2005. június – A rejtélyes Sedna | MCSE

2005. június – A rejtélyes Sedna

A Sednát 2003. november 14-én fedezte fel Mike Brown (California Institute
of Technology), Chad Trujillo (Gemini Observatory) és David Rabinowitz
(Yale University) a Palomar Obszervatórium Oschin Schimdt-teleszkópjával.
Ekkor készítették azt a három felvételt, amelyeken megtalálták a lassan
elmozduló égitestet. A felfedezést csak a következő év március 15-én
jelentették be hivatalosan. Átmenetileg a 2003 VB12 elnevezést kapta,
később — a felfedezők javaslatára — az inuit tengeristennőről, Sednáról
nevezték el. Az istennő egy fagyos világban, a Jeges-tenger mélyén él,
ezért adták a felszínén igen hideg, -240 °C-os kisbolygónak ezt az
elnevezést. A felfedezők továbbá javasolták a Nemzetközi Csillagászati
Uniónak (IAU), hogy az elkövetkezendő időkben ebben a térségben
felfedezett új kisbolygókat szintén az inuit mitológia alakjairól nevezzék
el.


A 2003. november 14-én készült képhármas a Sednáról

A Sedna átmérője kb. 1800 km, így nem sokkal előzi meg a 2240 km-es Plútó.
Színe vöröses, amit a tudósok még nem tudtak megmagyarázni. Ezenkívül az
összetételét sem sikerült még meghatározni. A felfedezés utáni mérésekből
úgy tűnt, hogy rendkívül lassan fordul meg a tengelye körül (kb. 20 nap
alatt), ebből azt a következtetést vonták le, hogy legalább egy nagyméretű
holdjának kell lennie, ami ennyire lelassítja a forgást. Azonban a Hubble
Űrtávcső
felvételein sem sikerült elcsípni a kísérőt. Később Scott Gaudi
és Krzysztof Stanek (Harvard-Smithonian Center for Astrophysics)
bebizonyította, hogy forgása valójában jóval gyorsabb, kb. 10 óra, így
feltehetőleg nincs holdja.


A Sedna pályája

Rendkívül elnyúlt pályán kering, 10500 évre van
szüksége ahhoz, hogy megkerülje a Napot. A csillagászok csak találgatnak,
mi okozhatta ezt a nagyon excentrikus pályát. Lehetséges, hogy egy — még
fel nem fedezett — kb. 70 CSE távolban lévő földméretű bolygó
kényszerítette erre a pályára. Azonban az is elképzelhető, hogy az
Oort-felhő objektumai a Nap közelében jöttek létre, csak egy — akkor még a
közelben lévő — csillag vonzása taszította ki őket a Naprendszer
peremvidékére, így létrehozva a kisbolygók jellegzetes elnyúlt pályáját. A
Sedna olyan távol van, hogyha felszínéről néznénk a Napot, csak akkorának
látnánk, mintha egy gombostűfejet néznénk kinyújtott karral.


Így látnánk a Naprendszert a Sedna felszínéről

Sokan csodálkoznak azon, hogy miért csak most fedeztek fel egy viszonylag
nagyméretű Oort-objektumot. Valójában a technikai feltételek csak nemrég
teremtődtek meg hozzá. 1930-ban, a Plútót felfedezető Tombaugh is az akkor
még viszonylag újnak számító fotografikus módszerrel találta meg a
kilencedik bolygót. Az ég egy területéről bizonyos időközönként
felvételeket készített, és azokat összehasonlítva találta meg a lassan
elmozduló Plútót. Ma a jóval érzékenyebb CCD-technológiát használják, de
csak 5 éve jelentek meg olyan érzékeny kamerák, és az azokat kezelni képes
nagyteljesítményű számítógépek, amelyekkel a 20,5 magnitúdós planetoidát
fel lehetett fedezni. Ezért valószínűleg a közeljövőben még jó pár, Sedna
nagyságrendű kisbolygót fognak találni a Naprendszer határövezetében.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close