2002. november – Jupiter holdak kölcsönös jelenségei | MCSE

2002. november – Jupiter holdak kölcsönös jelenségei


A fedési jelenségek 3 típusa

{mosimage}
Két hold fogyatkozása.
Az egyik a
másik árnyékkúpjába kerül ilyenkor.

Kölcsönös fedések

A két hold ún. okkultációjakor a két fényes pont összeolvad, majd együttes fényük halványodik,
amíg a legnagyobb részt ki nem takarták egymásból, majd újra fényesedést láthatunk,
végül a két test különválását.

Nagyobb távcsővel, nagy nagyítás mellett akár a korongok vonulását is észrevehetjük.
Itt nagy segítséget jelent a holdak eltérő színe.

Kölcsönös fogyatkozások

Kölcsönös fogyatkozáskor távcsövünk látómezejében a két hold távol van egymástól,
s megfigyelhetjük, amint az egyik hold árnyékkúpja áthalad a másik holdon. Ilyenkor
csak az egyik hold halványodik, esetleg el is tűnik. A jelenség tehát gyakorlatilag
ugyanaz mint amit holdfogyatkozáskor a mi Holdunkon figyelhetünk meg, amikor az a
Föld árnyékán vonul keresztül.

Mindkét jelenségfajta lehet részleges, teljes, vagy gyűrűs. Ennek megfelelően
a fényeségcsökkenés 0,01m-tól (ez igazából amatőr körülmények között megfigyelhetetlenül
kicsiny) akár a teljes eltűnésig terjedhet.

Megfigyelési lehetőségek

Vizuálisan a 0,5m-s fénycsökkenés már jól megfigyelhető. Nincs más dolgunk, mint
10-20 másodpercenként megbecsülni a hold fényességét. Összehasonlítóként legtöbbször
a Jupiter ‘maradék’ három holdja jöhet számításba. Ha szerencsések vagyunk, a
fogyatkozó hold fényessége két másik közé esik. Ilyenkor a másik kettő közötti
fényességkülönbséget képzeletben egyenlő részekre osztva azt írjuk le, hogy ezen a
"skálán" hol helyezkedik el a fogyatkozást szenvedő hold fényessége. Pl.
a G6I4C egy Ió fedésnél jelzi, hogy a használt 10 egységből álló
skálán a Ganymedes 5 egységgel fényesebb a Callisto 4 egységgel
halványabb a fogyatkozó Iónál.

Ha a becsült értékeket időskálán ábrázoljuk, ún. fénygörbét kapunk. Ebből
függvényillesztéssel (általában a legkisebb négyzetek módszerével) meghatározhatjuk
a minimum idejét és értékét.

Közepes méretű távcsővel pár másodperces expozícióval megörökíthetjük a holdak
fényváltozását. A fotó előnye, hogy többször kimérhető. Videofelvétel is készíthető,
de a legpontosabb adatokat kétségtelenül a fotoelektromos megfigyelés adja.

Bővebb információk:
A Magyar Csillagászati Egyesület Okkultáció-észlelő Szakcsoportja