2006. augusztus – Európa a Holdra (is) megy II. | MCSE

2006. augusztus – Európa a Holdra (is) megy II.

Miután 2003. szeptember 28-án startolt a szonda, egy átmeneti pálya után elkezdte megközelíteni a geostacionárius pályáját, ahonnét megkezdte 16 hónapos útját. Az út során spirális pályán folyamatosan távolodott a Földtől. A Hold megközelítésében az ionhajtómű szakaszos működtetése, és hintamanőverek segítették a SMART-1-et. 2004. november 11-én a szonda elérte az első Lagrange-pontot, ahol a Föld és a Hold gravitációs vonzása kiegyenlíti egymást. Miután elhagyta ezt a régiót, három hét szünet után újra bekapcsolták a hajtóművet, és 108 órán keresztül folyamatosan működtették. A manőver során az űreszköz távoli Hold körüli pályára állt. A következő három és fél hónapban periodikusan működtették a hajtóművet, mely révén 2005. február 27-én a szonda elérte a tudományos megfigyelésekhez szükséges Hold közeli pályáját.


A SMART-1 kalandos útja a Holdig

A megközelítés során is számtalan megfigyelést végzett a SMART-1. A D-CIXS Röntgen-spektrométer megfigyelte a kettőscsillagok és az aktív galaxis magok változását a röntgen-tartományban, valamint a földi légkör fluoreszkálását az argontól 3 keV-on.
2005 januárjában egy fler jelentős sugárzást bocsátott ki, mely a Holdat is elérte. A sugárzás hatására a felszín az összetételétől függően különböző hullámhosszú röntgen-sugárzást bocsátott ki. Így az éppen a Mare Crisiumot tanulmányozó SMART-1 röntgen-spektrométerének több elemet is sikerült kimutatnia: kalciumot, alumíniumot, szilikont és vasat. Ez volt az első eset, hogy távoli érzékeléssel egyértelműen kimutatták a kalcium jelenlétét.


Balra az AMIE kamera felvétele a Földről, jobbra a Hold röntgen-spektruma

A megközelítés során az XSM napmegfigyelő műszer 1-től 10 keV-ig tartó időleges változást figyelt meg a Nap spektrumában, és több flert is sikerült detektálnia. Az AMIE kamera több felvételt is készített a bolygónkról, valamint 2004 novemberében elkészítette az első nyugat-európai felvételt a kísérőnk túloldaláról.

2005 kezdetétől, még mielőtt a szonda elérte volna a szükséges pályáját, már elkezdték vizsgálni a Hold pólusait az örök sötétségben lévő kráterek, és az örökre napfényben úszó csúcsok után kutatva. Mivel a Hold forgástengelye csak 1,5 fokot zár be az ekliptikával, ezért a pólusokhoz közel lehetnek olyan mély kráterek, melyek alját sosem éri napfény. Az ilyen helyeket csapdába eshetett a jég. A pólus közelében előfordulhatnak olyan magaslatok, melyeket egy holdhónap felénél is tovább érheti a napfény, vagy akár örökké a napfényben fürödhetnek. A felvételeket felhasználva olyan helyek után kutatnak az északi pólus közelében, melyek alkalmasak lennének egy jövőbeli távcső elhelyezésére.


Az északi pólus közelében lévő kráterek alja örök sötétségben van, míg a magas kráterfalak örök világosságban fürdenek

2005. február 10-én az eredetileg 2005 augusztusáig tartó küldetést egy évvel meghosszabbították. A küldetés új szakaszát két, 6-6 hónapos periódusra osztották, így különböző keringési és megvilágítási paraméterek között végezhette megfigyeléseit a szonda. Az első periódus alatt a déli féltekét tanulmányozták, lehetővé téve, hogy az egyes területekről több szögből is készítsenek felvételeket, valamint hogy a pólus megvilágítási viszonyait tanulmányozzák. A második periódus alatt az egyenlítő környezetéről és az északi félteke egy részéről készítettek nagyfelbontású felvételeket, így elérve a legoptimálisabb megvilágítási viszonyokat. A nagyfelbontású felvételek elősegíthetik a következő küldetéseknek a célpontok kiválasztását. Pl. a Lunar-A, a Selene, a Chandrayaan-1, a Chang’E, az LRO vagy a Moonrise szondáknak.


A Mayer- és a Bond-kráter

2006 nyarára egyre közeledett a küldetés vége. A szonda eredeti pályája szerint augusztus 17-én csapódott volna be a kísérőnk túloldalába, de egy június 19-én kezdődő manőversorozat hatására a 2006. szeptember 3-án a Hold Föld felé néző oldalán fog becsapódni, melyet több földi távcsővel és rádióteleszkóppal is követni fognak. A becsapódás előtt a szonda mindössze két kilométerre fog keringeni a Hold felszínétől, így előfordulhat, hogy beleütközik egy eddig nem ismert magaslatba. Erre szeptember 2. 19:40 és szeptember 3. 00:40 UT között lehet számítani.

{mosimage}
A LISA és a Darwin

Az ESA következő Arow küldetése a SMART-2 lesz. A küldetés két szondát is tartalmaz, melyek pontos elrendezésben fognak repülni. A küldetés célja, hogy a LISA és a Darwin küldetésekhez próbálja ki az új technológiákat így is csökkentve a küldetések kockázatát. A LISA azt a célt tűzte ki maga elé, hogy detektálja az előre jósolható fodrokat a tér-időben, melyeket egy nagyon nagy tömegű objektum pl. egy feketelyuk hozhat létre. A Darwin küldetés végső célja, hogy olyan Föld típusú bolygókat találjon, melyen képes lenne fennmaradni az élet. Az eredeti tervek szerint 2006-ban indulna a szonda.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close