyümölcsét: a
maximum környékén egyetlen éjszaka 100-nál is több meteort
láthatunk. A Perseidák többszörös maximumot produkáltak az elmúlt
években, de jelenleg nincs okunk nagyobb kitörést feltételezni.
A hullócsillagok számának időbeli alakulása azonban nehezen
jelezhető előre, így meglepetések is előfordulhatnak.

A meteorok megfigyeléséhez elsősosban sötét, zavaró fényektől
mentes hely, valamint nagy türelem szükséges. Legkényelmesebb
nyugágyban, vagy vízszintesen, fekvő testhelyzetben végezni.
Utóbbi esetben a fejünket támasszuk alá, a legtöbb meteor ugyanis
nem az égbolt tetőpontja közelében, hanem a látóhatár felett
40-60° magasan villan fel. A nyári időpont ellenére is hűvös
lehet hajnalban, készüljünk tehát meleg ruhával is az éjszakára!

Mindenkinek derült égboltot, és sok fényes hullócsillagot kívánunk!



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close