2004. október – Messier marathon

Magyarországról ugyan a teljes lista megtekinthető, némelyik tag észlelése a megfelelő déli horizont hiányában nehézségekbe
ütközik — hiszen egyedül a Sagittariusban 15 Messier-objektum van! Nyáron szerencsére jónéhányan megpróbálkoznak a csábító déli tejútfelhőben való búvárkodással, és élvezhetik
az egymás hegyén-hátán hemzsegő gömbhalmazok és ködök látványát. Kellő lelkesedés híján kevesebben merülnek bele tavaszonként
a Virgó-galaxishalmazba, mondván, hogy kinek van kedve a sok halvány pacni között keresgélni a megfelelőt!
A Coma-Virgo vadászterület valóban megméredtetésnek számít, de ezt az ellensúlyozza, hogy az észlelő
időben ötvenmillió évnyire nyúl vissza, mindössze egy kis távcső segítségével. Az őszi és téli égbolt
sziporkázó nyílthalmazai sokkal könnyebb célpontot jelentenek, hiszen negy részük szabad szemmel is látható.

Életképek a Virgó-halmazból: balra az M91 és M88, jobbra az M59-60 galaxispár.
A látómezőkbe az NGC-katalógusbeli fényesebb csillagvárosok is "betolakodnak", ami szintén nehezíti az azonosítást.

A csillagképekkel együtt az objektumok láthatóságát is szokás évszakokhoz kötni legkönnyebb láthatóságuk alapján.
Természetesen ettől még az Orion-köd augusztus elején is megfigyelhető, a hajnali égen. Vajon egyetlen éjszaka
alatt hány Messier-objektumot lehet elcsípni napnyugtától napkeltéig? A külföldi amatőrök körében bő egy évtizede
oly’ népszerű Messier Maraton éppen ezt célozza. Ha valaki egyetlen éjszaka során 100 listatagot észlel,
az már komoly teljesítménynek számít. De hogyan lehetséges ez?

Az M3 könnyű préda az esti égen

Először is tökéletesen kell ismerni az objektumokat és környezetüket, mert sokukat csak az esti vagy a hajnali
szürkületben lehet megfigyelni, és ilyenkor csak pár fok magasságban vannak. Nem akármilyen éjszaka alkalmas a
Messier Maratonhoz, ami az objektumok egyenetlen égi eloszlásából adódik. Hazánkból elvileg közülük 15
cirkumpoláris, így ezek töbnyire nem jelentenek problémát. Érdekes csoportokat alkotnak a többiek: az egyik a
már említett Sagittarius-vidék, a másik a Coma-Virgo halmaz 18 objektuma. Mindkettő láthatóságának alkalmasnak
kell lennie a Maraton éjszakáján. A nagyon alacsony deklinációjú objektumoknak pedig szügségszerűen delelniük
kell az éjszaka során, hogy elegendő magasságba emelkedve észlelhetők legyenek (pl. M6, M7). A többi,
szétszórtan elhelyezkedő tag eloszlását megfigyelve érdekes doldot tapasztalunk: 22h és 5h rektaszcenzió között
egyetlen déli objektum sincs (Aqr, PsA, Cet, Eri)! Tehát amikor a Nap rektaszcenziója ezen a sávon belül van,
akkor válik a legkevesebb objektum megfigyelhetetlenné. E sok feltételt legjobban a március közepétől április
végéig tartó időszak elégíti ki, de ezen belül is a hónapforduló lenne a legalkalmasabb időpont.
Azt talán mondanom sem kell, hogy csak újholdkor (esetleg pár nap eltéréssel), tökéletes K–Ny–D-i horizonttal,
kristálytiszta éjszakán érdemes próbálkozni.

Átterve a gyakorlati részletekre, legpraktikusabb egy binokulárral és egy legalább 10 cm-es, könnyen mozgatható
távcsővel nekivágni a feladatnak. Jómagam 1993. március 20-án, két nappal újhold előtt próbálkoztam meg a Messier Maratonnal,
Ráktanyán. A főműszer egy 110/806-os Mizár volt, de sokat segített egy 20×60-as binokli is. A horizont sajnos nem
volt tökéletes, de kölönböző helykre kúszva-mászva egyes területek jól láthatóvá váltak.

Mindvégig szügség volt részletes térképre az objektumok pontos környezetéről, de egy forgatható csillagtérképet is
használtam, ugyanis ennek segítségével jobban átláttam a helyzetet, jobban tudtam tervezni az objektumok sorrendjét.
Hogy a keveredést elkerüljem listát készítettem a tagokról, és kipipáltam őket, ha sikerrel jártam velük. Jól jött egy
ajánlott észlelési sorrendet tartalmazó táblázat az Astronomy Now 1992 márciusi számából — bár nem volt
mindig ésszerű betartani. Egy óra is nélkülözhetelen kellék volt (kétszer sikerült elvesztenem), piros lámpa ceruza
és egy jó adag csoki tette s felszerelést teljessé.

{mosimage}
Az M33 galaxis nagyobb műszerekben csodás látvány
(44,5T, 1993)

Az esti szürkület két nehéz célponja két galaxis az M77 (Cet) és az M74 (Psc). A M74-et a Vénusztól elindulva
kerestem meg. Az első sikeren felbuzdulva gyorsan haladtam nyugatról keletre, végignézve a delelésen túljutott
objektumokat (M79, M33, M31-32-110, M76). A ráktanyai észlelőrét nem túl jó horizontja miatt kezdetben sokat
kellett mászkálni, és néha bokáig merültem egy-két kellemetlenül hideg pocsolyába. Egyébként az éjszaka kellemesen
telt, fokozatosan hatoltam kelet felé, egészen a horizontig jutottam, amikor 70 kipipált objektum után pihenőt
engedélyztem magamnak. Megjegyzem a szürkület kivételével egyáltalán nem kellett sietni, és volt idő alapos
szemlélődésre. Értelmét veszti a kihívás, ha mindenre csak futó pillantást vetünk és nem csodáljuk meg igazán
az objektum szépségeit.

A hajnali műszak sokkal kellemetlenebb volt; azzal kezdődött, hogy az észlelőrétet szép egynletesen beborító
térképeket összeszedtem, buzgón dícsérve a szelet. Lassan felkelt a Scutum és a Sagittarius északi része, és
egy szénakazal tetejéről — igaz, hogy ágak között — sok újabb objektum előtűnt, például a
Lagúna köd. A hajnal közledtével idegtépő hajsza kezdődött, mert 15 objektum még hiányzott! Ekkor, horizont
után kutatva a pillekönnyű Mizárral az egyik válamon, binoklival a nyakamban, térképekkel és egyéb tartozékokkal
rétről rétre rohangáltam, miközben minden lehetségeset elvesztettem de utána szerencsésen meg is találtam. Rgyszer
elromlott az észlelőlámpám, és az egyik gyümölcsösben hagyott Mizárt alig találtam meg.

Az M6 és M7 (két gyönyörű nyilthalmaz) megpillantásához Rózsa Feri segítségét is igénybe vettem. Szolgálatkészen
feladta nekem a Mizár tubusát az egyik átalakitás alatt álló ráktanyai ház falára, ahol a betonkoszorún ülve, ölemben
a csővel csíptem el a távoli ágak közül felbukkanó nyílthalmazokat. Egy alsó földútról sikerült binoklival észlelnem
az M15-öt és az M2-t — meglepően könnyen látszottak. Talán a legnehezebb a Hárskút fényei közelében
lévő M75 volt (Sgr-gömbhalmaz), de sok kínlódás után nagy örömömre megjelent a látóbezőben. Végül is a 109-ből
102 objektumot sikerült megnézni, — ami sajnos nem kiemelkedő eredmény. Íme amik kimaradtak: M54, M69, M70, M55,
M73, M72, M30. Másnap hajnalban újra próbálkoztam a kimarad objektumokkal: két villanyoszlop között, egy
távoli transzformátor fölött látszott az M54. A többi ekkor sem sikerül a pirkadatban megtalálni.

Késő hajnal tájt, végtagjaim zsibbadásával észlelő kedvem is alábhagyott, és teljesen elcsigázva úgy éreztem, hogy
sikerült végkimerülésig kiészlelni magamat. Végső jótanácsként: a természet tavaszi ébredésével egyidejűleg
nem árt felkészülni különböző, macskák, kutyák és madarak meglepetésszerű megjelenésére, főleg azért mert hajmeresztő
hangokat tudnak produkánli — az embert halálra ijesztve.