2002. szeptember – Clementine — 8 évvel ezelőtt a Hold körül | MCSE

2002. szeptember – Clementine — 8 évvel ezelőtt a Hold körül


Az Antoniadi-kráter —a felvétel a Clementine
UV/VIS kamerájával készült
március 12-én, 570 km-es magasságból

A Holdnak mint kutatási célpontnak a kiválasztásában
tudományos és praktikus szempontok egyaránt
szerepet játszottak. Bár — mint a legtöbb
esetben — az utóbbiaké volt a döntő
szerep, ez korántsem jelenti azt, hogy a Hold ma már —
"annyi" kutatás után — érdektelen
lenne a bolygókutató szakemberek számára.

Először azonban essék néhány szó
a praktikus indokokról, melyek a szonda előtörténetével
függnek szorosan össze. A Clementine-t — korántsem
tudományos céllal — az amerikai védelmi
minisztérium "csillagháborús" fiókszervezete (Ballistic Missile Defense Organization, BMDO)
építtette, és egy új, földkörüli
pályára telepített, a fegyverzetellenőrzési
egyezmények betartását ellenőrizni
hivatott kémműhold-család prototípusának
szánta. Az egyezmények azonban a kísérleti
célú ballisztikus rakéták indítását
is tiltják, ezért nem maradt más megoldás:
természetes "célpontokat" kellett
igénybevenni a műhold képességeinek,
megbízhatóságának, várható
élettartamának vizsgálatára. Erre a
világűr egyébként is jobb "terep",
mint a magnetoszféra védőpajzsa alatti, néhány
száz kilométer magasságú földkörüli
pályák. A BMDO ezért 1991-ben felkérte a
NASA-t egy közös kutatási program kidolgozására.

 

A választás a Holdra és az 1994
augusztusban földközelbe kerülő Geographos
földsúroló kisbolygóra esett. A döntés első pillanatban furcsának
tűnhet, hiszen a 60-as években és a 70-es évek
elején számos robotszonda tanulmányozta
kísérőnket, továbbá hat alkalommal
12 ember is járt már felszínén. Főképp
az utóbbiak révén több száz
kilogramm kőzetminta is közvetlenül
tanulmányozható a földi laboratóriumokban.
Az Apolló-expedíciók leszállóhelyei
azonban viszonylag speciális területeken (elsősorban
holdi tengerek környezetében) voltak, hiszen a
biztonság volt az elsődleges szempont. Ugyanakkor ez
idáig nem készült részletes,
nagyfelbontású, a felszín egészére
kiterjedő (globális) térkép a
Holdról. A Magellán-szondának köszönhetően
például a Vénuszról részletesebb
és átfogóbb képünk van, mint az
"agyonvizsgált" Holdról. A Clementine
fedélzetén lévő műszerek épp
ezt a hiánypótló munkát végezték
el.

A kutatás hangsúlya a lézeres magasságmérésen,
valamint a topografikus és multispektrális
térképezésen volt. Utóbbi azt jelenti,
hogy a Holdról nem egy, hanem 11 — különböző
hullámhosszakon készült — globális
térkép áll rendelkezésre, lehetővé
téve az egyes területek ásványi és
geokémiai összetételének meghatározását.
A célok teljesítéséhez egy UV/VIS
CCD-kamera (a Hold esetében 125-325 m; a Geographosnál
25 m felbontás), egy közeli (200-500 m; 40 m)
valamint egy távoli infravörös tartományban
működő kamera, egy nagyfelbontású
CCD-kamera (10-30 m (!); 5 m (!)), egy
töltöttrészecske-detektor és egy lézeres
magasságmérő (40 m-es pontosság) állt
rendelkezésre. (Bár a műszerek egy része
kifejezetten tudományos célú, a kamerák
azonban egy mai kémműhold "rendszeresített"
repertoárjába tartoznak, így egy kis
bepillantást kaphat az olvasó a máskor titkos
műholdak teljesítőképességéről.)

A szonda 1994. február 21-én állt holdkörüli
pályára. A pályakorrekciók után
elnyúlt poláris pályára állították,
melynek holdközelpontja 425 km magasságban volt a -30°
szelenografikus szélesség felett. A poláris
pálya lehetővé tette a sarkvidékek
rész-letes tanulmányozását is, így
a térképezés hatásfoka közel 100%-os
lehet. Február 27. és március 25. között
a szonda a Hold déli féltekéjét
térképezte fel, majd ekkor pályáját
úgy módosították, hogy periszeleniumát
a 30° északi szélesség felett érje
el. Ezután április 29-ig az északi féltekét
tanulmányozta. A Clementine május 3-án hagyta el
a holdkörüli pályát és
útját az 1620 Geographos kisbolygó felé
vette, melyet a tervek szerint 1994 augusztus 31-én látogatott
volna meg. Május 7-én azonban a fedélzeti
számítógép átmeneti hibája
következtében működésbe léptek a
szonda repülési tulajdonságainak korrigálására
hivatott fúvókák (Attitude Control System, ACS).
Ennek nyomán egyrészt a kívánatosabbnál
gyorsabb forgásba kezdett az űreszköz, másrészt
elfogyott az összes rendelkezésre álló
hajtóanyag, amire a további út során
szükség lett volna. Emiatt — bár az ACS
kivételével a Clementine minden berendezése
kitűnő egészségi állapotnak örvendett,
és a rádiókapcsolat is folyamatos vele — a
Geographos közelítést a programból
törölni kellett. A továbbiakban folytatták a
fedélzeti műszerek tesztelését, amely
végül is az út alapvető célja volt.

{mosimage}
Clementine Star Tracker kamerájával készült
ez az érdekes felvétel március 5-én, a
Holdtól 2358 km-re. A sötét holdperem mögötti
fénylés a külső napkorona, a három
csillagocska pedig (balról jobbra) a Merkúr, a Mars és
a Szaturnusz

 

Megjegyzendő, hogy a Clementine-vállalkozás
beleilleszkedik a NASA régi-új kutatási
elképzeléseibe, melyek az olcsó, pár év
alatt megépíthető űreszközökön
alapulnak. A szemléletváltásra 1993-ban került
sor. Ekkor ugyanis katasztrofális évet zárt
az ügynökség: elveszített egy nagyértékű
katonai műholdat, mely a fellövés után egy
Titan-IV hordozórakétán felrobbant;
megszűnt a rádiókapcsolat a csaknem egy évtizeden
át fejlesztett és egymilliárd dollárt érő
Mars Observerrel; utóbbival csaknem egyidőben tűnt
el egy meteorológiai mesterséges hold is az irányítók
szeme elől; a szférikus aberrációval
küszködő HST újabb és újabb
alkatrészei mondták fel a szolgálatot.
Mindezekkel szemben a Clementine "mindössze" 75
millió dollárba került, és két
év alatt fejlesztették ki. Bár abszolút
értelemben nem tud annyit, mint amire a Mars Observer képes
lett volna, az ár- és időarányokat
tekintve azonban jóval túltesz megalomániás
testvérén. A jövő naprendszerkutatása
ismét a szerényebb léptékű, de
gyakoribb expedíciókon alapul majd, amelyek
létjogosultságát a 70-es és
80-as évek ma már legendás vállalkozásai, mint pl. a
Pioneer 10, 11; Voyager 1, 2; Viking 1, 2 bebizonyították.

Összességében a Clementine-misszió elérte
célját, bár a hab a tortán kétségkívül
a Geographos-megközelítés lett volna. A Hold
körüli pályáról készített másfél millió (!) felvétel azonban még
évekig munkát ad majd a bolygókutató szakemberek számára. A felhasználásukkal
szerkesztett 11 globális Hold-térkép révén megsokszorozódik a Hold felszíni alakzataival,
kőzettani és geokémiai összetételével kapcsolatos mai tudásunk.


A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close