2005. május – A holdbéli Duna és Tisza nyomában | MCSE

2005. május – A holdbéli Duna és Tisza nyomában


A terület egy Apolló űrhajóból fotózva

A Mare Imbrium nyugati peremén található vidék az egykori, holdbéli vulkanizmus
számos nyomát képviseli. Az Oceanus Procellarum sík bazaltlávái közül itt
kibukkanó magaslatok egyike az Aristarchus paltó, a Marius- és a
Rumker-hegyek. A környéken eltérő vulkáni tevékenységhez kapcsolódó szín
különbségek, dómok, lávatakarók és lávacsatornák figyelhetők meg. Mivel a
területen a Prinz-rianások a Duna és Tisza földi futására is emlékeztetnek,
a terület a magyar folyókról is kapott egy nem hivatalos elnevezést.


Magyarország térképének és néhány hasonló holdbéli formának összehasonlítása

A térség leghíresebb képződménye a Schröter-völgy és a vele szomszédos,
nehezebben látható lávacsatornák. Ezek a plato lejtésirányába, északnyugat felé
haladnak, útvonalukat tektonikus folyamatok is befolyásolták, amely futásuk
lépcsőzetes megjelenésében látszik. Ezek a lávacsatornák a nagy területeket
elborító mare bazaltok mellett a Hold másik jellegzetes lávafolyás nyomai.
Keletkezésük pontosan nem ismert, részben beszakadásos eredetűek, azaz egykori
lávafolyások beszakadt üregei. A másik elterjedt, valószínűleg a fentivel együtt
zajlott folyamat a termális erózió, amelynek keretében az erre áramlott lávák
magas hőmérsékletük miatt darabolták, olvasztották a felszínt, és részben
folyóhoz hasonlóan mélyítették azt.

A holdbéli rianásokat két nagy csoportra oszthatjuk: egyenes azaz dominánsan
tektonikus eredetű vetődésekre, valamint szinuszosan kanyargó lávafolyásokra.
Utóbbiak folyásirányba keskenyednek, ami mutatja, hogy áramlás közben szilárdult
és fogyott anyaguk. Eddig egyetlen helyszíni vizsgálattal sikerült bizonyítani
egy ilyen eredetet: az Apollo-15 a Hadley rianás területén
leszállva bebizonyította, hogy vulkáni bazaltsíkságba mélyed a képződmény.


A terület fontosabb képződményei

A terület érdekes célpontjai: Az Aristarcus plató a Hold idős felföldjeinek egy
kb. 200 km átmérőjű szögletes blokkja. Az enyhén ferde plató ÉNy felé lejt, erre
is haladnak rajta a lávacsatornák, DK-i pereme 2 km-el magasodik a környezete
fölé. A plató felszínét sok helyen sötétebb foltok borítják. Ezek robbanásos
vulkáni törmelékek (piroklasztikumok), a legtöbb világos (vulkáni törmelék
nélküli) terület a keleti oldalon van, erre találhatók a legidősebb felszínrészek.
A sötét területek egyenetlen, foltos eloszlását a robbanásos eredet magyarázza:
a felszínre jutó lávák a légkör nélküli Holdról kirepülve ún. tűzfüggönyöket
formáltak, amelyekből fagyott gyöngyökké szilárdulva hullott vissza a szilárd
anyag.

A világos Aristarchus kráter 42 km átmérőjű fiatal képződmény. A
Copernicusnál később de a Tychonál előbb alakult ki. A plató DK-i
részén található. Törmeléktakarója valószínűleg azért aszimmetrikus, mert a
becsapódás pont a terra/mare kőzetek határán történt. Ezért nyugatra főleg világos
terra anyagot, míg kelet felé sötét mare bazaltot robbantott ki. Szomszédságában
van az idősebb, 35 km-es Herodotus kráter, amely belsejét még olvadt
kőzetek töltötték fel. A 8 km-es Vaisala kráter közelében két olyan
mélyedés is van, amelyek nem becsapódásos, hanem vulkáni eredetűek is lehetnek,
mivel rianások indulnak belőlük. A 46 km-es, ív alakú falként megfigyeléhető
Prinz kráter nagyrészét láva tölti ki. Érdekes még a Krieger kráter is,
amely egy úgynevezett Gambart típusú kráter (szabálytalan alak, sima
fenék, lávafolyás indul ki belőle), elképzelhető hogy szintén vulkáni eredetű.
Látványos továbbá ahogy az Oceanus Procellarum bazaltlávái a Montes Agricola
ÉNy-ra emelkedő magaslatát elválasztják a hozzá kapcsolódó Aristarchus platótól.
A két terület ugyanis eredetileg összefüggött.


A holdbéli Bakonyt átvágó lávacsatorna

A rianások közül a leghíresebb a Schröter-völgy. A Kobrafejnek is nevezett
7 km átmérőjű vulkanikus kráterből indul, majd 160 km hosszan 1,6 km-t ereszkedve
ér le az Oceanus Procellarum síkságára. Általában 11 km széles és 1 km mély,
útja mentén fokozatosan keskenyedik. Fenekén egy kisebb, későbbi lávafolyás
nyomvonala kanyarog. Emellett a Prinz kráter oldalán lévő kürtőből indul az A
jelű Prinz rianás (a holdbéli Duna-1), ettől nem messze ered pedig a B
jelű rianás (Rima Prinz 2), amely átvágja a Bakonyt. Az átvágott terület
régebben talán magasabb volt, de azóta erősen lepusztult. A lávacsatorna
átlagosan 1,5 km széles és 100 m mély. A harmadik látványos rianás ettől még
keletebbre fut, útvonalának közepén egy, a Balatonra emlékeztető beszakadt
lávakamrán is keresztülhalad, ami a holdbéli Bakonytól nem délre, hanem
északra található.


A bal oldali képpáron a Schröter-völgy forrása és a kanyargó lávafolyása,
jobbra a furcsa Krieger kráter

A terület fejlődéstörténete az alábbiakban vázolható: 1. a 3,85 milliárd éve
történt Imbrium becsapódás kibillentette az Aristarcus blokkot eredeti helyzetéből.
2. a térségben vulkáni aktivitás indult, a lávafolyások révén létrejöttek a
rianások és a robbanásos kitörések foltos eloszlásban sötét piroklasztikumot
szórtak szét a területen. Mindez max. néhány 100 millió évig tartott. 3. Ennek
a vulkáni időszaknak a vége felé a környező területet feltöltötték a híg
bazaltlávák, és leválasztották a platóval eredetileg összekapcsolódó Montes
Agricolat. 4. Kb. 1 milliárd éve történt az Aristarchus becsapódás.


A radon eloszlása az Aristarchus platón koncentrálódik a Lunar Prospector
mérései alapján

Napjainkban nagyon gyenge utóvulkánki aktivitás zajlik csak, erre utalnak a
vizuálisan megfigyelt TLP-k, amelyek közül eddig egyet sikerült műszeresen is
alátámasztani. A Clementine űrszonda 1994. március 3. és április 27. kötött
színváltozást észlelt a Kobrafejnél, vizuálisan április 23-án pedig a térség
elhomályosodását látták. A Lunar Prospector alfa részecske detektora az
átlagosnál több, a 222-es radon, 218-as polónium és a 210-es polónium jelenlétére
utaló alfa részecskéket figyelt meg a térségben. Ezek uránium izotópok bomlástermékei,
és a felszínhez közeli lávákból szivároghatnak ki. Hasonlót észlelt az Apollo-15 és -16.
is az Aristarchus közelében, tehát napjainkban is lehet gyenge kigázolgás. A
felszíni spektrumokon tórium dúsulás mutatkozott, ami az urániumhoz hasonlóan
inkompatibilis elem, azaz vulkáni területeken halmozódik.

{mosimage}
Zana Péter felvétele a területről
200/1390-es Newton teleszkóppal,
Philips TouCam Pro webkamerával
2005. április 21-én

A Polaris Csillagvizsgáló szakköre 2005-ben észlelési programot indított a
terület megfigyelésre. Ennek keretében nem csak a szakkörösöktől, de egyéb
MCSE tagoktól is várjuk a megfigyeléseket. A hagyományos rajzos, CCD-s és
webkamerás észlelések mellett próbáljunk minden alkalommal az alábbi egyszerű
kérdésekre is válaszolni:

  • Mely rianások látszanak?
  • Látszik-e forráskráter az A rianásnál?
  • Látszik-e a holdbéli Balaton?
  • Látszik-e az Aristarchus plató színkülönbsége?
    (ez legjobban telehold környékén észlelhető)

     

    Célunk annak megállapítása, hogy a beérkező észlelésekből mire lehet következtetni a
    terület kialakulásával kapcsolatban, mennyire részletesen figyelhetők meg az egyes
    vulkáni képződmények. A megfigyeléseket Kereszturi Ákos e-mail címére kérjük megküldeni.

  •