2005. március – A tavaszi csoda: az állatövi fény
Szép tavaszi estéken, alkonyat után a nyugati égboltot szemlélve, a horizonttól a Fiastyúkig felnyúló ezüstös fénylést figyelhetünk meg, az állatövi fényt. De mi is okozza ezt a különös fénylést?
Állatövi fény
(az Alltheysky.com nyomán)
Ez a kúp alakú képződmény a Tejútnál sokkal halványabb. Mégis, a zavaró fényektől mentes, vidéki égbolton szembetűnő jelenség — egy újabb égi csoda, ami a városlakók számára láthatatlan. Így a kíváncsiaknak szükségszerű magunk mögött hagyni a zajos utcákat, a rohanó hétköznapokat, és a természettel körülvéve átadni magunkat az élménynek. Azt hiszem, mindenképpen megéri.
De mi is okozza az állatövi fényt? A kérdés megfogalmazódott már a 1600-as években, Jean-Dominique Cassini és tanítványa, Niccolo Fatio de Duillers idejében, ők írták le ugyanis először a zodiákus fényt. Érdekes dologra figyelhetünk fel, ha nyomon követjük ezt az égi ezüst szalagot: amint egyre lejjebb kerül a Nap, süllyed a horizont felé az állatövi fény is. Tehát van valami kapcsolata a Nappal ez már bizonyos. És miért pont tavasszal?
David Malin felvétele
Tavasszal az ekliptika — a Nap éves látszó útja az égbolton — meredek szögben hajlik a horizonthoz, ez a különösen jól észlelhetőség oka. A kapcsolat központi csillagunk és az égi jelenség között pedig a bolygóközi porfelhő. Ez egy lapult, ekliptikára szimmetrikus és a Nap körül forgásszimmetrikus porfelhő, amely a Jupiter pályájáig terjed. Sűrűsége mindössze néhány részecske köbkilométerenként, össztömege pedig csupán egy nagyobb üstököséhez mérhető.
A por utánpótlása üstökösökből, kisbolygókból származik. Ez a rendkívül ritka anyag mégis elég ahhoz, hogy a Nap fénye megcsillanjon a szemcséken. Ezt észleljük mi innen a Földről zodiákus fényként, és ez a magyarázat arra is, hogy miért bújik a Nap után a jelenség a látóhatár alá: minél inkább a horizont alatt van a Nap úgy húzza maga után a jelenséget is.
Shigemi Numazawa felvételén jól látható a bolygók által kijelölt ekliptika vonala is
A Napunkkal való kapcsolatát a spektográfia is bizonyította: az állatövi fény színképe ugyanis egyezik életadó csillagunkéval. Infravörös tartományban is jól megfigyelhető a jelenség, ugyanis a porszemcsék a napfényt elnyelik, és egy részét később infravörös hullámhosszon kisugározzák. A fény nem homogén, itt-ott eltérő intenzitása van, és holdfény- és közvilágításmentes égen észlelhető igazán jól.
Tavasszal az idő fokozatosan melegszik, elkezdenek virágzani a fák, és mint láthatjuk az égbolt is tartogat nekünk gyönyörködnivalót. Használjuk ki a szép, derült tavaszi estéket — és vadásszunk együtt az állatövi fényre!
