2003. február – 530 éve született Kopernikusz | MCSE

2003. február – 530 éve született Kopernikusz

Kopernikusz, az ifjú

1473. február 19-én született a lengyelországi Torun városában. Családja rézkereskedéssel foglalkozott, neve is erre utal, mivel a Koper a latin cuprum (réz) szóból származik, a nik pedig lengyelül foglalkozást jelentő képző. 10 éves korától — édesapja halálát követően — nagybátyja gondoskodik róla. Lucas Watzelrode fromborgi kanonok unokaöccsét a humanista reneszánsz szellemének megfelelően sokoldalú műveltséghez juttatja, így támogatása lehetővé teszi, hogy pártfogoltja 33 éves koráig folytassa tanulmányait.


Kopernikusz szülővárosa, Torun ma is híven őrzi nagy szülötte emlékét

Kopernikusz, a humanista ember

A csillagászattal először a krakkói Jagelló Egyetemen találkozik, ezután itáliai egyetemeken tanul jogot, orvostudományt és egyházjogot. A bolognai egyetemen csillagászati észleléseket is végez Domenico Maria di Novarával, aki szintén felismeri a földközéppontú (geocentrikus) világrendszer tarthatatlanságát. Ekkor kezdi el foglalkoztatni a világrendszerek kérdésköre, de igazi reneszánsz ember révén sok más is leköti figyelmét. Hazatérte után nagybátyjának háziorvosa, de szegényeket is gyógyít. Arcképfestő, költő, görögből és latinból fordít, sőt egy értekezést is ír a pénzverés fortélyairól.

Nagybátyja ugyan egyházi pályára szánta, de mint Warmia egyházmegye kanonokja gazdasági, egyházi és politikai hivatalt is visel. Nem is könnyű időszakban: a német lovagrend csapatai elől Kopernikusz serege védi meg Olsztyn városát. Csak az újjáépítési munkálatok után, az 1520-as évek elején veszi elő újra a csillagászat nagy problémáit.


Frombork látképe — itt élt és dolgozott a nagy művön egy szögletes toronyban.
Baloldalt egy középkori rajz, jobbra egy festett képeslap

Kopernikusz, a csillagász

A fromborki székesegyház egyik négyszögletes tornyában berendezett otthonában már csak a heliocentrikus rendszer foglalkoztatja. A több mint húsz év hosszú munkájával dolgozza ki részletekbe menően a heliocentrikus világképet. Ebben segítségére van saját, korábbi gondolatainak kéziratos formában terjedő rövid esszenciája. Ez a "Nicolai Copernici de hypothesibus motuum coelestium a se constitutis Commentariolus" (Nicolaus Copernicus Kis Kommentárja az égi mozgásokra vonatkozó, saját maga által kidolgozott hipotézisekről) hangzatos címet viseli. Sokáig ismeretlen volt, csak 1878-ban került elő. Ebben mindössze 12 oldal terjedelemben foglalja össze először hét alaptételét.


A látszólagos hurokszerű bolygómozgás
kopernikuszi magyarázata: ahogy a belül
keringő Föld lekörözi a kívül lassabban haladó bolygót, az
látszólag egy hurkot ír le a csillagok háttere előtt
  1. Az égitesteknek és az égi szféráknak nincs közös középpontjuk
  2. A Föld középpontja nem középpontja a Világmindenségnek hanem csak a nehézkedésnek és a Hold mozgásának
  3. Minden körmozgás a Nap körül történik, mintha ez lenne a Világmindenség középpontja, ezért is a Világmindenség középpontja a Nap közelében van
  4. A Nap — Föld távolságnak az aránya a csillagos égbolt távolságához képest kisebb mint a földgömb rádiuszának aránya a Nap távolságához, úgyhogy a csillagos égbolthoz képest elhanyagolható
  5. Mindaz, amit az állócsillagok égboltján mint mozgást észlelünk, nem olyannak mutatkozik, mint amilyen ténylegesen, hanem olyan, mint amilyennek a Földről látszik. A Föld tehát a rajta levő tárgyakkal együtt naponta megfordul változatlan pólusa körül. Ezzel szemben az állócsillagok szférája, mint a legkülső égbolt, mozdulatlan
  6. Mindaz, amit a Nap mozgásában megfigyelhetünk, nem önmagától áll elő, hanem a Föld mozgása révén, mely mozgás éppúgy a Nap körül történik, mint a többi bolygó mozgása. Még más mozgásokat is végez ezeken kívül a Föld
  7. Ami pedig a bolygók mozgásánál mint direkt és retrográd mozgás látszik, nem önmagától van így, hanem csak a Földről nézve. Csak a Föld mozgása révén magyarázható az égbolt oly sokféle jelensége

Mint látható, a hét pontban felsorolt állítások éles ellentétben vannak a kor elfogadott világnézetével. Ennek ellenére elismerést szerez vele, amit jól mutat, hogy a X. Leo pápa meghívja a naptárreform előkészítéséhez. Kopernikusz elutasítja, mert szerinte még nem ismert eléggé a Nap és a Hold mozgása, a tervezett reformból nem is lesz semmi. Érdekes módon mégsem váltott ki elképzelése olyan heves ellenérzéseket az egyházi körökben, mint Galilei és Giordano Bruno. Igaz, utóbbiak széles körben terjesztették tanaikat, míg Kopernikusz inkább csak tudományos körökben.

Sokáig habozik, hogy kiadja-e nyomtatásban munkájának eredményét. Végül Tiedemann Giese rábeszélésére 1543-ban Nürnbergben megjelenik a "De Revolutionibus Orbium Coelestium" (Az égi pályák körforgásairól).


Balra a könyv címlapja, jobbra a Kopernikuszi rendszert magyarázó ábra

Kopernikuszon kívül mások is eljátszottak hasonló gondolatokkal. Ám vitathatatlanul ő volt az első, aki a heliocentrikus elméletet jóslatait összhangba tudta hozni a megfigyelési adatokkal. Sajnos nem élhette meg nézeteinek széles körű elfogadását, hiszen a kötet első nyomtatott példányát halálos ágyán adták a kezébe, amikor már
öntudatlan állapotban volt. Munkájával mégis forradalmi változásokat indított el a világról alkotott ismereteink terén.